Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-10-10 / 81. szám

az emberi hullák meggyalázása ellen adta ki dekretálisát s szándéka sem volt­ a tudományos­­ czélokra teljesített bonczolást tiltani,melyet ő maga sem tilt csak a visszaélések megszüntetése végett egyházi engedélyhez köt. Ebből látszik, hogy az olaszországi halá­tégetők nagyon rosszul tanulmá­nyozzák az egyházi jogot, midőn egy nem létező dekretálist egy oly hires jogász ..által, mint a minő XIV. Benedek pápa volt, visszavonat­tak. HÍREK. MAGYAROSÍTÓ BÁSTYÁT1 Garam Szent Benedek, okt. 8. II. Az arisztokratikus elemekből össze­tákolt törvényhozás mézes madzag gya­nánt elrendelte, hogy a magyar nyelv minden iskolában tanittassék ; de arról hogy előbb a nem magyar nemzetisé­geket a magyarral , kibékitette volna, — nagy bölcsen megfeledkezett. Pedig ez nem lenne nehéz feladat, csak ér­teni kell hozzá. Ha én ebben a hír­hedt pánszláv fészekben annyira voltam képes, még pedig rövid idő alatt or­vosolni az elharapózott fajgyülöle­et, hogy a községeim maguk a magyar nyelv tanításának folyamodtak seért még akkor midőn az a elrendelé­fővárosi magasságoknak eszök ágában sem volt, ugy hiszem hogy ezt a czélt az egész országban is el lehetne érni, ha az intéző körök őszintén hordanák szívükön a nemzet érdekeit. Már m­os­t a ma­gy­ar nemzet azo­n édes álomban ringatja magát, hogy minden rendben van. Ennek ellenében én azt mondom, hogy a magyar nyelvnek olyan tanítása egy üt­et taplót sem ér, midőn a fajgyfi­ Siettél •,telitejfe Mt,­ csalán apa azt mondja gyermekének : •­No­ha már rád parancsolták édes fiam, hát csak tanulj meg az iskolában jól magyarul. Az életben ezen tudomá­nyodnak legalább azt a hasznát veszed hogy saját ugatásával fogod gyűlölni azt az ebfejtí tatárfajt.« Sok ilyen czifra beszéd forog a tót nép száján csak itt Bars megyében is, hogy azt hinné az ember, miként va­lahol Muszkaországban honol, pedig itt még az ötvenes években is híre sem volt a pánszlávizmusnak. Hát már most könnyen elképzelhetjük mennyire van a fajgyűlölet magunknak, meghono­sítva azokon a vidékeken, melyeken Hurbán és Hodzsa 1848-ban rablóban­dájukat toborzottak. De ez igy nagyon jól van mert ezt a magasságbeliek ér­deke igy hozza magával. Az is nagyon ízletes mézes madzag, hogy egyes lények pánszláv üzelmeikért halálra üldöztetnek. A magyar nemzet azt hiszi, hogy ez az ő érdekében tör­ténik. Pedig dehogy. A dúsan tápolt pánszláv lapok az ilyen eseteket, — mint a macska az egeret, — megra­gadják és teli lármázzák országot is, hogy az ebfejű még orosz­magyarok milyen vadállati kegyetlenséggel üldözik a jobb sorsra érdemes »tót nemzetet,« a Biz az nagyon furcsa állapot, hogy pánszláv lapok a kormánynak és törvényhozásnak szeme láttára dicsőitik a muszkát, teli torokkal gyalázzák magyar nemzetet és nyilvánosan izgat­n­ják a tót népet a magyar nemzet ellen. Pedig én ugy tudom, hogy a tót nép a sokkal békülékenyebb szellemű sem hogy magyart gyűlölné­, ha a pánszláv propaganda által napról napra nem lázstla­nék. No de hát vannak már pánszláviz­must fékező és a magyar nemzet ügye előmozdító nagyszabású kultur­egyesü­leteink is. Ha e tekintetben legalább felényivel kevesebb lenne a sok üres beszéd - és legalább