Esztergom és Vidéke, 1890 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1890-12-03 / 96. szám
1S8ZTK»(?0M XII. ÉVFOLYAM. 96. SZÁM. VASÁRNAP, 1890. NOVEMBER 03. ESZTErfilH és WIE VASÁRNAP ESCSUrÜRIÖKÖN. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT ! IIIV/VTAI.O.S JIÜMXNTRSIOK \\ \ mitíkti imwm'úimK M ]. <") !<' 1r/. IRT JilSít ÁH • itovn * kp*B«Hpw remét ilm<"> kft/,i«m«liY«k kü I 1 nixintr. 1'smnHóI 100 «/.ÓÍJÍ - frt 75 kr . I megálló<tftH Hzeriit legt« Ii «**«**v«« . . . . . « f,tki. i/ijinÁmw»Tni . 100-äOO . 1 fit 50 kr. | tÄu.v«H„l.l.w. ttriltninek. 1 félévié 3 írt - kr. ; KIADÓHIVAtAL : MO SOO-Ig . 3 írt SB kr.i tt. — j MuraiiíLniriiK HE'I'HTNK ÍH'Í' KÜTS"*.*-. I SZERKESZTŐSÉG: ~H HIRDETÉSEK iiKfi.veclf'vi» 1 írt KO kr. j SZfcCI 1 Rl'1 V I~'J'lí'.R í*8I. SZ Á M, »«ly«K.lij SKI kr. j NYII.TTKR H»ra 30 kr. ti_ . Városi s megyei érdekeink közlönye. (| j !1 ^ Euve»>*in áru 7 kr. ,l0vA fc ,f|{( |,jVflii...,i0K s ____CZ_ - " II J| IcKHíiivttlí, i'löli/.fl(>HÍ jiéti/i'k rocl;iiii;iliisft!( iiil(í/,«inlí5k. || hagyományaival s le kellett győzni a gondtalan indifferenfcismust), mely itt a munkáskérdésre vonatkozólag uralkodott a szellemek felett. Korlátlan dicséret illeti a kormányt az okosságért és erélyért, melylyel e kettős akadályon túlélte magát. Teljes pietással a tisztes hagyományok iránt lépett azon útra, melyet a korszellem minden modern államnak kijelöl : a szocziálreformátori törvényhozás útjára, melyen egyedül lehet meggátolni ama megrázkódtatásokat, melyek szükségeben kisérői lesznek a társadalmi átalakulásaiak. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény biztosítani fogja a munkás jogát szellemi phisikai üdüléséhez és képessé teszi, hogy a hét nehéz fáradságai után az erkölcsileg tisztító családi életnek szentelhessen egy napot, hogy a következő héten új erővel lásson munkájához. A betegsegélyezésről szóló törvény pedig hatékonyan utalmába veszi a munkás egészségét és testi integritását s lehetőséget ad neki, hogy megbetegedés esetén a maga koplalása és családja nélkülözése és szüksége nélkül iparkodjék egészségét helyreállítani. Többé nem vonhatja el magát az állam azon kötelezettségtől, hogy a munkás életét védje, mert annak testi jóléte az alapja minden társadalmi virágzásnak. De az emberiségnek most fejtegetett indokain kívül iparpolitikai tekintetek is szólnak egy betegtörvény alkotása mellett. Mert ha Magyarország e részben más államok mögött marad, kettős veszélynek teszi ki magát : elő- Esztergomi programm. Esztergom, nov. 29. A városi közéletnek uj korszaka kezdődik. A Városi Kör nem esik az egész intelligencziának, hanem minden esztergomi választópolgárnak jogot ad arra, hogy beleszóljon a közügyekbe. Rövid idő múlva a közügyek iránt való érdeklődés esztergomi programmot fog teremteni, mert ilyent még nem ismertünk eddig. Esztergom eddig nem megállapított programm szerint fejlődött. Kidolgoztuk azt, ami éppen napirendre került s hasznunkat iparkodtunk keresni abban, amit mások spekulácziói stilizáltak. Nem tartozunk azok közé, akik vérmes reményekkel tekintenek a közügyek újjáteremtésére munkáló Városi Kör működése elé. De azok közé sorakozunk, akik hisznek Esztergom szebb jövőjében, Esztergom életrevalóságában s azt szorgalmas és becsületes munkával mielőbb ki is akarják küzdeni. A Városi Kör első hivatása hogy munkaprogrammot teremtsen, lesz. — Munkaprogramja nélkül tervtelen és fogyatékos minden iparkodás. Nagyon sok beszédet hallottunk már a város közgyűlési termében s különféle értekezleteken, de nem hallottuk még sohasem a tennivalók összegezését, az elhalaszthatatlan ügyek fölsorolását és osztályozását, a kéréssel vitelre alkalmas eszmék egymásutánjának megállapítását s a viszonyokkal megalkudó körültekintés ujabb szempontjainak és észrevételeinek sorrendjét. Minden város sorsa a polgárság kezében van. A mit a közügyekért lelkesedő polgárság szépnek, jónak és nemesnek