Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-09-12 / 73. szám

ESZTERGOM VIII. 15V FOLYAM MEGJELENIK HETEN­KI­NT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS­ CSÜTÖRTÖKÖN. KLŐKIZMTKKI ÁLL : egesz, évre fél évre , negyedévre Egy szám­ára 7 kr. 6 Frt - kr. 3 frt - kr. I frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Ková fi SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, I­I.p szol Leni részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI­ TÉR 331­ SZÁM, h­ová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETUSEK : I széléi 100 szóig — írt 70 kr. 100 200-ig . 1 frt 50 kr. 200­­ MOO-ig . 2 frt 25 kr. Vérvégdij 80 kr. MAGA­N-HIRDETESEK­ megállapodás szerint leghu­tányosabban közöltetnek. NYIL­JTKE sora 20 kr. ISKOLÁINK. Budapest, szept. 10. (Gr.) Egy uj tanév kezdetét jelzi mozgalmas városi élet, mindenütt a ha­z­ában. A múzsának megválnak a szit­októl s ki vasúton, ki meg saját al­kalmatosságán siet a városba beiratkozni, anulni. A »Veni Sancte« ájtatos dallama lhangzott mindenütt s a munkára ke­rülő ifju sereg erőt és szorgalmat kér mindenhatótól. Erőt és szorgalmat! Erőt a lankadás frekvést az erőhöz, ellen, szorgalmat, melyet ifju let­ében érez. Különös elmélkedésre kényszerit bék­­ünket az uj iskolai év. Kevés az isko­lák s ezek ellen is sok a panasz. Mihez forduljunk azért, hogy ennek az fszágnak iskolát, sokkal több iskolát íranak, mint amennyi van. A tanköteles gyermekek ezrei ma­rdnak el az iskolából. 2000 3000 ikolú községeknek még nincs iskolájuk a szülők kénytelenek gyermekeiket ! idején harmadik községbe küldeni kólába. Hja! A budget nem engedi! Iskolára ! országgyűlés nem adhat pénzt, mert úsra kell ! sokkal fontosabb dolgokra illenek a milliók, a hadseregre és a­z. operaházra. De nem ez a főbaj. Tanügyünk élén y. férfin áll, akinek nevét csak tisz­lettel említhetjük meg, hanem annál bb az irtani való az iskolákban ma­ikban. Sokat kellene irnom, ha mindazon vádakat fel akarnám sorolni, melyek elemi és középiskoláink tanítói és taná­rai ellen emeltetnek. Az ország tanítói karát mélyen sújtja az a vád, hogy nem felelnek meg követ­elmé­nyeknek. Az ifjúság nevelésére a nem fordítanak elég gondot, mert saját magukat sem nevelik tovább, a tanar­ba diplomát kap, állásért pályázik, felül a kathedrára, és tanít, tanít, tanít... Amit ő megtanult azt százszor­ el­mondja minden évben, de hogy tovább tanulna, hogy művelné magát a haladásával, hogy védené magát a kor­fe­ledés ellen, arra ő nem gondol. Így beleéli magát a maradiságba, nem­ vesz tudomást semmiről a­mi az iskola falain kivül történik, s tanítványai megszé­gyenítik őt tudásukkal, mert nekik legalább uj könyvük van. Második sajnos hibája az iskolának, hogy fölszerelései hiányosak. A gyermek testi és szellemi tápot keres az isko­lában ; a lelkét, szellemét elhanyagolja a tanári kar előbb említett hibája, testét az iskola rossz felszerelése. Rosz fűtés, világítás, hátgörnyesztő padok, lélekölő m­iazmás levegő rendes ismer­tetője az iskolatenneknek. A gyermek rosszul világított szobá­ban tölt naponkint 4—6 órát s majd­nem természetesnek látszik az ilyen körülmények között, hogy a tanulók 9 %-a állandóan hibás szemű. A rossz levegő elsatnyítja a szabad léghez szo­kott gyermeket, s ehhez járul még az iskola­padok rendszertelen volta, s készen van előttünk okozata annak, hogy ifjúságunk mert olyan satnya, halvány és összegörnyedt. Nem akarom e súlyos vádakat