Esztergom és Vidéke, 1889 (11. évfolyam, 1-104. szám)

1889-09-12 / 73. szám

MEGJELENIK M­ ÉTISbJKIMT Kf­TSZER : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. 101.Öl­T­,imí:si Ál! : v&énit évi« . . 6 frt — kr. fél évre 3 írt — kr. negyedévre I fit Ho kr. Egyarásu ára 7 hr-es Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ 1^22. SZÁM ALATT, lmva :i­l:ip NZHNIMIUÍ rés/.tít illető I­Ö/,ÍIMNI«*N­yok luildendíik. KIADÓHIVATAL : SZÉCHEN­YI-TIrR 331­ SZÁM, hová a lap hivatalon s a magán hirdetései, a nyililóíbtí w/ánt kii/.­rem­ények, elíHi/.elési pók­/.ek és leelani.iláwuk iiiltv/.endek. HIRDETÉSEK. HIVATALOS H­IRDETÉSICK­M­A (J­Á­N-ll llfDK'J'ICHKIÍ 1 silótól 100 n/.óig — frt 75 kr.i : "Megállapodás szerint legjii-JOO-áOOig . í frt 50''kr.j I lányosabban k­ö/­öltetnek. SOO-ííOO-ig . % frt 2"> kr.i!: ,— Itély^dij 30 kr. [ii NYIUTlíl­. sora 20 Itr. A községi hirdetésekről. Pömös, szept. 11. (N. Gr.) Dömös községének képviselői a megye által kiadott irányelveket meg­állapító szabályrendeletét f. hó 6-án vették tanácskozás alá. Ezekben a VII. fejezetben a jegyző hatás­köre többek között így i­atik körül (30. §.) A községi és körjegyzőnek kötelessége : »a törvé­nyeket és felsőbb rendeleteket a köz­ségben kihirdetni.« Már minthogy véleményem szerint ezen fontos szabály­rendelet azon hely­telen indokolással estetett el, hogy ezen hirdetések által a jegyző a község előtt lealacsonyíttatik, szükségesnek vélem abbeli indokaimat nyilvánosan is leírni. Naponként tapasztaljuk, hogy a nép nagy része a rendeletek után nem kér­dezősködik, azokat nem olv­assa, a köz­gyűlésben meg nem jelen, tehát azokat nem is tudja. Már most képzeljük, hogy a jegyző környezve az elöljárók talán az élelmesebbek által is, felsőbb ren­deleteket megmagyarázva kihirdeti: én azt vélem, hogy ez a tekintélyét emelni fogja, sőt minthogy a rendeletek nem személyekre vonatkoznak, hanem átalá­nosak, közszükségeket is pótolnak, ha­zafias érzülettel előadva, népszerűvé fogják tenni. Ne zavarjuk össze a hirdetéseket az adó­szedésekkel, melyeket hirdetni sem kell, még­is mindenki tudja. Vannak sok más rendeletek és pedig községi életünkre vonatkozók, melyeket a köznép csak akkor fog önkéntesen teljesítni, ha belátja azok hasznát és szükségességét;­­ itt tehát elő­áll az elöljáróság köteles­sége megelőzi a kényszert, nehogy kény­telen legyen a bírópálczához