Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)
1886-10-10 / 81. szám
az emberi hullák meggyalázása ellen adta ki dekretálisát s szándéka sem volt a tudományos czélokra teljesített bonczolást tiltani,melyet ő maga sem tilt csak a visszaélések megszüntetése végett egyházi engedélyhez köt. Ebből látszik, hogy az olaszországi halátégetők nagyon rosszul tanulmányozzák az egyházi jogot, midőn egy nem létező dekretálist egy oly hires jogász ..által, mint a minő XIV. Benedek pápa volt, visszavonattak. HÍREK. MAGYAROSÍTÓ BÁSTYÁT1 Garam Szent Benedek, okt. 8. II. Az arisztokratikus elemekből összetákolt törvényhozás mézes madzag gyanánt elrendelte, hogy a magyar nyelv minden iskolában tanittassék ; de arról hogy előbb a nem magyar nemzetiségeket a magyarral , kibékitette volna, — nagy bölcsen megfeledkezett. Pedig ez nem lenne nehéz feladat, csak érteni kell hozzá. Ha én ebben a hírhedt pánszláv fészekben annyira voltam képes, még pedig rövid idő alatt orvosolni az elharapózott fajgyülöleet, hogy a községeim maguk a magyar nyelv tanításának folyamodtak seért még akkor midőn az a elrendeléfővárosi magasságoknak eszök ágában sem volt, ugy hiszem hogy ezt a czélt az egész országban is el lehetne érni, ha az intéző körök őszintén hordanák szívükön a nemzet érdekeit. Már most a magyar nemzet azon édes álomban ringatja magát, hogy minden rendben van. Ennek ellenében én azt mondom, hogy a magyar nyelvnek olyan tanítása egy ütet taplót sem ér, midőn a fajgyfi Siettél •,telitejfe Mt, csalán apa azt mondja gyermekének : •Noha már rád parancsolták édes fiam, hát csak tanulj meg az iskolában jól magyarul. Az életben ezen tudományodnak legalább azt a hasznát veszed hogy saját ugatásával fogod gyűlölni azt az ebfejtí tatárfajt.« Sok ilyen czifra beszéd forog a tót nép száján csak itt Bars megyében is, hogy azt hinné az ember, miként valahol Muszkaországban honol, pedig itt még az ötvenes években is híre sem volt a pánszlávizmusnak. Hát már most könnyen elképzelhetjük mennyire van a fajgyűlölet magunknak, meghonosítva azokon a vidékeken, melyeken Hurbán és Hodzsa 1848-ban rablóbandájukat toborzottak. De ez igy nagyon jól van mert ezt a magasságbeliek érdeke igy hozza magával. Az is nagyon ízletes mézes madzag, hogy egyes lények pánszláv üzelmeikért halálra üldöztetnek. A magyar nemzet azt hiszi, hogy ez az ő érdekében történik. Pedig dehogy. A dúsan tápolt pánszláv lapok az ilyen eseteket, — mint a macska az egeret, — megragadják és teli lármázzák országot is, hogy az ebfejű még oroszmagyarok milyen vadállati kegyetlenséggel üldözik a jobb sorsra érdemes »tót nemzetet,« a Biz az nagyon furcsa állapot, hogy pánszláv lapok a kormánynak és törvényhozásnak szeme láttára dicsőitik a muszkát, teli torokkal gyalázzák magyar nemzetet és nyilvánosan izgatnják a tót népet a magyar nemzet ellen. Pedig én ugy tudom, hogy a tót nép a sokkal békülékenyebb szellemű sem hogy magyart gyűlölné, ha a pánszláv propaganda által napról napra nem lázstlanék. No de hát vannak már pánszlávizmust fékező és a magyar nemzet ügye előmozdító nagyszabású kulturegyesületeink is. Ha e tekintetben legalább felényivel kevesebb lenne a sok üres beszéd - és legalább annyival több a cselekvés, akkor sokkal kedvezőbb volna az eredmény is. De leiz ez nagyon meddő. Így például a Nyitrán alakult »Felvidéki közművelődési egyesület« ténykedésének Bars megyében egy hajszálnyi eredménye sem észlelhető, mert épen ott hol két kézzel kellene megragadnia az ellenséges elemeknek az üstökét, absolute semmit sem tesz. Röviden vázolva "úgy áll a dolog, hogy a magyar nemzet érdekében a szép szónak és dicsekedésnek vége hossza nincs, de a ténykedés nagyon is gyenge. Ellenben a pánszlávizmus ellen akkora a lárma, hogy az ember majd megsüketül tőle, de tényleg nagyon is tágas tér van engedve a fajgyűlölet szításának. A pánszláv papok a szószékről nyilvánosan is gyakorolják. Ezt a körjegyzői kerületet én annyira meghódítottam, hogy már magyarnak vallotta magát, de az ellenem zúdított ármány oda vitte a dolgot, hogy most megint, és annyira tért foglalt a pánszláv eszme, hogy az derék főszolgabírónk hivatalos működése alkalmával már nyilvános kifejezést is nyert. Ennek hírére nagyon hosszakká nyúltak az arezok Ar.