álta­lánosítani, mert mély tisztelettel adózom a kivételeknek is. De ameddig e ba­jokon segítve nem lesz, addig ne várja senki az iskolától azt, hogy hivatásának megfeleljen, hogy ép erős és tudni vágyó ifjúságot neveljen. Még egy pár szót a szülőkhöz ! A tódulás az iskolákba, a tudomány felsőbb csarnokai felé utóbbi időben oly mérveket öltött, hogy félni kell attól, miszerint hazánkban a proletari­átus rövid idő alatt háromszorosra sza­porodik fel. Ma már mindenki a tudomány csar­nokaiba készül, hogy aztán diplomával kezében elmehessen koldulni, vagy leg­jobb esetben fát­­ vágni, vagy A szülők tehetnének erről­ söpörni. Gondoljanak gyermekeik jövőjére, mérlegeljék meg pontosan az állapoto­kat, s úgy bocsássák pálya­választásra őket­­ . A tudományos pályának van manap­ság legtöbb tövise, ezen a pályán bol­dogulhatni legnehezebben. A tudomá­nyos pálya nehéz hálátlan volta daczára a szülőknek is nagy megerőltetésébe, óriási költségbe kerül, s mégis ennek daczára épp a legszegényebb néposztály küldi gyermekeit a tudományos pályára. Pedig a tudományé csak a múlt, a kereskedőé, és az iparosé az egész jövő ! Fontolják meg ezt jól ! POSTATAKARÉKPÉNZTÁR. A postatakarékpénztár minden hó­napban közölni szokta velünk a fő kimu­tatást. A legutóbbi főkimutatás szerint aug. havában 41,736 betéttel 237,359 frt 37 kr. tétetett be és 6914 felmondás alapján 130,443 frt 59 kr. visszafizetés eszközöltetett. Az aug. havi összes forgalom, 367,802 frt 96 kr. felülmúlja az összes előző hónapok forgalmát; az legnagyobb, július havi forgalom eddigi és 364,739 frt 69 krt tevén ki. Az aug. hóban megtakarított tiszta betét 106,915 frt 78 kr. azonban jul. havinál kisebb, minthogy a betétek a összege csekélyebb, ellenben a vissza­fizetések összege nagyobb, mint az előző hónapban. Az aug. havi betétek átlaga 5 frt 69 kr. m­egközelíti a júl. havi 5 frt 89 kr. átlagot, míg a visszafizetések­átlaga 18 frt 86 kr. felülmúlja a júl. havi 17 frt 4 kr. átlagot is. A rendelkezésre álló statisztikai ada­tokból kitűnik, hogy 1886. aug. 31-én 73,061 betét könyvecske volt forga­lomban, s minthogy ugyanez időben 1.068,583 frt 75 kr. tiszta tőke volt összegyűjtve, egy-egy takarék­betét­könyvecskére átlag 14 frt 62 kr. tiszta tak.-tőke esik, a jún. havi 12 frt 82 kr. és márcz. havi 9 frt 84 kr. átlag el­lenében, a mi a betevők szakadattá takarékosságáról tesz tanúságot. Aug. havában a kir. postatakarék pénztár által összesen vásároltatott, 144,000 frt névértékű értékpapír még pedig a m­. kir. postatakarékpénztár s..Esstergoi2i és Vidsko" tárcája. mm. l§ ?gaé?1 OT» EREDETI REGÉNY. 5 Eszt. és Vid. számára irta: Munkácsi Kálmán (8-ik folytatás.) i sok kúszó rózsa és lonczindáktól, me­rt annak zöld léczezetét befutották, nem te mindjárt észre, hogy valaki van a állonban. Kíváncsian lépett be a nyilá­s Jó reggelt kívánok, kedves nénikém kiáltott fel örömteljes hangon midőn iben a kis patkán Borbála nénit pillan­ta meg, aki egy barna cserép­­tálat öle­lt tartva abba zöld babot tisztított. A néni nyájas mosol­lyal viszonozta üdvözlését. — Hát te már ébren is vagy Lilikém? — kérdezte csodálkozva. — Ej, bizony is­ten azt hittem, hogy még javában aluszol. Persze elfeledtem, hogy falusi leán­nyal van dolgom. Nos hát ülj le ide mellém s nézd, mivel mulatom magamat. Hát Laczit hol hagytad ? — A szobában, kedves nénikém. Én már régóta ébren vagyok, kis álomszuszékot sehogy sem hanem azt a birtam ki­csalni az ágyból. Pedig