nyúlni. Kérdem, mi fogja a jegyzői tekintélyét emelni a hatalom, vagy értelem ? Még csak azt sem lehet felhozni, hogy a nyilvános hirdetések különös fáradságot fognak okozni, mert ha több évek előtt a templom előtt nagy figyelem kíséretében hirdettettek ki a rendeletek, most a reformátusok és izraeliták, mint községi életünk fontos tényezőinek te­kintetbe vétele után, azt vélem, hogy azon alkalommal, midőn közgyűlésen felolvastatnak a rendeletek, dobszóval lennének berendelendők a lakosok, mint­hogy pedig hirdetni gyakran szükséges, meghatározott időszakonként lennének a rendeletek közzé teendők a községhá­zánál, fennmaradván a dobszóval hir­detés mint eddig szokásban volt. Igaz, hogy a községi jegyzőt kötelezni nem lehet, hogy értelmi tehetségét hallga­tóság nélkül a mi kedvünkre a levegőbe röpítse; mindazon­által, ha köztapasz­talás után meggyőződnék az elöljáróság, hogy ezen nyilvánosságban erkölcsi erő, védelem, és népszerűség is rejlik, azt vélem, hogy a jegyző is más véle­ményben lenne. Ha azt az utat követjük, melyen eddig jártunk, mi haszna lesz a hirde­téseknek ? A szolga kiáll a falu neve­zetesebb pontjaira, kit a szekerek és kocsik zörgése miatt igen sokszor nem lehet megérteni; a dobbal ugyan jelt ad, de a hirdetményre ki nem képzett nyelve, ezeknek tökéletlen előadása, leginkább pedig a dobnak mindennapi használása, azt eszközük, hogy a leg­fontosabb hirdetmények figyelemre sem méltatnak. Ehhez járul, hogy a lakosok­nak mindennapi foglalatosságaik miatt a hirdetéseket, melyek határozott időhöz kötve nincsenek, meghallgatni lehetet­len ; ha pedig akár egyenként, akár tömegesen e végett az irodában meg­jelennének, én azt vélem, hogy kiuta­sít­tatnának. Ha,bár igaz, hogy a hirdetések nem arra valók, hogy a hirdetővel szemtől szemben vitatkozzunk, vagy épen sze­mélyeskedjünk , mégis a nyilvánosság haszna tagadhatatlan azon oknál fogva is, mert az értelmesebbek úgy, mint a tudatlanok, fognak felettök gondolkodni, és bár­milyen helyes vagy helytelen közvéleményt alkotni, mi mindenesetre jobb, mintha hamis, ellenkező, bizony­talan hírek szárnyalnak községünkben a kötelező rendeletek felett. Én azt vélem, hogy a rendeleteket ki kell vetkőztetni szolgai, bürokratikus öltönyüktől és a nyilvánosság előtt be kell bizonyítani, hogy a szabadság védelmére szolgálnak. Azt senki sem vitatta, hogy a jegyző kötelességét cseréljük fel a szolga kö­telességével, ki dobbal jár a faluban , hanem vitatom azt, hogy akár a törvé­nyek és rendeletek méltóságát a szolga hirdetéseivel lealázni; vitatom azt, hogy a törvények és rendeletek méltósága, emelni fogja a jegyzőnek tekintélyét is.