-Maróthon, de ez reám nézve fényes elégtétel mer: nem kellett volna engem a cselekvés teréről leszorítani és tért engedni az ellenséges elem fölülkerekedésének. Ezen aggasztó állapotból kiindulva, a mi jó öreg plébánosunk engem megkeresett, hogy felejtsem el az elszenvedett méltatlanságokat a nemzet érdekében vegyem kezembe az ügyet, és alakítsam meg újra halálra kárhoztatott egyesületünket. Hogy az anyagi áldozatot ő szívesen meghozza a szent ügy oltárára. Mert hogy ő csak azt szent napot kívánja megélni, midőn az a itteni apátsági templomban híveinek az első magyar praedikácziót elmondhatja, azután nem bánja, ha az Isten mindjárt is kiszólítja őt ebből a világból. Bármennyire is térdet s fejet hajtok a jólelkű plébános urnak ezen magasztos törekvése előtt, és ha tervemnek keresztül vitelében meg nem akadályoztatom, kerületemnek a megmagyarosítása már ténnyé is vált volna, de biz én mind emellett nem igen nagy kedvet érzek magamban az egyesületnek újból megalakításához, mert egynél több akadály áll útjában. annak Első az, hogy kerületem csekély számértelmisége ilyen nagy horderejű egyesület fontánására képtelen, az itteni tót ajkú népre nem lehet támaszkodnunk , mert az még saját érdekében sem hajlandó az anyaginak hozatalára, a magyar nyelv áldozatterjesztése pedig reá nézve most még nagyon is közömbös dolog. A magyar ajkú közönségnek puszta dicsőítése és lelkesítése szintén nem elég az üdvösségre. Hogy egy magyar nyelvet egyesületnek létrehozására itt terjesztő égetőbb szükség van, mint bárhol másutt, az nagyon természetes dolog, mert azonkívül, hogy községünk a garamvölgyi közlekedésnek góczpontja, még mint nevezetes búcsújáró hely is nagyon távoli vidékeken ismeretes. De az a fő dolog ebben a tekintetben, hogy a pánszláv áramlatnak itt van a végpontja, hát itt kellene egy a terjeszkedését megakadályozó védbástyát létrehozni. Ez pedig csakis egy sikeresen működő magyar szellemű egyesület alakításával eszközölhető. (Folytatása köv ) — A jubileumhoz. A Szent Ist Társulat, melynek Simor János özegprimás a patrónusa, az aranyni megünnepléséhez azal csatlakozik, ha a primás elnöki megnyitó beszédi összegyűjtve, díszesen kiadja. — Jubileumi emlék. Kádas Kán törekvő fiatal fényképező négy fok telt csinált egész városunk látóképét olyformán, hogy a négy összeillesz; fénykép az egész város áttekintés adja. Az esztergomi panoráma kis albumban is megjelent s ára kül forint. — A paedagógium nyelvtörtén tudományi szakcsoportjának harm éves növendékei Lovcsányi Gyula már vezetése alatt tanulmányutják s a herczegprimásnál is tisztelegtek. Eminentiája igen szívesen fogad t testületet, mely segélyző-egyesülete vében hálás szavakkal köszönte n azt a kegyes adományt, melylyel primás kitüntette. Az ajándékot, n az ipari szakcsoport szép haladási tesz bizonyságot, ő Eminencziája azeumban helyezte el s kijelenti, a paedagógium segélyző-egyesülete ezentúl sem fog megfeledkezni. Vi az érseki múzeum megtekintésére figyeztette a tisztelgőket, kik a Sin múzeum nagybecsű tartalmán hossz ideig gyönyörködtek. — Horánszky Nándor pártjáé A mérsékelt ellenzék legközelebb tett értekezletén Horánszky Nándor nökölt. Ez alkalomból az osztrá bank szabadalmának meghosszabásáról szóló törvényjavaslat került nyegre, melyet Horánszky részlet ismertetett. A mérsékelt ellenzéki vaslat átalánosságban leendő elfogsában állapodott meg . Képviselő választások. A vosi képviselő választások második vitott kiadása, ma lesz. Többképv jelölt ügyében értekezletek és ké kédések folytak. Szavazzon azon minden önállóan gondolkodó polg maga belátása szerint, akkor az mindenki jó barátságban marad a kiösmeretével. — Halálozás. Pollácsek Lajos nntó élete legszebb ifjúkorában, hu ötödik tavaszán a halotti szents felvétele után elhunyt. Temetése törtökön d. u. négy órakor volt, bizonyára jó is, mert különben Róbert nem vonzódnék hozzája? gok együtt, az olyan sziv. Legyenek boldomint milyen bátyámé, nagyon megérdemli a boldogságot. S az én szivem ? Ah, igaz, annak nem szabad számításba jönni! Nyugalmat erőszakolva, magához tért ágyába éjjeli pihenésre. Hanem mikor azután a kis lámpást elfújta s álmatlanul hánykolódott párnái között, újra elfogta a Csüggedés s könnyei sűrűen ellepték fehér