már hideg vízzel is fenyegettem. Most, hogy végre rendbe hoztam baglyas fejét s megmosdattam őt, magára hagytam az öltözésben. De nem birtam már tovább kitartani a meleg szo­bában. Eközben helyet foglalt Borbála néni mellett s egy ott heverő kést felkapva megpróbált segíteni munkájában, már mindketten élénk beszélgetésbe csakha­me­rültek. A néni érdekkel tudakozódott ed­digi életmódja felől s elbeszélte a jövőjére nézve alkotott terveit. Mikor elkészültek az aprítással, felállott helyéről. — No de Laczi bizonyosan nehezen várja már s reggelit. Ne bőjtöltessük to­vább a szegényt. Jerünk be a házba. Karöltve megindultak a gesztenyesor­ban. Útközben elvezette a néni Lilit a konyhakert felé, melyet a kis park egy elkülönített része képezett. — Ez az én paradicsomom! — szólott örömsugárzó arczczal a szép rendben tar­tott zöldséges ágyakra grófné ezt a darab földet mutatva. — A jó egészen az én rendelkezésemre bocsátotta. ágyakban fekszik az én kincses Ezekben az bányám. Két-három száz forintot minden évben beveszek belőle. Ne szólj őszintén, láttál-e már valaha ilyen tömött, kemény káposz­tafejeket, mint ezek itt? Vagy látsz-e eb­ben az uborkáságyban csak egy foltosat itt, pedig másutt mindenütt elverte uborkákat a ragya, hanem persze én gond­oz jukat viseltem ám! Nézd, amott vannak a hónapos eper­ágyak. Estére eljön a kofám, addig le kell szednünk az éretteket. A néni elégült büszkeséggel legeltette szemeit a kis kerten s lassan haladt előre a keskeny utakon. — Ezeket a rózsákat sajátkezűleg sze­meztem — szólott egy csoport rózsatőre mutatva. Ezek a virágok virágzó egyet­len fényűzéseim — s egy harmatos, fé­lig nyílt «La France« rózsát vágott le az egyik tőről és Lili fürtéibe tűzte. Midőn a ház felé közeledtek, összejöt­tek Laczival, aki már régóta kereste őket. Odasimult nővéréhez s szörnyen titokteljes arczczal mutatott a skót stylű nyári lak egyik mohos tornára, mely a szobrokkal ékessitett setétszürke homlokzat felett ma­gasan kiemelkedett. — Képzeld Lili, az elébb vijjongást hallottam az alatt a torony alatt. Bizonyo­san bőregerek vannak benne. Hát ezek még Pesten is megteremnek ? Vagy talán mi hoztuk magunkkal Őstelekről? Lili felkaczagott s mosolyogva haladt fel a veranda lépcsőzetén. A kis kerti asztal már fel volt terítve a vörös-fehér csikós kávésabrosz s a galambos kék csé­székben is csakhamar ott párolgott az illatos tejes kávé. Mialatt ő a nénivel a napi teendők felől beszélgetett, Laczi jóízűen ropogtatta a vajas kiflit s a néni nagy derültségére azt jegyezte meg, Pesten a kiflik sokkal kisebbek, mint hogy Ős­teleken, no de jobbak is. Egy darab fél fogára sem elég az embernek. A néni megértette megjegyzését s megígérte, hogy ezentúl kettőt fog kapni reggelire, természetesen, ha jól viseli magát. A reggeli nem tartott sokáig s miután az edényeket eltakarították, hogy a szobák kitakarítása után elhatározták, Lili el­megy a nénivel a divatáruüzletbe, melyet Róbert tegnap említett, mialatt Laczit az öreg mindenes, a hű József génviselésére bízzák. 8 úgy is történt. Egy órával később Borbála néni­ ódivatú fekete tollas kalap­jában, barna napernyőjével kezében már 1 í £ IS 30 üi la *Y JE M, uÄ­ZT mondjátok, hogy a kedélyem, Komor, mint fellegterhes ég S mint a morajló tengermélyen kavargó örvény oly setét. Való !.. Igaz .. Sötét az mindig ; Felhős ég s Örvény életem, De hisz fenn millió csillag fénylik S lenn százezernyi gyöngy terem. GELLÉEI.

Next