Esztergom és Vidéke, 1888 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1888-10-18 / 84. szám
Az uj munkaév. Budapest, okt. 16. Megkezdődik ama nagy mű második fejezete, mely az ötéves képviselői mandátum behozatalával lett alkotva, oly mű, melyhez nemcsak a legközelebbről érdekelt Magyarország, hanem az egész művelt Európa, amennyiben alkotmányosan érez és haladó, nagy várakozásokat fűzött, sőt a melyet egy oly jelentőségű államférfi, mint,Bismarck herczeg, életbeléptetése után azonnal, auég mielőtt kipróbáltatott volna, utánzásra érdemesnek talált. A pártatlan általános kritika megegyező abban, és bizonyos, személyes és természetes egoisztikus tekintetek által diktált fentartások mellett a hazai ellenzék is elismeri, hogy országgyűlésünk utolsó ülésszaka, elseje az ötéves cziklusunak, törvényhozási tekintetben teremtős tartalomdús volt. wak Es amaz első év, mint egy új aerákezdőkora, természetesen inkább csak gerjesztőleg s magvetőleg, semmint virágot s gyümölcsöt hozólag működhetett, szilárdabban tagolt alkotásokat állandóan továbbképző organizmussal csak az országgyűlési cziklus további évei, a nagy törvényhozási mű következendő fedezetei hozhatóak. A programm, mellyel Tisza miniszterelnök az ismét összejövő képviselők és főrendek elé lépett, nagyon tartalmas volt, a reorganizáció és regeneráció művének második munkaévére, második fejezetére; szorgalmasan kell tanácskozniok s dolgozniok a képviselőknek s a főrendiház tagjainak, ha jókor gondos tető alá akarják helyezni mindazt, mit az alkotni szerető állami építőmester ezúttal eléjük rajzol. Nemcsak az oly messze s mélyre ható pénzügyi szanálást kell foganatosítani, melyet a miniszterelnök, mint a pénzügyek vezetője oly bátran s erélyesen kezdeményezett s már az első évben oly sikert igérőleg előbbre vitt, hanem közlekedési ügyünk impozáns átalakítását s uj beosztását is meg kell koronáznunk azon szellemben, mely az erős Baross-t műveinél eddig is inspirálta, a mi a vasutak befejezése, a viziművek újraszerkesztése, a közmunka szabályozása és kodifikálása által történik, végül a küszöbön levő munkaévben az igazságügy terén is többszörös, már halaszthatlanná lett javításokat és pótlásokat kell végezni. A véderőjavaslatok, különösen azok, melyek a nemzet szívével egy bensőleg összeforrott honvédintézményünk tökéletesítésére vonatkoznak, szintén bőven fogják foglalkoztatni a törvényhozók eszét és szívét, idejét és belátását. Nagy megelégedéssel nézzük, hogy a mérsékkelt ellenzék határozottan jóakarólag s a szélsőbal is kevesebb elfogultsággal közelít az uj sessio napirendjére tüzött teendői ezen részéhez. A kormány igen szorgalmas volt a szünet alatt s midőn szünetei munkájának eredményét az országgyűlés elé terjeszti azon bizonynyal jogosult várakozással áll eléje, hogy a törvényes munkaidőnél ugyanoly szorgalmat fog tanúsítani, minőt tanúsított azon tikkasztó nyári napok alatt, melyeket a képviselő és a főrendiházi tagok falusi táskókonban, csendes nyaralásban álmodhattak keresztül. Az országgyűlés összeült s dolgozni fog megint oly irányban, hogy munkája megtisztelő lesz a törvényhozásra és hasznos a Szent István birodalmának népeire. Az iparos szövetséghez. i. Bakay Nándor, mint az orsz. iparos szövetség ideigl. végrehajtó bizottságának elnöke körlevelet küldött be hozzánk azon esztergomi iparosokhoz, akik az országos iparos szövetség tagjai. A körlevélben nemcsak igen figyelemreméltó eszmékkel találkozunk, hanem azzal a tónussal is, mely a vezérlő elemek között uralkodik s mely az ősi magyar bajt, a viszályt, itt is beplántálja az egyesületi viszonyok közé. A Ráth Károly ellenes körlevél a következő: A múlt évi népfölkelési