Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)
1886-09-12 / 73. szám
ESZTERGOM VIII. 15V FOLYAM MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KLŐKIZMTKKI ÁLL : egesz, évre fél évre , negyedévre Egy számára 7 kr. 6 Frt - kr. 3 frt - kr. I frt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Ková fi SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, II.p szol Leni részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI TÉR 331 SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETUSEK : I széléi 100 szóig — írt 70 kr. 100 200-ig . 1 frt 50 kr. 200 MOO-ig . 2 frt 25 kr. Vérvégdij 80 kr. MAGAN-HIRDETESEK megállapodás szerint leghutányosabban közöltetnek. NYILJTKE sora 20 kr. ISKOLÁINK. Budapest, szept. 10. (Gr.) Egy uj tanév kezdetét jelzi mozgalmas városi élet, mindenütt a hazában. A múzsának megválnak a szitoktól s ki vasúton, ki meg saját alkalmatosságán siet a városba beiratkozni, anulni. A »Veni Sancte« ájtatos dallama lhangzott mindenütt s a munkára kerülő ifju sereg erőt és szorgalmat kér mindenhatótól. Erőt és szorgalmat! Erőt a lankadás frekvést az erőhöz, ellen, szorgalmat, melyet ifju letében érez. Különös elmélkedésre kényszerit békünket az uj iskolai év. Kevés az iskolák s ezek ellen is sok a panasz. Mihez forduljunk azért, hogy ennek az fszágnak iskolát, sokkal több iskolát íranak, mint amennyi van. A tanköteles gyermekek ezrei mardnak el az iskolából. 2000 3000 ikolú községeknek még nincs iskolájuk a szülők kénytelenek gyermekeiket ! idején harmadik községbe küldeni kólába. Hja! A budget nem engedi! Iskolára ! országgyűlés nem adhat pénzt, mert úsra kell ! sokkal fontosabb dolgokra illenek a milliók, a hadseregre és az. operaházra. De nem ez a főbaj. Tanügyünk élén y. férfin áll, akinek nevét csak tiszlettel említhetjük meg, hanem annál bb az irtani való az iskolákban maikban. Sokat kellene irnom, ha mindazon vádakat fel akarnám sorolni, melyek elemi és középiskoláink tanítói és tanárai ellen emeltetnek. Az ország tanítói karát mélyen sújtja az a vád, hogy nem felelnek meg követelményeknek. Az ifjúság nevelésére a nem fordítanak elég gondot, mert saját magukat sem nevelik tovább, a tanarba diplomát kap, állásért pályázik, felül a kathedrára, és tanít, tanít, tanít... Amit ő megtanult azt százszor elmondja minden évben, de hogy tovább tanulna, hogy művelné magát a haladásával, hogy védené magát a korfeledés ellen, arra ő nem gondol. Így beleéli magát a maradiságba, nem vesz tudomást semmiről ami az iskola falain kivül történik, s tanítványai megszégyenítik őt tudásukkal, mert nekik legalább uj könyvük van. Második sajnos hibája az iskolának, hogy fölszerelései hiányosak. A gyermek testi és szellemi tápot keres az iskolában ; a lelkét, szellemét elhanyagolja a tanári kar előbb említett hibája, testét az iskola rossz felszerelése. Rosz fűtés, világítás, hátgörnyesztő padok, lélekölő miazmás levegő rendes ismertetője az iskolatenneknek. A gyermek rosszul világított szobában tölt naponkint 4—6 órát s majdnem természetesnek látszik az ilyen körülmények között, hogy a tanulók 9 %-a állandóan hibás szemű. A rossz levegő elsatnyítja a szabad léghez szokott gyermeket, s ehhez járul még az iskolapadok rendszertelen volta, s készen van előttünk okozata annak, hogy ifjúságunk mert olyan satnya, halvány és összegörnyedt. Nem akarom e súlyos vádakat általánosítani, mert mély tisztelettel