Esztergom és Vidéke, 1888 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1888-01-29 / 9. szám

jegyzőkönyvét ismerteti, melyet végül a számadások követnek. — Járásbíróságunk­ örvendetes mű­ködéséről közöltünk a múlt számban egy kis kimutatást, melyet a járásbíróság egy-két tagja félre­értett. Nem klas­­szifikálta ugyan a czikk írója a bírá­kat működésük után, de ha már olybá vették, az ügyédi kar s a járásbíróság testülete iránt való nagyrabecsülésünk­nél fogva még a félreértetés látszatát sem akarjuk fenntartani s igy minden megjegyzés nélkül kiadjuk a következő nyílt levelet: Tek. szerk. ur­ B. lapja 8-ik számában :„Járásbíróságunk örven­detes, működésének» adatai mellett, a tárgyilagosság mellőzésével, albíráink classificatiójába bocsátkoztak, sőt ho­mályba burkoltan egyes bírák érdemei­nek megítélésére törekedtek. Miután bíráink működését érdem szerint el­bírálni mi ügyvédek vagyunk első sor­ban hivatva, mi pedig ugy híva ottság és szakértelem, mint szorgalom tekin­tetében minden egyes biránknak teljes elismeréssel adózunk, annálfogva, fent jelzett czikk azon részét, mely bí­­ ráink egyikét a másik felé helyezni, s egyesek érdemeit kevesbíteni törekszik, mint tárgyilagosságot nélkülözőt mél­tánytalannak tartjuk. Kelt Esztergom­ban 1888. j.n. 28. Az ügyvédi kar nevében : Meszéna F­e­r­e­n­c­z, senior. — Halálozás. Haag Rezső gőzhajó ügynököt súlyos veszteség érte édes a atyja elhunytában. A gyászoló család következő gyászjelentést adta ki: Dr. Haag Ödön ügyvéd Budapesten és Haag Rezső gőzhajózási ügynök Esz­tergomban nejével és leányával valamint a számos rokonokkal együtt fájdalomtól megtört szívvel jelentik az édes atyának, illetve após és nagyatyának Haag Jó­zsef nyug. vasbánya hivatalnoknak f. hó 24-én reggeli 4 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után életé­nek 79. évében történt gyászos el­hunytát. A boldogultnak halt teteme folyó hó 25-én, d. u. 4 órakor fog az elhunytnak lakásáról (Víziváros gőzhajó igazgatósági épület) örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent­mise-álozat pedig ugyanazon hó 2fi-án reggeli 9 órakor fog a vízivárosi plébánia templom­ban a Mindenhatónak bemutatni. Esz­tergom, 1888 jan 24-én. Béke poraira! — A tinnyei érdekeltség az esz­tergom-budai vasúti összeköttetéshez há­romezer frtnyi hozzájárulást jelentett be. — Felolvasás közvacsorával. A Kereskedelmi Társulat felkérte Burány János urat, hogy a vasút ügyéről fel­olvasást tartson. Burány János ügyvéd úr készségesen engedett a felhívásnak. Ugy értesülünk, hogy a vasúti eszme lelkesebb hívei Burány János ur ed­digi munkásságát kitüntetendő közös vacsorával fogják a nagyérdekű felol­vasást összekapcsolni. — Farsangi estebéd. Bruzsó Já­­nos városi képviselő csütörtökön far­sangi estebédet rendezett, melyen a közélet számos kitűnősége is részt vett. Az asztal fejét a város feje, Dr. Helcz Antal polgármester foglalta el, a­ki szíves szavakban köszöntötte fel a jó törekvésű fiatal képviselőt, ki poharát összes vendégei egészségére és barát­ságáért emelte. Dr. Földváry István városi főügyész a háziasszony jóvoltá­ért mondott áldomást, mire a vendég­ség vidám hangulatban tapsolta meg a dalárda néhány tagjának csinos énekét. — Pinczebetörők, Kumainer Fe­rencz és Vaskó Pál földművesek be­törtek Kurcz György pinczéjébe egy csákánynyal s onnan bort, burgonyát, boredényeket