csapatok szervezése alkalmával sürgősen szükségessé vált katonai ruházatok gyors elkészítésénél Magyarország kézműiparosai olynemű versenyképességet tanúsítottak, amely a legtúlzottabb követeléseket is kielégíthette. Az azon év június havának végével lejáró s a honvéd ruházati szükségletek beszerzéséről szóló szállítási szerződések felmondási határidejére azonban a szétszórva is igen tekintélyes hazai iparoserők nem voltak annyira szervezve és csoportosítva, hogy az erre nézve szakértekezletet összehívó honvédelmi miniszter úr a honvéd ruházatok szállítására vonatkozó szerződéseket nyugodtan fölmondhatta volna. Ugyanazon évi július hó elején a budapesti kereskedelmi és iparkamara által tartott összülésben kamarai alelnök úr által Ráth Károly ügy a szakértői értekezlet, valamint a miniszter ur eljárása élesen biráltatván egyben a szakértekezlet némely tagjai Ráth ur által gyanusittatásnak voltak kitéve. Ezen alelnöki fölszólalás után alól irt mint kamarai tag azon lejális fölszólalást tette, hogy a mit sem tevő gyanusitgatások teréről terére és szervezzük lépjünk a tettek azonnal a hazai iparos-erőket a közvállalkozásokra szükséges alakban és mértékben. Mire nézve akkor a kamara Ráth ur elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek alólirt is tagjává neveztetett. Ülés végével alólic fölkérte Ráth urat, hogy a hasonló kinos és nem illő jelenetek és okok elhárítása végett a kiküldött kamarai bizottság jövőre nézve azonnal kezdje meg munkálkodását. Ráth ur erre három heti haladékot kért s megígérte, hogy a bizottságot azonnal össze fogja hivni, én pedig kijelentettem, hogy mint a bizottság tagja s mint a már Szegeden megalakult jól szervezett és folyton működő katonai közszállító-szövetkezet elnöke azonnal hozzáfogok a vidéki iparos erők tömörítéséhez, a szervezkedéshez. Ezen kiindulási esemény óta egy év és három hónap múlt el s Ráth ur a Üziszler;iísfietárcsája. áhít !E Mgt szeretek ! Már engedelmet kérek! Ha a versificátortól megkövetelik, hogy elzengedezze töviről-hegyire, hogy kicsoda, micsoda, milyen, szőke vagy barna, ábrándozó vagy mélabús az ő ideálja? akkor mért ne engednék meg nekem, a ki prózában pusztítom a papirost, hogy leirjam az én szivem titkát, hogy eláruljam hogyan s miként s végre, hogy ki az, akit én ugy szeretek ! Alig egy hónapja láttam meg először, midőn az ablakon kinézett. Ő nekem rögtön megtetszett s talán én is neki, mert midőn megpillantott, mosolygott. Közeledtem felé, ő nyájasan fogadott. Megkérdeztem nevét. — Majista vadak — felelte mosolyogva s — a mint látni tetszik — Igen, az én kis Marika ideálom, selypítve, ki oly hamar lefoglalta szivemet, kissé nagyon is selypített. De ki venné ezt tőle zokon, mikor olyan szép? Kis gömbölyű orczáján az élet tavaszának minden bája egyesítve! Azok a bogárszemek; a sötét árnyalatú szemöldök ; a piczike rózsás ajkak; göndören hullámzó hajfürtöcskék szerettették meg őt szivemmel. Oh! ezek Elébb néhányszor csak az ablakon át váltottunk pár szót s akkor is az én kis aranyosom talán mert selypitését szégyenlé — igen keveset beszélt; azután szivem nem elégedett meg ezzel s valami varázserő kényszeritett, hogy szobájába belépjek. Az ablakon át adtam értésére ebbeli szándékom s Mariskám picziny, bársonypuha kacsóival hivólag intve, monda, vagy ha ugy tetszik, selypité desszét czat!tesszét! itt a mama isz . Ez ugyan nem valami bátorító szózat, ha az első légyott hátterében ott van a rémítő kommentár — itt a mama is! de hát elvégre úgy is jó! Beléptem. Az én ideálom anyja, egy még viruló asszonyka, arczszine után ítélve, mondhatnám menyecske — mosolyogva, udvariasan fogadott, és nem hogy haragudott volna túl merész