Esztergom és Vidéke, 1889 (11. évfolyam, 1-104. szám)
1889-09-12 / 73. szám
MEGJELENIK M ÉTISbJKIMT KfTSZER : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. 101.ÖlT,imí:si Ál! : v&énit évi« . . 6 frt — kr. fél évre 3 írt — kr. negyedévre I fit Ho kr. Egyarásu ára 7 hr-es Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ 1^22. SZÁM ALATT, lmva :il:ip NZHNIMIUÍ rés/.tít illető IÖ/,ÍIMNI«*Nyok luildendíik. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TIrR 331 SZÁM, hová a lap hivatalon s a magán hirdetései, a nyililóíbtí w/ánt kii/.remények, elíHi/.elési pók/.ek és leelani.iláwuk iiiltv/.endek. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSICKMA (JÁN-ll llfDK'J'ICHKIÍ 1 silótól 100 n/.óig — frt 75 kr.i : "Megállapodás szerint legjii-JOO-áOOig . í frt 50''kr.j I lányosabban kö/öltetnek. SOO-ííOO-ig . % frt 2"> kr.i!: ,— Itély^dij 30 kr. [ii NYIUTlíl. sora 20 Itr. A községi hirdetésekről. Pömös, szept. 11. (N. Gr.) Dömös községének képviselői a megye által kiadott irányelveket megállapító szabályrendeletét f. hó 6-án vették tanácskozás alá. Ezekben a VII. fejezetben a jegyző hatásköre többek között így iatik körül (30. §.) A községi és körjegyzőnek kötelessége : »a törvényeket és felsőbb rendeleteket a községben kihirdetni.« Már minthogy véleményem szerint ezen fontos szabályrendelet azon helytelen indokolással estetett el, hogy ezen hirdetések által a jegyző a község előtt lealacsonyíttatik, szükségesnek vélem abbeli indokaimat nyilvánosan is leírni. Naponként tapasztaljuk, hogy a nép nagy része a rendeletek után nem kérdezősködik, azokat nem olvassa, a közgyűlésben meg nem jelen, tehát azokat nem is tudja. Már most képzeljük, hogy a jegyző környezve az elöljárók talán az élelmesebbek által is, felsőbb rendeleteket megmagyarázva kihirdeti: én azt vélem, hogy ez a tekintélyét emelni fogja, sőt minthogy a rendeletek nem személyekre vonatkoznak, hanem átalánosak, közszükségeket is pótolnak, hazafias érzülettel előadva, népszerűvé fogják tenni. Ne zavarjuk össze a hirdetéseket az adószedésekkel, melyeket hirdetni sem kell, mégis mindenki tudja. Vannak sok más rendeletek és pedig községi életünkre vonatkozók, melyeket a köznép csak akkor fog önkéntesen teljesítni, ha belátja azok hasznát és szükségességét; itt tehát előáll az elöljáróság kötelessége megelőzi a kényszert, nehogy kénytelen legyen