érez; hasznosnak, szükségesnek és mellőzhetetlennek talál, azt megvalósitják a város tisztviselői, a kiktől nem annyira nagy ideákat, mint szorgalmas és biztos sikerű munkát várunk. Az ideák melegágya a polgárság fórumán van s nem a hivatalokban. De a keresztülvitel ereje s az alkotás hatalma azután nem a polgárságé, hanem a tisztviselőké, akiket a közügyek gyakorlati szolgálatáért emelt föl a polgárság birodalma. A közügyek fölépítendő csarnokának kövei készen vannak a közélet bányáiban. Hogy milyen legyen ez a csarnok, azt a polgárság óhajai és vágyai tervezik. De a fölépítés munkájának dicsősége a tisztviselőké. Jó anyag, jó terv, jó munka kell az évszázadokkal daczoló alkotásokhoz. Közügyeink számára nyílt fórumot nyit meg a Városi Kör. A polgárság ez a fóruma fogja legékesebben megmondani, hogy mire kell iparkodnia a fejlődő Esztergomnak. Teremtsen a föléledt közszellellem Esztergom boldogítására olyan munkaprogrammot, melyért jobb sorsú utódaink mindenkor a hála és kegyelet elismerésével adózzanak más törvényhozás terén. S e javaslatnak elfogadását a képviselőház közgazdasági bizottságában , úgy kell tekinteni, mint parlamenti helyeslését ama bátor kezdeményezésnek, melyet az erélyes kereskedelmi miniszter, Baross Gábor ez irányban megragadott. Minden más államnál később szánta rá magát Magyarország, hogy a szocziálreformátur törvényhozás útjára lépjen , de senkinek sincs joga e miatt a magyar államnak szemrehányást tenni , mert meg kell fontolni, hogy a modern magyar állam egész szerkezete a classicus nemzetgazdászat alapján nyugszik, mely kárhoztatandónak tartja az államhatalom beavatkozását a munkaszerződés feltételeibe. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mig más államokban a nagyon fejlett ipar a munkásproletáriátus légióit a létező rend ellen harczba küldeni fenyegetett , Magyarország iyy veszélynek nem volt kitéve kezdetleges iparával. A »jam proximus ardet Trcalegon«, a kényszernek e külső oka, mely a nyugati iparállamokat az államszocialismus útjára szorította, nálunk nem létezett, sőt inkább az iparos munkások gyér száma Magyarországon kedvezett az állam könnyű vérű s gondtalan felfogásának a munkásmozgalommal szemben létező feladatok tekintetében. Kettős akadályt kellett tehát elhárítani, mielőtt kormányunk ráadhatta magát, hogy az államszoczialisztikus tant konkrét módon érvényesítse. Szakítani kellett a manchesterismus BIZONY KQSSOTk VOLATAM. • Bizony rosszul voltam miír magam sem hittem, Hogy valaha verset kanyarítsak itten, Félig él?e, félni holtan lesem, vártam, Mikor ébredek fel már a menyországban. Láttam a halált már, amint csont kezével, Egyenesen csak a torkomnak merészel, Jéghideg borzongás futott rajtam végig . . . Ünneplő ruhába bujtattak a nénik. Ravatalom mellett sárga gyertyák égtek, Lobogtatták holmi vén asszony beszédek; Kehány vén szipirtyó azt is hajtogatta: Minek az a drága selyem alj alatta. Toltak a tömegben, a kik részvét mellett, Egymás között élénk eszme-harázra keltek, Váltig bizonygatták, erősen harczolva, Hogy nem lettem volna jegyeiő a falumba. Mind ellenem voltak, csak egy áldott folyton. Állva ásójával a felhányt sirhanton: „Husz éve hogy ások sirt a halottaknak, De még ennyi snapszot éltemben nem adtak" . . . LÉVAY SÁNDOR: Magyar szocziálpolitika, Budapest, nov. 29. A munkások betegsegélyezéséről szóló törvényjavaslattal megtette Magyarország az első érdemleges lépést a mum .IHÍ,Wr, ágWartiS *r,&nf kBss- ' ' - -'— Margit ssercaGsáJs. — Rege. — Egy ködös, hideg téli napon a kis Margit nagy üggyel-bajjal igyekezett házikójukból a város felé. Egész éjjel havazott, az utak térdig érő hóval voltak borítva s szegény Margitkának bizony dolgot adott, mig keresztül lábolt a havon. Nyolcz éves volt, szelíd, kedves, jó szivü kis teremtés, habár igen, igen szegény. Fejét kopott vékony kendő födte, rövid szoknyája is nagyon viseltes volt már és czipői olyan rosszak voltak, hogy