annyival több a cselekvés, akkor sokkal kedvezőbb volna az ered­mény is. De leiz ez nagyon meddő. Így például a Nyitrán alakult »Felvidéki közművelődési egyesület« ténykedésének Bars megyében egy hajszálnyi eredménye sem észlelhető, mert épen ott hol két kézzel kellene megragadnia az ellensé­ges elemeknek az üstökét, absolute semmit sem tesz. Röviden vázolva "úgy áll a dolog, hogy a magyar nemzet érdekében a szép szónak és dicsekedésnek vége hossza nincs, de a ténykedés nagyon is gyenge. Ellenben a pánszlávizmus ellen akkora a lárma, hogy az ember majd megsüketül tőle, de­­ tényleg nagyon­­ is tágas tér van engedve a fajgyűlölet szításának. A pánszláv papok a szó­székről nyilvánosan is gyakorolják. Ezt a körjegyzői kerületet én annyira meghódítottam, hogy már magyarnak vallotta magát, de az ellenem zúdított ármány oda vitte a dolgot, hogy most megint, és annyira tért foglalt a pán­szláv eszme, hogy az derék főszolga­bírónk hivatalos működése alkalmával már nyilvános kifejezést is nyert. Ennek hírére nagyon hosszakká nyúltak az ar­ezok Ar.-Maróthon, de ez reám nézve fényes elégtétel mer: nem kellett volna engem a cselekvés teréről leszorítani és tért engedni az ellenséges elem fölülkerekedésének. Ezen aggasztó állapotból kiindulva, a mi jó öreg plébánosunk engem meg­keresett, hogy felejtsem el az elszen­vedett méltatlanságokat a nemzet érde­kében vegyem kezembe az ügyet, és alakítsam meg újra halálra kárhoz­tatott egyesül­etünket. Hogy az anyagi áldozatot ő szívesen meghozza a szent ügy oltárára. Mert hogy ő csak azt szent napot kívánja megélni, midőn az a itteni apátsági templomban híveinek az első magyar praedikácziót elmondhatja, azután nem bánja, ha az Isten mind­járt is kiszólítja őt ebből a világból. Bár­mennyire is térdet s fejet hajtok a jólelkű plébános urnak ezen magasz­tos törekvése előtt, és ha tervemnek keresztül vitelében meg nem akadályoz­tatom, kerületemnek a megmagyarosí­tása már tén­nyé is vált volna, de biz én mind e­mellett nem igen nagy ked­vet érzek magamban az egyesületnek újból megalakításához, mert egynél több akadály áll útjában. annak Első az, hogy kerületem csekély számértelmisége ilyen nagy horderejű egyesület fontán­ására képtelen, az it­teni tót ajkú népre nem lehet támasz­kodnunk , mert az még saját érdeké­ben sem hajlandó az anyagi­nak hozatalára, a magyar nyelv áldozat­ter­jesztése pedig reá nézve most még na­gyon is közömbös dolog. A magyar ajkú közönségnek puszta dicsőítése és lel­kesít­ése szintén nem elég az üd­vösségre. Hogy egy magyar nyelvet egyesületnek létrehozására itt terjesztő égetőbb szükség van, mint bárhol másutt, az nagyon természetes dolog, mert azon­kívül, hogy községünk a garamvölgyi közlekedésnek góczpontja, még mint ne­vezetes búcsújáró hely is nagyon tá­voli vidékeken ismeretes. De az a fő dolog ebben a tekintetben, hogy a pánszláv áramlatnak itt van a vég­pontja, hát itt kellene egy a terjesz­kedését meg­akadályozó védbástyát lét­rehozni. Ez pedig csak­is egy sikere­sen működő magyar szellemű egyesü­let alakításával eszközölhető. (Folytatása köv ) — A jubileumhoz. A Szent Ist Társulat, melynek Sim­or János özegprimás a patrónusa, az aranyni­ megünnepléséhez azal csatlakozik, ha a primás