hálókabátkáját. Végre is felkelt ágyából, nesztelen lépésekben szekrényéhez osont s kivette belőle imakönyvét. Csókjaival árasztotta el a hervadt, virágokat benne, mialatt ajkai vággyal és epedéssel, fájdalommal és odaadással suttogták. Róbertem, édes, egyetlen, szeretett Róbertem! VIII. Éles, tiszta levegő csapódott Lili halavány arczába, midőn másnap reggel szobájából a kertbe kilépett. Gyönyörű, verőfényes szeptemberi reggel volt. Az aranyospiros napsugarak szépen megaranyozták az ég világoskék kupoláját, melynek végetlen űrében fenn rózsás felhők, lenn elköltöző fecskék úsztak tova. Csak itt-ott libegett egy-egy darab ezüst habú bárányfelhő. A lég rendkívüli tisztaságában nagyon messzire el lehetett látni. Finom, ködszerű párázat lepett el minden fát, bokrot lengő fátyolba burkolva a tárgyakat. A tegnapi vihar egészen felüdítette az őszi természetet, csupán a beiszapolt utak s a porondot sűrűen ellepő sárga falevelek, tüskés vadgesztenye gyümölcsök, letördelt apró faágak mutatták a szélvihar erejét. Most csendes, álmodozó mélabú uralkodott az egész természetben. Méhzsongás, madárcsicsergés nem zavarta a reggeli némaságot s az ide stova repdeső száz meg száz rezgő szárnyú pille szintén az ősz közeledését jelezte. A természet e méla, nyugalomba ringató hangulata Lili idegeit is áthatotta. Vagy talán inkább kimerültség volt az, amit érezett nem annyira benső megnyugvás. Leült a gesztenyesor végén álló pavillonban a kis kerti padra s míg kezei gépiesen dolgoztak az ölében fekvő varráson, mélyen elmerült gondolataiba. Mintha csak álmában történtek volna meg a tegnapi események, e pillanatban megfeledkezett róluk. Újra boldog teljesen ábrándozásokba merült, mintha minden a régiben, volna s teljesen átadta magát ábrándjainak. Róbert alakja lebegett szemei előtt, nyájasan mosolygó arcra látta őt; szavát hallotta, amint a törvényszéki csengő tárgyaláson tűzzel — lélekkel beszél, sőt mintha még lépéseinek ismert hangját is hallotta volna. Egyre közeledtek azok feléje a száraz levelek zörögtek" a lépések terhe alatt, míg egyszerre egészen közelében megszűntek. Önkénytelenül is felemelte fejét s halkan felsikoltott, csakugyan Róbertet pillantotta meg a midőn pavilion nyílásában. Most azután egyszerre eszébe jutott mindaz, amit tegnap délután átélt, kínosan összerezzent s csak hosszú idő múlva sikerült zavarát annyira leküzdenü, hogy képes volt bátyja üdvözletét viszonozni. — Ej, hogy megijesztettem hugocskámat! — szállott Róbert szokásos enyelgő hangján — ugyebár váratlanul termettem ott ? Nemde ily korán reggel nem szokás látogatásokat tenni ? De hát nekem a hihivatalba kell sietnem s később nem érek reá betekinteni önökhöz. Lili mit sem válaszolt. Attól félt, hogy elárulja lelki küzdelmeit, hangjának remegése. S éppen ezért szótalanul nézte, amint Robert mellette a padon elhelyezkedett. Majd varrására sütötte szemeit s miközben gyorsan öltögetett, a tű ugyancsak tánczolt ujjai között. Róbert csodálkozva tapasztalta feltűnő hallgatagságát és zavarát. Majd egy pereznyi szünet egészen közelébe húzódott, megfogta után kezét s mélyen szemeibe tekintett. — Lilike neheztel reám? — kérdezte aggodalmas hangon. — En? — szállott Lili, miközben keze erősen remegett Róbertében. Torka összeszorult s szemeit úgy csípte, égette látni. En? — ismételte erőt véve elfságán. — Dehogy neheztelek. Mi ok volna erre? Hiszi ón, Róbert, mindi jó, oly szives volt irányomban. Róbert izgatottan közbevágott. . — Dehogy voltam jó, dehogy v szives, ne mondja ezt Lilikém — s észrevehetőleg felindultan. — Nagyot szégyenít e meg nem érdemlett fel. Sőt nagyon is rossz voltam, de hosszú idő óta fel sem kerestem a gyámleányomat! Talán arra ist g .már, hogy nem gondolok többe Méltán gondolhatta, pedig irigyje nem figyelmetlenség volt elmaradás oka. Azért jöttem ma önhöz, hogy gyalázzam az utóbbi időben tanusitogatartásomat. — Elhallgatott, majd 1 hangon, majdnem suttogva Egy titkom volt, édes Lilikém, folyta egy titkom, melyet féltve őriztem. Mentem önhöz jönni, mert attól hogy kiolvassa azt az arczomból, tartson meg, hogy nem voltam ön iá bizalommal, de hát ismeretes dolog a szerelmesek szörnyen féltékenyek titkára. Majd ha egyszer ön is az tapasztalni fogja állitásom igaz vol (Folyt, köv.)