a bírópálczához nyúlni. Kérdem, mi fogja a jegyzői tekintélyét emelni a hatalom, vagy értelem ? Még csak azt sem lehet felhozni, hogy a nyilvános hirdetések különös fáradságot fognak okozni, mert ha több évek előtt a templom előtt nagy figyelem kíséretében hirdettettek ki a rendeletek, most a reformátusok és izraeliták, mint községi életünk fontos tényezőinek tekintetbe vétele után, azt vélem, hogy azon alkalommal, midőn közgyűlésen felolvastatnak a rendeletek, dobszóval lennének berendelendők a lakosok, minthogy pedig hirdetni gyakran szükséges, meghatározott időszakonként lennének a rendeletek közzé teendők a községházánál, fennmaradván a dobszóval hirdetés mint eddig szokásban volt. Igaz, hogy a községi jegyzőt kötelezni nem lehet, hogy értelmi tehetségét hallgatóság nélkül a mi kedvünkre a levegőbe röpítse; mindazonáltal, ha köztapasztalás után meggyőződnék az elöljáróság, hogy ezen nyilvánosságban erkölcsi erő, védelem, és népszerűség is rejlik, azt vélem, hogy a jegyző is más véleményben lenne. Ha azt az utat követjük, melyen eddig jártunk, mi haszna lesz a hirdetéseknek ? A szolga kiáll a falu nevezetesebb pontjaira, kit a szekerek és kocsik zörgése miatt igen sokszor nem lehet megérteni; a dobbal ugyan jelt ad, de a hirdetményre ki nem képzett nyelve, ezeknek tökéletlen előadása, leginkább pedig a dobnak mindennapi használása, azt eszközük, hogy a legfontosabb hirdetmények figyelemre sem méltatnak. Ehhez járul, hogy a lakosoknak mindennapi foglalatosságaik miatt a hirdetéseket, melyek határozott időhöz kötve nincsenek, meghallgatni lehetetlen ; ha pedig akár egyenként, akár tömegesen e végett az irodában megjelennének, én azt vélem, hogy kiutasíttatnának. Ha,bár igaz, hogy a hirdetések nem arra valók, hogy a hirdetővel szemtől szemben vitatkozzunk, vagy épen személyeskedjünk , mégis a nyilvánosság haszna tagadhatatlan azon oknál fogva is, mert az értelmesebbek úgy, mint a tudatlanok, fognak felettök gondolkodni, és bármilyen helyes vagy helytelen közvéleményt alkotni, mi mindenesetre jobb, mintha hamis, ellenkező, bizonytalan hírek szárnyalnak községünkben a kötelező rendeletek felett. Én azt vélem, hogy a rendeleteket ki kell vetkőztetni szolgai, bürokratikus öltönyüktől és a nyilvánosság előtt be kell bizonyítani, hogy a szabadság védelmére szolgálnak. Azt senki sem vitatta, hogy a jegyző kötelességét