czipeltek el. A tárgyak nagy részét hó alá rejtették. A városi rendőrség biztos nyomokon Kumainert és Vaskót letartóztatta. Eleinte nem akartak a czimboraságról tudni, de ké­sőbb töredelmesen bevallották bűnöket és sorra megmondták, hogy mi hol van elrejtve, ugy hogy a károsult majd mindent hiánytalanul visszakapott. A pinczebetörők nagy nyomoruságukkal hozakodtak elő. Mind a két betörőt tegnap a járásbíróság fenyítő osztályá­nak adták át, a­hol Szabó Gyula al­járásbíró hallgatta ki őket. — Esztergomi írók: Zelliger Alajos fővárosi hitoktató Majer István püspök úr ötven éves írói jubileumának emlé­kére pályadíjjal koszorúzott művet irt, melynek czime : «Esztergom megyében született vagy működött írók gyűjte­ménye.* A husz évre terjedő könyv közel négyszáz egyházi és világi eszter­gommegyei iró életrajzát és működését fogja hozni. Köz­ük lesznek: Pázmány Péter, Révai Miklós, Csepreghi Ferencz, Katona István, Haynald Lajos, Majer István, Dankó József, Fraknói Vilmos, Knauz Nándor, Maszlaghy Ferencz, Pór Antal, Rényi Rezső, Sujánszky Antal, Somogyi Károly, Zádori János stb. eléggé ismeretes nevek. A kötet elő­fizetési ára két forint, díszkötésben há­rom. A megrendelések levelező­lapon mielőbb a pályadíjjal koszorúzott mű szerzőjéhez, Zelliger Alajos fővárosi hitoktatóhoz (Budapest VII. Hársfa-utcza 6. sz.) küldendők. Ajánljuk az érde­kesnek ígérkező s kultúránkat fényesen igazoló könyvet ugy a magánkönyvtá­rak, mint az egyesületi könyvesházak gyarapítására. — Halálozás: Esztergom szegény öreg Edisona is föltalálta végre maga számára a legnagyobb jótékonyságot : az örök békét. A családi gyászjelentés a következő sorokban tudatja kimúlását: Pfalcz József és neje gyermekeivel : Gizella, Józsi és Imre , özvegy Pfalcz Lőrinczné, gyermekei : Kálmán, Ödön és Mariska szomorodott szívvel jelentik a felejthetetlen édes atyának, illetve após és nagyapának Pfalcz Ferencz ácsmester­nek f. hó 25-én este 9 órakor életének 75. évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A bold. hült teteme folyó hó 27-én délután 3 órakor fog az elhunytnak kir. vár. (héviz-utcza 7-ik sz.) saját házából a szentgyörgy­mezői sírkertben örök nyugalomra le­tétetni.­­ Az engesztelő szent mise­áldozat pedig folyó hó 28-án reggel 9 órakor a szent Ferencz-rendiek tem­plomában fog az Urnák bemutattát­ni. Esztergom, 1888. január 26. Béke poraira! — A nagy tánczpróba meghívóját is szétküldte Welzer Ferencz sokérdemű táncztanitó, a ki az egész ujabb Esz­tergomot bevezette Terpischore csarno­kaiba. Az előre is jó sikerültnek jelez­hető vigalom meghívója a következő : Meghívó. 1888. évi febr. hó 4-én a Varga-féle «Dalárdához» czimzett ven­déglő nagytermében tartandó zártkörű főtánczpróbára, teljes tisztelettel meg­hívja Welzer Ferencz illem- és táncz­tanitó. Kezdete 8 órakor. E meghívó másra át nem ruházható a pénztárnál előmutatandó. — A nagydunai jég erősen áll, a személy- és kocsi-közlekedés tegnap is elég élénk és teljes biztos volt rajta. — Nyilvános kimutatás. Az esz­tergomi kath. iparos ifjak képző és betegsegitő egyesülete jan. hó 21-én megtartott jótékonyczélú tánczvigalmá­ról. I. Adakozások: 0 Eminentiája Si­mor János herczegprimás 12 frt, mélt. Majer István 5 frt, mélt. Palásty Pál 2 frt, mélt. Dankó János 5 frt, mélt. Meszlényi Gyula 5 frt, nagys. Krotky József 2 frt, nagys. Pellett József 2 