elnöki megnyitó beszédi összegyűjtve, díszesen kiadja. — Jubileumi emlék. Kádas Kán törekvő fiatal fényképező négy fok telt csinált egész városunk látóképét olyformán, hogy a négy összeillesz; fénykép az egész város áttekintés adja. Az esztergomi panoráma kis albumban is megjelent s ára kül forint. — A paedagógium nyelv­történ tudományi szakcsoportjának harm éves növendékei Lovcsányi Gyula már vezetése alatt tanulmányutják s a herczegprimásnál is tisztelegtek. Eminentiája igen szívesen fogad t­ testületet, mely segélyző-egyesülete vében hálás szavakkal köszönte n azt a kegyes adományt, melylyel primás kitüntette. Az ajándékot, n az ipari szakcsoport szép haladási tesz bizonyságot, ő Eminencziája a­zeumban helyezte el s kijelenti,­­­ a paedagógium segélyző-egyesülete ezentúl sem fog megfeledkezni. Vi az érseki múzeum megtekintésére fig­yeztette a tisztelgőket, kik a Sin múzeum nagybecsű tartalmán hossz ideig gyönyörködtek. — Horánszky Nándor pártjáé A mérsékelt ellenzék legközelebb tett értekezletén Horánszky Nándor nökölt. Ez alkalomból az osztr­­á­ bank szabadalmának meghosszabá­sáról szóló törvényjavaslat került nyegre, melyet Horánszky részlet ismertetett. A mérsékelt ellenzék­i vaslat átalánosságban leendő elfog­sában állapodott meg . Képviselő választások. A vosi képviselő választások második vi­tott kiadása, ma lesz. Több­­képv jelölt ügyében értekezletek és ké kédések folytak. Szavazzon azon minden önállóan gondolkodó polg maga belátása szerint, akkor az mindenki jó barátságban marad a kiösmeretével. — Halálozás. Pollácsek Lajos nntó élete legszebb ifjúkorában, hu ötödik tavaszán a halotti szents felvétele után elhunyt. Temetése törtökön d. u. négy órakor volt, bizonyára jó is, mert különben Róbert nem vonzódnék hozzája? gok együtt, az olyan sziv. Legyenek boldo­mint milyen bátyámé, nagyon megérdemli a boldogsá­got. S az én szivem ? Ah, igaz, annak nem szabad számításba jönni! Nyugalmat erőszakolva, magához tért ágyába éjjeli pihenésre. Hanem mikor azu­tán a kis lámpást elfújta s álmatlanul hánykolódott párnái között, újra elfogta a Csüggedés s könnyei sűrűen ellepték fehér hálókabátkáját. Végre is felkelt ágyából, nesztelen lépésekben szekrényéhez osont s kivette belőle imakönyvét. Csókjaival árasz­totta el a­ hervadt, virágokat benne, mia­latt ajkai vág­gyal és epedéssel, fájdalom­mal és odaadással suttogták.­­­ Róbertem, édes, egyetlen, szeretett Róbertem! VIII. Éles, tiszta levegő csapódott Lili hala­vány arczába, midőn másnap reggel szo­bájából a kertbe kilépett. Gyönyörű, ve­rőfényes szeptemberi reggel volt.­ Az ara­nyospiros napsugarak szépen­ megarany­oz­ták az ég világoskék kupoláját, melynek végetlen űrében fenn rózsás felhők, lenn elköltöző fecskék úsztak tova. Csak itt-ott libegett egy-egy­ darab ezüst habú bárány­felhő. A lég rendkívüli tisztaságában na­gyon messzire el lehetett látni. Finom, ködszerű párázat lepett el minden fát, bokrot lengő fátyolba burkolva a tárgya­kat. A tegnapi vihar egészen felüdítette az őszi természetet,­­ csupán a beiszapolt utak s a porondot sűrűen ellepő sárga falevelek, tüskés vadgesztenye gyümölcsök, letördelt apró faágak mutatták a szélvihar erejét. Most csendes, álmodozó mélabú uralkodott az