adózom a kivételeknek is. De ameddig e bajokon segítve nem lesz, addig ne várja senki az iskolától azt, hogy hivatásának megfeleljen, hogy ép erős és tudni vágyó ifjúságot neveljen. Még egy pár szót a szülőkhöz ! A tódulás az iskolákba, a tudomány felsőbb csarnokai felé utóbbi időben oly mérveket öltött, hogy félni kell attól, miszerint hazánkban a proletariátus rövid idő alatt háromszorosra szaporodik fel. Ma már mindenki a tudomány csarnokaiba készül, hogy aztán diplomával kezében elmehessen koldulni, vagy legjobb esetben fát vágni, vagy A szülők tehetnének erről söpörni. Gondoljanak gyermekeik jövőjére, mérlegeljék meg pontosan az állapotokat, s úgy bocsássák pályaválasztásra őket . A tudományos pályának van manapság legtöbb tövise, ezen a pályán boldogulhatni legnehezebben. A tudományos pálya nehéz hálátlan volta daczára a szülőknek is nagy megerőltetésébe, óriási költségbe kerül, s mégis ennek daczára épp a legszegényebb néposztály küldi gyermekeit a tudományos pályára. Pedig a tudományé csak a múlt, a kereskedőé, és az iparosé az egész jövő ! Fontolják meg ezt jól ! POSTATAKARÉKPÉNZTÁR. A postatakarékpénztár minden hónapban közölni szokta velünk a fő kimutatást. A legutóbbi főkimutatás szerint aug. havában 41,736 betéttel 237,359 frt 37 kr. tétetett be és 6914 felmondás alapján 130,443 frt 59 kr. visszafizetés eszközöltetett. Az aug. havi összes forgalom, 367,802 frt 96 kr. felülmúlja az összes előző hónapok forgalmát; az legnagyobb, július havi forgalom eddigi és 364,739 frt 69 krt tevén ki. Az aug. hóban megtakarított tiszta betét 106,915 frt 78 kr. azonban jul. havinál kisebb, minthogy a betétek a összege csekélyebb, ellenben a visszafizetések összege nagyobb, mint az előző hónapban. Az aug. havi betétek átlaga 5 frt 69 kr. megközelíti a júl. havi 5 frt 89 kr. átlagot, míg a visszafizetésekátlaga 18 frt 86 kr. felülmúlja a júl. havi 17 frt 4 kr. átlagot is. A rendelkezésre álló statisztikai adatokból kitűnik, hogy 1886. aug. 31-én 73,061 betét könyvecske volt forgalomban, s minthogy ugyanez időben 1.068,583 frt 75 kr. tiszta tőke volt összegyűjtve, egy-egy takarékbetétkönyvecskére átlag 14 frt 62 kr. tiszta tak.-tőke esik, a jún. havi 12 frt 82 kr. és márcz. havi 9 frt 84 kr. átlag ellenében, a mi a betevők szakadattá takarékosságáról tesz tanúságot. Aug. havában a kir. postatakarék pénztár által összesen vásároltatott, 144,000 frt névértékű értékpapír még pedig a m. kir. postatakarékpénztár s..Esstergoi2i és Vidsko" tárcája. mm. l§ ?gaé?1 OT» EREDETI REGÉNY. 5 Eszt. és Vid. számára irta: Munkácsi Kálmán (8-ik folytatás.) i sok kúszó rózsa és lonczindáktól, mert annak zöld léczezetét befutották, nem te mindjárt észre, hogy valaki van a állonban. Kíváncsian lépett be a nyilás Jó reggelt kívánok, kedves nénikém kiáltott fel örömteljes hangon midőn iben a kis patkán Borbála nénit pillanta meg, aki egy barna cseréptálat ölelt tartva abba zöld babot tisztított. A néni nyájas mosollyal viszonozta üdvözlését. — Hát te már ébren is vagy Lilikém? — kérdezte csodálkozva. — Ej, bizony isten azt hittem, hogy még javában aluszol. Persze elfeledtem, hogy falusi leánnyal van dolgom. Nos hát ülj le ide mellém s nézd, mivel mulatom magamat. Hát Laczit hol hagytad ? — A szobában, kedves nénikém. Én már régóta ébren vagyok, kis álomszuszékot sehogy sem hanem azt a birtam kicsalni az ágyból. Pedig már hideg vízzel