­­ Ugyan hát végtére is miért állanak ott megyei szabályrendeletek között e szavak: a községi és közjegyzőnek kö­telessége a törvényeket és felsőbb rendeleteket a községben kihirdetni ? Szeretném hallani azt, ki máskép értel­mezi e szavakat, a mint azok írva vannak. A folklóré. in. (Befejezés.) A mesék, mondák, babonás vélemények és ilyeneket nyilvánító cselekedetek, — keresztelési, lakodalmi, temetési és egyéb köznapi vagy ünnepi szokások, hagyo­mányos gyakorlatok, — aratási, szüreti és más, a gazdasági évkörrel összefüggő vagy az egyházi ünnepek közé csopor­tosult, vidékek szerint változó mulat­ságok, a közmondások, találós mesék és szólásmódok, a népköltés minden faja, a műirodalommal is érintkező alakulatok sem zárva ki, — a népművészet termékei, különösen a népdalok stb. dallamai, szóval bármily csekélyeknek és jelen­téktelennek látszó minden mozzanat, minden értelmi és kedélyi nyilatkozat, a­melyben a népszellem tükröződik, — minden útszéli, pusztai, vízmentén vagy erdők mélyén, hegyen-völgyön fonóház körül vagy malom alatt termett szerény virágocska gondos egybegyűjtése az, a­mit a Magyarországi Néprajzi Társaság folyóiratának és egyéb közleményeinek módszeres vezérlete mellett, egy szerves középpont köré irányítani szándékozik. Oly munka, a­melyben hazánk minden vidékének a néppel szoros­ éritkezésben álló értelmisége hathatósan támogat­hatja a társaságot. A­kik pedig ritkábban kerülnek szabad ég alá s könyvekkel bíbelődő hivatásuk folytán nem gyűjt­ iíjsitarjoiiiíslíiiíkslárfizája. Uton-utjeien, KÉT KELLEMETLEN UR LÁTOGATOTT MEG SZE­RÉNY KIS SZOBÁMBAN, A RUE DE STRASBOURG EGYIK LEGMÉRSÉKELTEBB SZÁLLÓJÁBAN. BAPTISTE, A MINDIG MOSOLYGÓ GARCON, A KI A KAPU ALATT PORTÁS, AZ ELSŐ EMELET BUREAUJÁBAN HIVATALNOK S A TÖBBI EMELETEN SZOBALÁNY, ELÁRULTA NEKIK A VÉGZETES QUATORZE NUMEROT, MIRE AZ IDEGENEK MINDEN KOPOGTATÁS NÉLKÜL RÁM RONTOTTAK. ÉPPEN JEGYZETEIM RENDEZGE­TÉSÉVEL FOGLALKOZTAM ÚGY ÉJFÉL KÖRÜL. AZ EGYIK UR LÁZAS GYORSASÁGGAL LÉPETT HOZZÁM S IDEGES SIETSÉGGEL MONDTA: — NE RABOLJUK EGYMÁS PERCZEIT UNALMAS BEMUTATÁSOKKAL ÉS FÖLÖS FRÁZISOKKAL. CSAK RÖVIDEN. ELJÖTTEM, HOGY