egész természetben. Méh­zsongás, madárcsicsergés nem zavarta a reggeli némaságot s az ide s­tova repdeső száz meg száz rezgő szárnyú pille szintén az ősz közeledését jelezte. A természet e méla, nyugalomba rin­gató hangulata Lili idegeit is áthatotta. Vagy talán inkább kimerültség volt az, amit érezett nem annyira benső megnyug­vás. Leült a gesztenyesor végén álló pa­villonban a kis kerti padra s míg kezei gépiesen dolgoztak az ölében fekvő varrá­son, mélyen elmerült gondolataiba. Mintha csak álmában történtek volna meg a teg­napi események, e pillanatban megfeledkezett róluk. Újra boldog teljesen ábrán­dozásokba merült, mintha minden a régi­ben, volna s teljesen átadta magát ábránd­jainak. Róbert alakja lebegett szemei előtt, nyájasan mosolygó arcra látta őt; szavát hallotta, amint a törvényszéki csengő tár­gyaláson tűzzel — lélekkel beszél, sőt mintha még lépéseinek ismert hangját is hallotta volna. Egyre közeledtek azok fe­léje a száraz levelek zörögtek"­ a lépések terhe alatt, míg egyszerre egészen közelé­ben megszűntek. Önkénytelenül is fele­melte fejét s halkan felsikoltott, csakugyan Róbertet pillantotta meg a midőn pa­vilion nyílásában. Most azután egyszerre eszébe jutott mindaz, amit tegnap délután átélt, kínosan összerezzent s csak hosszú idő múlva si­került zavarát annyira leküzden­ü, hogy képes volt bátyja üdvözletét viszonozni. — Ej, hogy megijesztettem hugocská­mat! — szállott Róbert szokásos enyelgő hangján — ugye­bár váratlanul termettem ott ? Nemde ily korán reggel nem szokás látogatásokat tenni ? De hát nekem a hi­hivatalba kell sietnem s később nem érek reá betekinteni önökhöz. Lili mit sem válaszolt. Attól félt, hogy elárulja lelki küzdelmeit, hangjának reme­gése. S éppen ezért szótalanul nézte, amint Robert mellette a padon elhelyez­kedett. Majd varrására sütötte szemeit s miközben gyorsan öltögetett, a tű ugyan­csak tánczolt ujjai között. Róbert csodál­kozva tapasztalta feltűnő hallgatagságát és zavarát. Majd egy pereznyi szünet egészen közelébe húzódott, megfogta után ke­zét s mélyen szemeibe tekintett. — Lilike neheztel reám? — kérdezte aggodalmas hangon. — En? — szállott Lili, miközben keze erősen remegett Róbertében. Torka össze­szorult s szemeit úgy csípte, égette látni. En? — ismételte erőt véve elf­­ságán. — Dehogy neheztelek. Mi ok volna erre? Hiszi ón, Róbert,­ mindi jó, oly szives volt irányomban. Róbert izgatottan közbevágott. . — Dehogy voltam jó, dehogy v szives, ne mondja ezt Lilikém — s észrevehetőleg felindultan. — Nagyot szégyenít e meg nem érdemlett fel. Sőt nagyon is rossz voltam, de hosszú idő óta fel sem­ kerestem a gyámleányomat! Talán arra ist g .már, hogy nem gondolok többe Méltán gondolhatta, pedig irigyje nem figyelmetlenség volt elmaradás oka. Azért jöttem ma önhöz, hogy gyalázzam az utóbbi időben tanusito­gatartásomat. — Elhallgatott, majd 1 hangon, majdnem suttogva Egy titkom volt, édes Lilikém, folyta egy titkom, melyet féltve őriztem. Men­tem önhöz jönni, mert attól hogy kiolvassa azt az arczomból, tar­t­son meg, hogy nem voltam ön i­á bizalommal, de hát ismeretes dolog a szerelmesek szörnyen féltékenyek titkára. Majd ha egyszer ön is az tapasztalni fogja állitásom igaz vol (Folyt, köv.)

Next