is fenyegettem. Most, hogy végre rendbe hoztam baglyas fejét s megmosdattam őt, magára hagytam az öltözésben. De nem birtam már tovább kitartani a meleg szobában. Eközben helyet foglalt Borbála néni mellett s egy ott heverő kést felkapva megpróbált segíteni munkájában, már mindketten élénk beszélgetésbe csakhamerültek. A néni érdekkel tudakozódott eddigi életmódja felől s elbeszélte a jövőjére nézve alkotott terveit. Mikor elkészültek az aprítással, felállott helyéről. — No de Laczi bizonyosan nehezen várja már s reggelit. Ne bőjtöltessük tovább a szegényt. Jerünk be a házba. Karöltve megindultak a gesztenyesorban. Útközben elvezette a néni Lilit a konyhakert felé, melyet a kis park egy elkülönített része képezett. — Ez az én paradicsomom! — szólott örömsugárzó arczczal a szép rendben tartott zöldséges ágyakra grófné ezt a darab földet mutatva. — A jó egészen az én rendelkezésemre bocsátotta. ágyakban fekszik az én kincses Ezekben az bányám. Két-három száz forintot minden évben beveszek belőle. Ne szólj őszintén, láttál-e már valaha ilyen tömött, kemény káposztafejeket, mint ezek itt? Vagy látsz-e ebben az uborkáságyban csak egy foltosat itt, pedig másutt mindenütt elverte uborkákat a ragya, hanem persze én gondoz jukat viseltem ám! Nézd, amott vannak a hónapos eperágyak. Estére eljön a kofám, addig le kell szednünk az éretteket. A néni elégült büszkeséggel legeltette szemeit a kis kerten s lassan haladt előre a keskeny utakon. — Ezeket a rózsákat sajátkezűleg szemeztem — szólott egy csoport rózsatőre mutatva. Ezek a virágok virágzó egyetlen fényűzéseim — s egy harmatos, félig nyílt «La France« rózsát vágott le az egyik tőről és Lili fürtéibe tűzte. Midőn a ház felé közeledtek, összejöttek Laczival, aki már régóta kereste őket. Odasimult nővéréhez s szörnyen titokteljes arczczal mutatott a skót stylű nyári lak egyik mohos tornára, mely a szobrokkal ékessitett setétszürke homlokzat felett magasan kiemelkedett. — Képzeld Lili, az elébb vijjongást hallottam az alatt a torony alatt. Bizonyosan bőregerek vannak benne. Hát ezek még Pesten is megteremnek ? Vagy talán mi hoztuk magunkkal Őstelekről? Lili felkaczagott s mosolyogva haladt fel a veranda lépcsőzetén. A kis kerti asztal már fel volt terítve a vörös-fehér csikós kávésabrosz s a galambos kék csészékben is csakhamar ott párolgott az illatos tejes kávé. Mialatt ő a nénivel a napi teendők felől beszélgetett, Laczi jóízűen ropogtatta a vajas kiflit s a néni nagy derültségére azt jegyezte meg, Pesten a kiflik sokkal kisebbek, mint hogy Ősteleken, no de jobbak is. Egy darab fél fogára sem elég az embernek. A néni megértette megjegyzését s megígérte, hogy ezentúl kettőt fog kapni reggelire, természetesen, ha jól viseli magát. A reggeli nem tartott sokáig s miután az edényeket eltakarították, hogy a szobák kitakarítása után elhatározták, Lili elmegy a nénivel a divatáruüzletbe, melyet Róbert tegnap említett, mialatt Laczit az öreg mindenes, a hű József génviselésére bízzák. 8 úgy is történt. Egy órával később Borbála néni ódivatú fekete tollas kalapjában, barna napernyőjével kezében már 1 í £ IS 30 üi la *Y JE M, uÄZT mondjátok, hogy a kedélyem, Komor, mint fellegterhes ég S mint a morajló tengermélyen kavargó örvény oly setét. Való !.. Igaz .. Sötét az mindig ; Felhős ég s Örvény életem, De hisz fenn millió csillag fénylik S lenn százezernyi gyöngy terem. GELLÉEI.