frt, nagys. Juriga János 2 frt, nagys. Soóky Gábor 2 frt, nagys. Rajner Lajos 10 fr,, nagys. Feichtinger János 1 frt, nagys. Blűm­elhuber Ferencz 1 frt, nagys. Csernoch János frt, főt. Dr. Fehér Gyula 3 frt, Dóczy Ferencz 5 frt, Dr. Berényi Gyula 5 frt, Berán Antal 5 frt, Müller Gyula 3 frt, Fülöp Manó 3 frt, Wimmer Ferencz 2 frt, Mészáros Ká­roly 1 frt, Politzer Rezső 1 frt, Hu­lényi Péter 1 frt, Iványi Géza 1 frt, N. N. 1 frt. II. Felülfizetések: Brun­ner Ferencz 2 frt, Farkas Tivadar 1 frt, Sapsitz József 1 frt, Rozman Endre 1 frt, Vojtek Ignácz 1 frt, Dr. Kőrösy László 1 frt, Czipár Nándor 1 frt 40 kr, Dr. Földváry István 1 frt, Laiszky János 1 írt, Welzer Ferencz 1 írt, Krechnyák Ferencz 1 frt, Fritz György 50 kr, Dudás László 50 kr, Hauler­stein Ferencz 50 kr, Benderek István 50 kr, Varga János 40 kr, Nelhübel Gusztáv 40 kr, Kitczinger József 40 kr, Kicsindi Miklós 40 kr, Tindler Ignácz 40 kr, Daday János 40 kr, Dudás Fe­rencz 40 kr, Süveges Ödön 40 kr, Szölgyémy József 40 kr, Czimmerman Pál 40 kr, Starkbauer János 40 kr, Szimbardt Károly 40 kr, Gregor An­drás 40 kr, Sturm József 40 kr, Iber­maszer János 40 kr, Helcz Józsefné 40 kr, Ularik János 40 kr, Krebsz János 30 kr. — Adakozásokból és felülfizetésekből 103 frt 10 kr, jegyek­ből 102 frt 80 kr, levelező­ lapokból 6 frt, összesen 211 frt 90 kr. Kiadá­sok 97 frt 90 kr. Maradt az alaptőke javára 114 frt. — Fogadják a nemes szivű adakozók az egyesület hálás kö­szönetét. Wanitsek Rezső, egyl. pénzt. — Farsangi naptár. Tegnap este két vigalom is volt egyszerre. Az egyik a Fürdő termeiben : a Zenei köré, a másik a Szerecsen kávéház összes he­lyiségeiben : a polgári vigasságé. Még a következő farsangi események vannak hátra : febr. 1-jén a szigeti­ bál; febr. 4-én a közös hadsereg tisztikarának nagy elite-bálja a Fürdő-vendéglő összes helyiségeiben; febr. 4-én a polgári nagy tánczpróba Welzer rendezésében a Wargha-féle tánczmester nagy­te­remben ; febr. 8-án a kereskedő-ifjúság tánczfüzére a Fürdőben; febr. 11-én a dal- és zenekedvelő-egyesület műsor­ral összekapcsolt elité­ vigalma a Fürdő termeiben; febr. 11-én a tanuló-ifjúság zártkörű tánczpróbája a Wargha-féle helyiségekben; febr. 13-án a magyar asztaltársaság vigalma Warghánál és febr. 14-én a Zenei Kör . farsangzáró vigalma. Hátra van még körülbelül két hét alatt nyolcz farsangi vigasság. — Az «Én Csillag Anna»-féle haj­növesztő szer egy röpirat szerint — nem egyéb perubalzsammal kevert va­séi in pomádénál, melyet bármely gyógy­szerész sokkal jobban és jelentékenyen olcsóbban állíthat elő. Minden oly szer, mely hajnövesztőnek van ajánlva nem egyéb közönséges szédelgésnél, mert olyan szer, mely hajat növesztene nincs és nem is lehet. A csömörlésig hirde­tett Én Csillag Anna-féle szert egy Mayer nevű egyén azzal hirdeti, hogy „a leghíresebb szakférfiak*, köztük dr. Werner T. is ajánlja. Azonban ki­tudódott, hogy ez a dr. Werner senki más, mint egy tudományos képzettség nélkül való gyógyszerész, ki titkos sze­rek után kiállított bizonyítványok­­ hite­lesitéséből élt s viszontagságos életét börtönben végezte. A hirdetésekben földig érő hajjal ábrázolt Csillag Anna, egy paraszt leány, kit a természet föl­tűnő hosszú hajjal ékesített s kit czégé­rül használ a hajkenőcs tulajdonosa. — Téli kéjutazó. Schwarz bérkocsi­tulajdonos egy csinos idegen hölgygyel jelent meg a