alig haladt pár lépést, már átnedvesedtek. Aztán nem is az ő lábára szabták ki azokat, úgy kapta félig elnyűtten valakitől. Igazán szánandó volt a kicsike, amint dermedt kis kezecskéit gyönge testéhez szorítva a város felé haladt. Édesanyja küldte. — Rosszul érzem magamat, kislányom! — monda. Eredj, vedd ki a pohárból a még benne lévő pár krajczárt és szaladj magadnak kenyeret venni. — És ha elfogyasztjuk ezt a kis kenyeret, mit eszünk holnap, ha nincs pénzünk ? — kérdé Margit szomorúan. — Isten majd gondoskodik rólunk. Aztán föltekintett az égre, oly tekintettel, mely kifejezte mindazt, amit imájában kérhetett volna. A jó Isten minden nyelvet ért, még a szemek néma beszédjét is érti. Margit tehát elindult és tőle telhetőleg sietett, hogy minél előbb visszatérhessen beteg édesanyjához. Egyszerre zajos nevetést s örömujjongást hallott. Margit szegényke ama boldogtalan gyerekek közé tartozott, akiknek még soha sem volt játékuk. ]Édesanyja szegény özvegy asszony volt, aki keze munkájával tartotta fönn magát és gyermekét; de mivel folyvást betegeskedett, sokat kellett kis leánykájával együtt nélkülöznie. Margit tehát a játék élénk lármáját hallva, megfeledkezett egy pillanatra szomorú helyzetéről a metsző hidegről és elmosolyodott. Az út kanyarulatánál néhány fiú nagyon el volt valamivel foglalva, amit Margit nem láthatott. A kisleány nem akarta útját ácsorgással meghosszabbítani, de így gondolkozott: »Egy kis ideig csak nézhetem őket, aztán jobban fogok sietni, nehogy megvárakoztassam ágyban fekvő beteg mamámat. Ha tudnátok, mit látott Margit, midőn közelebb ért! A fiúk nevettek és kiabáltak azzal mulatva, hogy egy szegény kis madarat kínoztak, mely a nagy hidegben lehullt a levegőből épen oda, ahol e vásott gyermekek hólapdákkal dobálóztak. — Oh csúnyák! — monda magában Margit, a mint a fiukat meglátta. — Megkötözték a szegény madárka lábait s mind a két szárnyát levágták! Hogy rángatja az egyik a madzagot! S én jó Istenem, az a másik a tollát tépi! Oh, a gonoszok ! Odalépett hozzájok és siránkozó hangon igyekezett a madárkínzók szivét meglágyítani, hogy ne bántsák a kicsit, eresszék szabadon. De a fiuk még jobban kaczagtak és azt mondták: — A madár a mienk és ez minket mulattat . . . — Adjátok a madarat nekem ! — szólalt meg ismét a lány. — Oh épen! Eltaláltad! — kiábtá a legnagyobbik. — Odaadjuk, ha megveszed! — szólt a másik. Margitnak csak nyolcz krajczárja volt s ezen kenyeret kellett venni! szomorúan lehajtá tehát fejét és már folytatni akarta útját, midőn egy kis szalmarakást pillantott meg, melyet a harmadik fiú készült meggyújtani. — Gyújtsd meg, gyújtsd meg! — kiábá a legnagyobbik. — Te pedig Margit maradj itt, ha valami mulatságosat akarsz látni. Megsütjük a madarat elevenen! Majd meglátod, hogy fog röpködni, hogy megszabaduljon. Oh ez pompás lesz! Margit szeme megtelt könnyel. Ránézett a vergődő áldozatra s megszólalt: — Hogy adjátok a madarat ? Megveszem. — Két krajezár az ára ! — kiábtá az egyik. — Hohó! . . . három krajezár, mert hárman vagyunk! — szólt közbe a legnagyobb. — Ennyit különben is megér. Három krajezár, mily nagy összeg volt most Margitnak! De szenvedni csak nem hagyhatta a szegény madarat! . . . Hogy megpörköljék! . . . Lassacskán — édesanyjára gondolva — előszedegette zsebkendőjéből a három krajezárt, átadta a fiuknak és a kis madárral sietve távozott. A városban öt krajczárért kenyeret vett, aztán haza ment. Kissé nyugtalan volt, hogy mit szól majd édesanyja ehhez a pazarláshoz ? De a madárka oly bizalmasan simult hozzá s oly hálásan nézett rá! Az anya pedig megölelte helyett hogy megszidta volna leányát, az Isten meg fogja jutalmazni jószívűségedet ! S este a kis házikóban a legcsodálatosabb dolog történt, Margit a madarat a tííz közelében egy kosárba tette, egyik lábát pedig rongyocskával gondosan bekötözte, mert a láb vérzett. Lefekvés előtt még egyszer megitatta kis sebesültjét és megvizsgálta