cseréljük fel a szolga kötelességével, ki dobbal jár a faluban , hanem vitatom azt, hogy akár a törvények és rendeletek méltóságát a szolga hirdetéseivel lealázni; vitatom azt, hogy a törvények és rendeletek méltósága, emelni fogja a jegyzőnek tekintélyét is. Ugyan hát végtére is miért állanak ott megyei szabályrendeletek között e szavak: a községi és közjegyzőnek kötelessége a törvényeket és felsőbb rendeleteket a községben kihirdetni ? Szeretném hallani azt, ki máskép értelmezi e szavakat, a mint azok írva vannak. A folklóré. in. (Befejezés.) A mesék, mondák, babonás vélemények és ilyeneket nyilvánító cselekedetek, — keresztelési, lakodalmi, temetési és egyéb köznapi vagy ünnepi szokások, hagyományos gyakorlatok, — aratási, szüreti és más, a gazdasági évkörrel összefüggő vagy az egyházi ünnepek közé csoportosult, vidékek szerint változó mulatságok, a közmondások, találós mesék és szólásmódok, a népköltés minden faja, a műirodalommal is érintkező alakulatok sem zárva ki, — a népművészet termékei, különösen a népdalok stb. dallamai, szóval bármily csekélyeknek és jelentéktelennek látszó minden mozzanat, minden értelmi és kedélyi nyilatkozat, amelyben a népszellem tükröződik, — minden útszéli, pusztai, vízmentén vagy erdők mélyén, hegyen-völgyön fonóház körül vagy malom alatt termett szerény virágocska gondos egybegyűjtése az, amit a Magyarországi Néprajzi Társaság folyóiratának és egyéb közleményeinek módszeres vezérlete mellett, egy szerves középpont köré irányítani szándékozik. Oly munka, amelyben hazánk minden vidékének a néppel szoros éritkezésben álló értelmisége hathatósan támogathatja a társaságot. Akik pedig ritkábban kerülnek szabad ég alá s könyvekkel bíbelődő hivatásuk folytán nem gyűjt iíjsitarjoiiiíslíiiíkslárfizája. Uton-utjeien, KÉT KELLEMETLEN UR LÁTOGATOTT MEG SZERÉNY KIS SZOBÁMBAN, A RUE DE STRASBOURG EGYIK LEGMÉRSÉKELTEBB SZÁLLÓJÁBAN. BAPTISTE, A MINDIG MOSOLYGÓ GARCON, A KI A KAPU ALATT PORTÁS, AZ ELSŐ EMELET BUREAUJÁBAN HIVATALNOK S A TÖBBI EMELETEN SZOBALÁNY, ELÁRULTA NEKIK A VÉGZETES QUATORZE NUMEROT, MIRE AZ IDEGENEK MINDEN KOPOGTATÁS NÉLKÜL RÁM RONTOTTAK. ÉPPEN JEGYZETEIM RENDEZGETÉSÉVEL FOGLALKOZTAM ÚGY ÉJFÉL KÖRÜL. AZ EGYIK UR LÁZAS GYORSASÁGGAL LÉPETT HOZZÁM S IDEGES SIETSÉGGEL MONDTA: — NE RABOLJUK EGYMÁS PERCZEIT UNALMAS BEMUTATÁSOKKAL ÉS FÖLÖS FRÁZISOKKAL. CSAK RÖVIDEN. ELJÖTTEM, HOGY