főszolgabiróságnál. Az idegen hölgy előkelő toiletteben lép B. Szabó Mihály szolgabíró elé. A je­lenetet a bérkocsitulajdonos nyitja meg: — Kérem tekintetes főszolgabíró ur, ez a nő tegnap egész nap használta a kocsimat, de nem tud fizetni. A csinos téli kéjutazó nem süli le a szemét. — Hogy hívják magát ? — Mariska kérem. — A másik nevét ! — Ki tetszett már mondani kérem. • • Nem emlékszem. — Magát Mariska kérem. — Mondja el Schwarcz, hová utazott Magát Mariska. — Csinált kérem egy egész kéj­utazást. Először Doroghra ment, ott pompásan megebédelt s mikor fizetni kellett volna, azt mondta, hogy nem­sokára megérkezik az ő bárója, adják csak annak a számlát. Onnan Leány­várra hajtatott. Ott megint megebédelt, de már előre tudakozódott az ő bárója után, a­mi persze nagy hitelt biztosí­tott neki. Itt se fizetett. Máj kiegyen­líti a számlát a báró úr, a­kivel itt­­ találkoznia kellett volna. Leányvárról s áthajtatott Csabára, a hol újra ebédelt a bárónak levelet hagyott hátra. Végre Vörösvárra robogott, hol szintén ebédelt, de nem fizetett, mert a báró ur néhány percz múlva ugy is utána érkezik. A kocsis ekkor a Budára ké­szülő két utazót visszahozta Esztergomba, mert egy garasa sem volt s mert a báró ur nem mutatkozott sehol. Magát Mariska minden meghatottság nélkül hallgatta végig kéjutazása le­leplezését. — Micsoda igazolványa van? kérdé a szolgabíró. Magát Mariska legdivatosabb fel­öltőjéből kivett egy­­ cselédkönyvet. Erre különféle keresztkérdések követ­keztek, melyek után kiderült, hogy Magát Mariska nem más, mint kirabolt úrnője ruháiban két utazó kalandornő, a­ki tekintélyes ékszerlopás után Bécs­ből az ő bárójával Budapestre iparkodott, a­hol azelőtt szolgálatban volt. A téli két utazót erre a főszolga­­bíróság átutaztatta a fenyítő bírósághoz, a­honnan az ékszertolvajnőt Budapestre utaztatták. Közben értesítést kapott a szökevény szobaleány gazdája is, a­ki megjelent s részletesen leírta a nejétől ellopott ékszertárgyakat. A titokzatos báró, min­denesetre a bűntárs, még nem ke­rült lépre. — A kendőzésről. Miként általában nem vagyunk barátai a szépítő szerek­nek, ép úgy nem lehetünk pártfogói különösen a púdernek sem, még pedig abban az értelemben nem, a­melyben e szépítő szer használatban van. A­kit a természet egészséges, tiszta arczbőr­rel, üde teint-tel áldott meg, az bizo­nyára nem szorul e szépítő szerre, mely szépségének emelésére semmi befolyással sem bír, sőt gyanút, kételyt támaszt e természetes szépség ellen. Hogy azon­ban a púdernek bizonyos esetekben jo­gosultsága van, az a púdernek óvó, elnyelő és szárító tulajdonságában gyö­kerezik. Ez okból ajánlva van a púder használata mosdás után, a midőn is a bőr felhámja meg van lázítva s fogé­kony a levegő s szél befolyására. Meg­engedhető oly személyeknél is, kik fénytelen, f fonnyadt arczbőrrel bírván, a púder leple alatt akarnak a fiatalabb kornak látszatában lenni, vagy olyanok­nál, kik bőrük zsíros izzadmányait a púderrel akarják elnyeletni. Legfonto­sabb szerepe van azonban akkor, midőn hölgyeink, mint papnői Terpsychorenak, a bálok világítási termeiben szerepelnek. Az a­mely e termekben van, na­gyon gyenge arra, hogy ebben a ter­mészetes ternt a maga valóságában visszatükröződjék. E hiányt tehát itt mesterségesen kell pótolni. Ez pedig nem oly könnyű, mint a­hogy az em­ber első látszatra hinné, mert tapasz-

Next