FIGYELMEZTESSEM. MEGÉRTETT ? MEGHATVA MUTATTAM AZ EGYETLEN BÁRSONY­SZÉKRE, MELY SZOBÁCSKÁMAT KOMPROMITTÁLTA. DE A HÓRIHORGAS UR INDULATOSAN VISSZA­UTASÍTOTTA UDVARIASSÁGOMAT S MOHÓ SZEMEK­KEL NÉZETT AZ ÓRÁJÁRA. — NEM ÉREK RÁ. FIGYELMEZTETEM. ÖN SE ÉR RÁ TOVÁBB ITT MARADNI! VÉGIG NÉZTEM A KEGYETLEN OBELISZKEN. — ÉS MIÉRT? — MERT MOST MÁR ÉN PARANCSOLOK. — NEM TÉVED KÉREM AZ UR ? — NEM. TUDOM HOL VAGYOK. NE KOMÉ­DIÁZZUNK TOVÁBB. CSOMAGOLJON ÉS KÉSZÜLJÖN, ÖNNEK EL KELL HAGYNIA PARIST. — DE CSAK SZABAD MEGTUDNOM A NEVÉT ? — LEJÁRT EMBER VAGYOK. IDŐ A NEVEM. VÉGE TERMINUSÁNAK. HOLNAP UTAZUNK. NEM VÁROK TOVÁBB! ÉRTI? A DIEU ! ÉS AZ ELEVEN EIFFEL-TORONY NÉHÁNY LÉPÉS­SEL LEROHANT A MÁSODIK EMELETRŐL. EGY SZÜLETETT KIS MELLBETEG LAPPANGOTT MÉG A SZEKRÉNY ÁRNYÉKÁBAN. OLYAN SAVANYÚ ÁBRÁZATA VOLT, MINTHA EGÉSZ ÉLETÉBEN CSAK TÖKMAGON TARTOTTÁK VOLNA. MEG AKARTAM KÍNÁLNI CIGARETTEL. MEGRÉ­MÜLVE UTASÍTOTTA VISSZA. — MIT GONDOL URAM, ILYEN PAZARLÁS! KÉREK FÉL POHÁR VIZET. EGÉS­SZEL KEDVESKEDTEM. A BÚS ÁRNYÉK SZENVEDŐ H­ANGON SÓHAJTOTTA: — AH, MILYEN TÉKOZLÁS! FELET KÉRTEM S ÖN MÁSFELET ÁD EGY POHÁRBA. PEDIG ISMER­HETNE. ÉN AZ ÖN BUDGETJE VAGYOK, AZAZ HOGY MÁR CSAK VOLTAM. ÉN TUDOM LEGJOB­BAN, HOGY ÖNNEK HOLNAP OKVETLENÜL EL KELL UTAZNIA. TETSZIK TUDNI? MEGTETTEM BECSÜLET­BELI KÖTELESSÉGEMET. ELMEHETEK. JÓ ÉJT! AZ AJTÓBAN MÉG EGYSZER VISSZAFORDULT S ÍNSÉGES UJJÁVAL FENYEGETETT. ELLENÁLLHA­TATLANUL IMPONÁLT. KEDVES VENDÉGEIM ELPÁROLGÁSA UTÁN RÖGTÖN HOZZÁFOGTAM A CSOMAGOLÁSHOZ. MUNKÁM KÖZBEN KEZEMBE KERÜLT A NAPTÁR S ONNAN MEGTUDTAM, A­MIT MÁR EGY-KÉT NAP ÓTA ELFELEJTETTEM, HOGY HÁNYADIKA VAN. BELE­NÉZTEM AZUTÁN A KASSZÁBA S TELJESEN IGAZAT ADTAM BUDGET UR HAZAFIAS NYILATKOZATÁNAK. NEKEM MÉG TELJES ÖT NAPOM VAN ÚTKÖZBEN S IGY A RAGYOGÓ PARISTÓL CSAKUGYAN BUCSUT KELL VENNEM. NEHÉZ SZIVVEL VÁLTAM EL. A GARE DU NORD PÁLYAHÁZÁBAN MIND­ANNYIAN NEHÉZ SZIVVEL BÚCSÚZKODTUNK. SA­JÁTSZERŰ, HOGY A NEHÉZ SZIV, MEG A KÖNNYŰ TÁRCZA FILISZTERI PONTOSSÁGÚ ARÁNYBAN ÁLL EGYMÁSSAL, MIKOR AZ EMBER UTAZIK. A VISZONTLÁTÁS ÉDES GONDOLATÁBAN IPAR­KODTUNK VALAMI MEDDŐ VIGASZTALÁST KERESNI. EGYMÁS UTÁN ROHANTAK A PALOTÁK, A HÁZAK, A GYÁRAK, A KERTEK, AZ ÜLTETVÉNYEK, A NYA­RALÓK. VÉGRE ELKEZDŐDÖTT A PARLAG. TÚL VOLTUNK PARIS HATÁRÁN. EGY ÁBRÁNDOS AMERIKAI KOROSABB LEÁNYZÓ MÉG MINDIG EPEDŐ PILLANTÁSSAL NÉZETT PARIS IRÁNYÁBAN, PEDIG MÁR CSAK SZÉNABOGLYÁK EMELKEDTEK