lépésemért, de még bátorított is ! — Ha ugy tetszik uram — nekem távoznom kell, de azért mig visszajövök, mulasson kedvére egyetlen kis madárkámmaltam — Magamra! Egészen magamra maradhat a kis madárkával és a velem együttlét nem rémített meg. Mit szoktak ilyenkor tenni, akik szeretik egymást ? Minek leírni ? hiszen talán mindenki volt már ily helyzetben ! Kezembe vettem azokat az iczi-piczi kacsákat, enyelegve játszadoztam bársonypuha ujjaival, s ő, akit én úgy szeretek, nem tiltakozott, csak mosolygott. Talán éppen e mosoly bátorított fel, hogy . . . Kimondjam ? Ne mondjam? . . . hogy magamhoz vonván a gyengéd termetet, egy igazi csattanós csókot nyomjak azokra az eper ajkakra! s Mariska nem haragudott, hanem kaczagva nyujtá felém ujra bibor ajakát- Azután uraimmal játszadozni kezdtem göndör fürtjei közt, s ő viszonzásul pajzán enyelgéssel csimpaszkodott bozontos szőke üstökömbe és csinált olyan frizurát, hogy bármelyik fodrász megcsodálta volna ! Majd ismét ellenállhatatlan vágytól ösztönöztetve, magamhoz vontam a kis pajzánt s ajkaink egy hosszú csókban egyesültek, midőn — — hírtelen váratlanul belép Mariskám anyja! . . .. Eergeteget! Villámlással vegyes dörgést! Veszekedést! Ijedelmet! Sikolyt! Éppen jókor. Beköszöntő ájulást s heves kiutasítást vár most az olvasó ? Nem ez a regényekben igy szokás, de most a belépő anya önkéntelen tanuja lévén a csóknak, hangosan s vidáman fölkaczagott: «Csak rajta uram, ugy látszik nem unatkoznak.» Nem haragudott a jó asszony, de nem is haragudhatott, mert tudta, hogy Mariskáját az ö kedves madarát, az én szép kis angyalomat ugy szeretem ! Nem haragudott a jó asszony, pedig (becsületemmel merem erősíteni) házasságra sem gondolt. (Pedig a leányos anyák közt 100 közül 101 ugy gondolkozik: «Ha szereti a leányomat, vegye el.») — Esztére is tetszik eljönni ? kérdé, midőn távozni készültem. Én kérdőleg tekintek anyjára. — Csak tessék bátran bármikor. — Este tehát ismét ott voltam, s míg a jó asszony férjével szórakozásból kártyázott, addig én félrevonultam s mulatoztam azzal, a kit én ugy szeretek ! S talán e tétel bizonyítása: «az igaz szeretet nem ismer gátat,» — a mi szeretetünk sem vette tekintetbe a szülők jelenlétét ; csak ugy enyelegtünk, nevetgéltünk — sőt csókolóztunk, mint egyedül, ölembe vontam gyengéden a szép leányt s e (különös!) üstökömet exercziroztattáhol jobbra, hol balra csinálva picziny ujjaival a hajválasztékot, mig végre a sötét árnyalatú szempillák rázárultak a bogár szemekre ; a kis kezek megszűntek dolgozni s a szép leány ölemben, mellemre hajtott fővel (szégyen, nem szégyen, de elmondom) — elaludt. Az anya észrevéve a katasztrófát. — Uram! ha az ön ölében aludt el, akkor önnek is kell őt lefektetni . . . s ezzel a leány hálófülkéjére mutatott. Ne mondják kérem, hogy ez a jó asszony tigrisanya volt, amiért megengedte, hogy az angyalt karjaimon vigyem hálófülkéjébe ; hogy ott ruháitól én fosszam meg a hófehér testet; hogy megengedé látnom a fedetlen karokat, hallanom az alvó mell lassú zihálását; hogy megengedé az angyalt saját kezem által levetkőztetni, általam lefektetni; mondom, ne vegyék ezt rossz néven a jó asszonytól; mert ő tudta, hogy Őt szeretem ; de meg Mariska, az Ő kis madárkája, az én szép angyalom, akit én úgy szeretek — életkorára nézve összevissza két éves, vagy ha így szebben hangzik, huszonnégy hónapos. (A legújabb magyar társadalmi alaktanból.) A napokban egy feltűnően viselkedő idegen fiatalember érkezett Esztergomba. Gazdagon sujtásozott fekete kucsmát, meglehetősen ép atillát, szűk magyar nadrágot, hegyes orrú sarkantyús magyar csizmát és aranyrojtú fekete nyakkendőt viselt. A kucsmájáról a sastoll se hiányzott. Az