FIGYELMEZTESSEM. MEGÉRTETT ? MEGHATVA MUTATTAM AZ EGYETLEN BÁRSONYSZÉKRE, MELY SZOBÁCSKÁMAT KOMPROMITTÁLTA. DE A HÓRIHORGAS UR INDULATOSAN VISSZAUTASÍTOTTA UDVARIASSÁGOMAT S MOHÓ SZEMEKKEL NÉZETT AZ ÓRÁJÁRA. — NEM ÉREK RÁ. FIGYELMEZTETEM. ÖN SE ÉR RÁ TOVÁBB ITT MARADNI! VÉGIG NÉZTEM A KEGYETLEN OBELISZKEN. — ÉS MIÉRT? — MERT MOST MÁR ÉN PARANCSOLOK. — NEM TÉVED KÉREM AZ UR ? — NEM. TUDOM HOL VAGYOK. NE KOMÉDIÁZZUNK TOVÁBB. CSOMAGOLJON ÉS KÉSZÜLJÖN, ÖNNEK EL KELL HAGYNIA PARIST. — DE CSAK SZABAD MEGTUDNOM A NEVÉT ? — LEJÁRT EMBER VAGYOK. IDŐ A NEVEM. VÉGE TERMINUSÁNAK. HOLNAP UTAZUNK. NEM VÁROK TOVÁBB! ÉRTI? A DIEU ! ÉS AZ ELEVEN EIFFEL-TORONY NÉHÁNY LÉPÉSSEL LEROHANT A MÁSODIK EMELETRŐL. EGY SZÜLETETT KIS MELLBETEG LAPPANGOTT MÉG A SZEKRÉNY ÁRNYÉKÁBAN. OLYAN SAVANYÚ ÁBRÁZATA VOLT, MINTHA EGÉSZ ÉLETÉBEN CSAK TÖKMAGON TARTOTTÁK VOLNA. MEG AKARTAM KÍNÁLNI CIGARETTEL. MEGRÉMÜLVE UTASÍTOTTA VISSZA. — MIT GONDOL URAM, ILYEN PAZARLÁS! KÉREK FÉL POHÁR VIZET. EGÉSSZEL KEDVESKEDTEM. A BÚS ÁRNYÉK SZENVEDŐ HANGON SÓHAJTOTTA: — AH, MILYEN TÉKOZLÁS! FELET KÉRTEM S ÖN MÁSFELET ÁD EGY POHÁRBA. PEDIG ISMERHETNE. ÉN AZ ÖN BUDGETJE VAGYOK, AZAZ HOGY MÁR CSAK VOLTAM. ÉN TUDOM LEGJOBBAN, HOGY ÖNNEK HOLNAP OKVETLENÜL EL KELL UTAZNIA. TETSZIK TUDNI? MEGTETTEM BECSÜLETBELI KÖTELESSÉGEMET. ELMEHETEK. JÓ ÉJT! AZ AJTÓBAN MÉG EGYSZER VISSZAFORDULT S ÍNSÉGES UJJÁVAL FENYEGETETT. ELLENÁLLHATATLANUL IMPONÁLT. KEDVES VENDÉGEIM ELPÁROLGÁSA UTÁN RÖGTÖN HOZZÁFOGTAM A CSOMAGOLÁSHOZ. MUNKÁM KÖZBEN KEZEMBE KERÜLT A NAPTÁR S ONNAN MEGTUDTAM, AMIT MÁR EGY-KÉT NAP ÓTA ELFELEJTETTEM, HOGY HÁNYADIKA VAN. BELENÉZTEM AZUTÁN A KASSZÁBA S TELJESEN IGAZAT ADTAM BUDGET UR HAZAFIAS NYILATKOZATÁNAK. NEKEM MÉG TELJES ÖT NAPOM VAN ÚTKÖZBEN S IGY A RAGYOGÓ PARISTÓL CSAKUGYAN BUCSUT KELL VENNEM. NEHÉZ SZIVVEL VÁLTAM EL. A GARE DU NORD PÁLYAHÁZÁBAN MINDANNYIAN NEHÉZ SZIVVEL BÚCSÚZKODTUNK. SAJÁTSZERŰ, HOGY A NEHÉZ SZIV, MEG A KÖNNYŰ TÁRCZA FILISZTERI PONTOSSÁGÚ ARÁNYBAN ÁLL EGYMÁSSAL, MIKOR AZ EMBER UTAZIK. A VISZONTLÁTÁS ÉDES GONDOLATÁBAN IPARKODTUNK VALAMI MEDDŐ VIGASZTALÁST KERESNI. EGYMÁS UTÁN ROHANTAK A PALOTÁK, A HÁZAK, A GYÁRAK, A KERTEK, AZ ÜLTETVÉNYEK, A NYARALÓK. VÉGRE ELKEZDŐDÖTT A PARLAG. TÚL VOLTUNK PARIS HATÁRÁN. EGY ÁBRÁNDOS AMERIKAI KOROSABB LEÁNYZÓ MÉG MINDIG EPEDŐ PILLANTÁSSAL NÉZETT PARIS IRÁNYÁBAN, PEDIG MÁR CSAK SZÉNABOGLYÁK EMELKEDTEK