ELŐTTE. KIERŐSZAKOLT TÁVOZÁSOM MIATT ELKESEREDVE, MEGESKÜDTEM, HOGY FRANCZIAORSZÁG HATÁRÁIG NEM CSINÁLOK EGYEBET, CSAK SZIDOM AZ IDŐT, MEG A BUDGETET, HOGY MÉRT KERESIK MEG AZ ILYEN MAGAMFÉLE TOURISTÁKAT S MIÉRT NEM INKÁBB AZOKAT, A­KIK MÉG PARISBAN IS UNATKOZNAK S A KIKRE ÉPPEN AZÉRT RÁFÉRNE EGY KIS ÖSSZEESKÜDT FIGYELMEZTETÉS. DE HIÁBA VALÓ VOLT MINDEN OKOSKODÁS. EGÉSZ ÉLETEMBEN NEM ISMERTEM NAGYOBB KÉT URAT AZ IDŐNÉL S A BUDGETNÉL. MIND A KETTŐ SZÜLETETT ELLENSÉGEM. NEVETSÉGES TEHÁT MINDEN ÉRZÉKENYSÉG. IGAZUK VAN, MERT­ TÖBBSÉGBEN VANNAK. SZILAJ J GYORSASÁGGAL ÉRTÜK EL A FRANCZIA HATÁRT. AVRICOURT! INNEN A FRANCZIA VONAT NEM MEGY TOVÁBB. POROSZ VAGYONOKBA LÉPÜNK. EGYSZERRE VÉGE MINDEN FRANCZIA SZÓNAK. NÉMETÜL KEZ­DENEK BESZÉLNI, MINTHA MÁR MAGYARORSZÁG­BAN VOLNÁNK. — PEDIG MINDÖSSZE A LEGKÉNYESEBB HA­TÁRON VAGYUNK. POROSZ­ AVRICOURTBA ÉRKEZ­TÜNK. KI KELLETT SZÁLLNUNK AZ UTOLSÓ SZÁLIG, A SAJÁTSZERŰ PÁLYAHÁZ OLYAN VOLT, MINT EGY KASZÁRNYA, HA VÁMHÁZRA NEM EMLÉKEZTETETT VOLNA S HA IGAZÁBAN AZ ELSŐ NÉMET BUREAU NEM LETT VOLNA. SISAKOS GOLIÁTHOK ÉS SZA­LONKABÁTOS FOGDMEGEK FOGADTAK. A SISAKOS GOLIÁTHOK POROSZ KURTASÁGGAL ÉS NYERSESÉG­GEL TUSZKOLTAK A VÁMFOLYOSÓRA, A­HOL EGYEN­KINT MINDEN UTASTÓL ELKÉRTÉK A PASSZUST. HOMÁLYOSAN EMLÉKEZTEM REÁ, HOGY VAN VALAHOL ILYEN PORTÉKÁM. MILYEN GONDTALANOK A SVÁJCZIAK, MILYEN FÖLÜLETESEK A FRANCZIÁK S MILYEN KÖNNYELMŰEK AZ ANGOLOK, HOGY NEM KÉRTEK TŐLÜNK ÚTKÖZBEN PASSZUST! HIÁBA POROSZORSZÁGON MÉGIS CSAK MUSZÁJ RENDNEK LENNI. MEGTALÁLTAM A KIS HAMIST TÖBB HETI TITKOS LAPPANGÁS UTÁN. DIADALLAL NYÚJTOTTAM ÁT EGY SISAKOS GOLIÁTHNAK. EZ SZIGORÚAN VÉGIGNÉZETT RAJTAM, AZUTÁN ODAADTA A SZEGÉNY KIS ÁRTATLANT EGY SZALON­KABÁTOS URNAK. EZ MÉG SZIGORÚBBAN NÉZETT VÉGIG RAJTAM. HÁBORÚS GONDOLATOK TÁMADTAK BENNEM. A SZALON­KABÁTOS UR EGY MÉG SZALONKABÁTOSABB URNAK ADTA ÁT EGÉSZ EURÓ­PÁRA SZÓLÓ MAGYAR KIRÁLYI PASSZUSOMAT. HISZEN, MIKOR PARISBA JÖTTEM, POROSZORSZÁG MÉG EURÓPÁBAN VOLT. CSAK NEM NYELTE EL AZÓTA EURÓPÁT? A LEGSZALONKABÁTOSABB ÚR LEGSZIGORÚBBAN NÉZETT RAJTAM VÉGIG, AZUTÁN LEGKEGYESEBBEN IGY MÉLTÓZTATOTT SZÓLNI: — PASS NICHT WIDIMIRT. ENTWEDER BLEIBEN ODER ZURÜCKFAHREN! MÁR AZ UTOLSÓ FEJEDELMI TEKINTÉLYŰ SZA­VAKNÁL NEM LÁTOTT, HANEM AZÉRT UGYANEZT MONDTA EGY ANGOL ÚRNAK, A­KI SEMMIT SEM ÉRTETT BELŐLE. ENTWEDER ODER! BETUSZKOLTAK A BUREAUBA. OTT MÁR JAVÁ­BAN KÁROMKODTAK ANGOLUL, OROSZUL, GÖRÖGÜL

Next