ELŐTTE. KIERŐSZAKOLT TÁVOZÁSOM MIATT ELKESEREDVE, MEGESKÜDTEM, HOGY FRANCZIAORSZÁG HATÁRÁIG NEM CSINÁLOK EGYEBET, CSAK SZIDOM AZ IDŐT, MEG A BUDGETET, HOGY MÉRT KERESIK MEG AZ ILYEN MAGAMFÉLE TOURISTÁKAT S MIÉRT NEM INKÁBB AZOKAT, AKIK MÉG PARISBAN IS UNATKOZNAK S A KIKRE ÉPPEN AZÉRT RÁFÉRNE EGY KIS ÖSSZEESKÜDT FIGYELMEZTETÉS. DE HIÁBA VALÓ VOLT MINDEN OKOSKODÁS. EGÉSZ ÉLETEMBEN NEM ISMERTEM NAGYOBB KÉT URAT AZ IDŐNÉL S A BUDGETNÉL. MIND A KETTŐ SZÜLETETT ELLENSÉGEM. NEVETSÉGES TEHÁT MINDEN ÉRZÉKENYSÉG. IGAZUK VAN, MERT TÖBBSÉGBEN VANNAK. SZILAJ J GYORSASÁGGAL ÉRTÜK EL A FRANCZIA HATÁRT. AVRICOURT! INNEN A FRANCZIA VONAT NEM MEGY TOVÁBB. POROSZ VAGYONOKBA LÉPÜNK. EGYSZERRE VÉGE MINDEN FRANCZIA SZÓNAK. NÉMETÜL KEZDENEK BESZÉLNI, MINTHA MÁR MAGYARORSZÁGBAN VOLNÁNK. — PEDIG MINDÖSSZE A LEGKÉNYESEBB HATÁRON VAGYUNK. POROSZ AVRICOURTBA ÉRKEZTÜNK. KI KELLETT SZÁLLNUNK AZ UTOLSÓ SZÁLIG, A SAJÁTSZERŰ PÁLYAHÁZ OLYAN VOLT, MINT EGY KASZÁRNYA, HA VÁMHÁZRA NEM EMLÉKEZTETETT VOLNA S HA IGAZÁBAN AZ ELSŐ NÉMET BUREAU NEM LETT VOLNA. SISAKOS GOLIÁTHOK ÉS SZALONKABÁTOS FOGDMEGEK FOGADTAK. A SISAKOS GOLIÁTHOK POROSZ KURTASÁGGAL ÉS NYERSESÉGGEL TUSZKOLTAK A VÁMFOLYOSÓRA, AHOL EGYENKINT MINDEN UTASTÓL ELKÉRTÉK A PASSZUST. HOMÁLYOSAN EMLÉKEZTEM REÁ, HOGY VAN VALAHOL ILYEN PORTÉKÁM. MILYEN GONDTALANOK A SVÁJCZIAK, MILYEN FÖLÜLETESEK A FRANCZIÁK S MILYEN KÖNNYELMŰEK AZ ANGOLOK, HOGY NEM KÉRTEK TŐLÜNK ÚTKÖZBEN PASSZUST! HIÁBA POROSZORSZÁGON MÉGIS CSAK MUSZÁJ RENDNEK LENNI. MEGTALÁLTAM A KIS HAMIST TÖBB HETI TITKOS LAPPANGÁS UTÁN. DIADALLAL NYÚJTOTTAM ÁT EGY SISAKOS GOLIÁTHNAK. EZ SZIGORÚAN VÉGIGNÉZETT RAJTAM, AZUTÁN ODAADTA A SZEGÉNY KIS ÁRTATLANT EGY SZALONKABÁTOS URNAK. EZ MÉG SZIGORÚBBAN NÉZETT VÉGIG RAJTAM. HÁBORÚS GONDOLATOK TÁMADTAK BENNEM. A SZALONKABÁTOS UR EGY MÉG SZALONKABÁTOSABB URNAK ADTA ÁT EGÉSZ EURÓPÁRA SZÓLÓ MAGYAR KIRÁLYI PASSZUSOMAT. HISZEN, MIKOR PARISBA JÖTTEM, POROSZORSZÁG MÉG EURÓPÁBAN VOLT. CSAK NEM NYELTE EL AZÓTA EURÓPÁT? A LEGSZALONKABÁTOSABB ÚR LEGSZIGORÚBBAN NÉZETT RAJTAM VÉGIG, AZUTÁN LEGKEGYESEBBEN IGY MÉLTÓZTATOTT SZÓLNI: — PASS NICHT WIDIMIRT. ENTWEDER BLEIBEN ODER ZURÜCKFAHREN! MÁR AZ UTOLSÓ FEJEDELMI TEKINTÉLYŰ SZAVAKNÁL NEM LÁTOTT, HANEM AZÉRT UGYANEZT MONDTA EGY ANGOL ÚRNAK, AKI SEMMIT SEM ÉRTETT BELŐLE. ENTWEDER ODER! BETUSZKOLTAK A BUREAUBA. OTT MÁR JAVÁBAN KÁROMKODTAK ANGOLUL, OROSZUL, GÖRÖGÜL