Esztergom és Vidéke, 1890 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1890-02-23 / 16. szám
ESZTEU00M XII. ÉVFOLYAM. 16. SZÁM. VASÁRNAP, 1890. FEBRUÁR 23. ESZTERGOM és VIDÉKI „ 1 Városi s megyei érdekeink közlönye. , 1 I M F.d.] F.LEU IKIl E Vm 1 !<! NT KIcTSZ F.TI • SZERKESZTŐSÉG: HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ÉS CSUTORNOKON. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZA 22. SZÁM ALATT, 1 HIVATALOS HIRDETÉSIOK q\\ MAIJÁN Hinowms,.jK . li'.I.Öl'T/.K.'n'ilSI Á U : ÍIOVH :« I» |.i HXAlUm> r«H/.«tilitstíí iui/.l. »in«kluil.Uu.uik 1 gxóról 100 - frt 75- kr.j : ""^ ;' il;,|' u,Í!' HN*«iin! Ingju . . , * r-t .. - •mj*— ! i«i)_*iiy jt f I f,t Kii I,,. • tiíiiviiHiililiait l<ö/iillnlnHÍ(. ttéu, ' ' I it -kí KIADÓHIVATAL: \ZAli\l : iilUtim — ' u^e.lév.* I fit HO kr. I SZÉCIIRNYI-TfcR .'{Ml. SZÁM, ' ———^ lemények, (ílííl/.olési nén/.t'k ás iHulamHlások iiité/.oinlöií. |_ |M>v.'tal.«^> hivatalos si migán lindulésni, a nyiUtiwim M'/.ánt kft*- | JL__ Euy »iftíli araz Kr. Andrássy apotheosisa. A magyar parlament önmagát tisztelte meg, midőn gróf Andrássy Gyula szellemének kegyeletteljesen bemutatta hódolatát. Az országgyűlés mindkét házában a mély gyász méltó kifejezései történtek az elhunyt államférfiért, kifejezések, melyek a legtisztább világításba helyezték Andrássy szelleme nagyságát és hazafias érdemeit. Ritkán teljesítette hivatását becsületesebben a parliament, mint ezen benső megemlékezés által ; hivatását, hogy a nemzeti akarat kifejezője legyen. Mert az egész nemzet a Kárpátok szirtjeitől az Adria partjáig érzi a fájdalmat, mely egyformán megindító kifejezést talált a főrendek körében és a képviselőház termében. A király palotájától a pór kunyhójáig minden kedélyen átrezgett a síró gyász. Valóban illő volt az országgyűléshez, hogy megadja a közbánatnak egy nemzeti gyász szentségét, és bélyegét már a bánat első órájában megállapítsa s a módot, mint rójja le a haza hálatartozásának adóját nagy fia emléke iránt. A közvélemény megelégedéssel fogja jóváhagyni ezt a parliament aktust, mert nem ismeri félre a hervadhatni érdemeket, melyeket gróf Andrássy Gyula a haza és trón körül szerzett. Nem ismeri félre érdemeit, hálatelten méltányolja odaadás teljes működését, melynek Magyarország modern alakját, a monarchia pedig konszolidált nagyhatalmi állását köszönheti. Nem a mostani generáció feladata, Andrássy históriai képét megrajzolni. Azon nemzedékek, melyek az idők távolsága által választatnak el napjainktól, fogják az ő világtörténelmi alakját, hatalmas alkotásainak merész kővonalait tiszta pillantással szemlélhetni. Tettei nem egy oldalát, töltik be a világtörténetnek s e szerint csakis a világtörténet van hivatva, örök időkre érvényes Ítéletet mondani felette. az De a mi feladat nemzedékünknek jut, a hálás megemlékezés róla s hű követése ama nagy tradícióknak, melyek a halhatatlan halottról az élőkre maradnak. Mik ezek a tradíciók ? Korunk történetének annalesei fennen s énhetően hirdetik. Gróf Andrássy minden erejét utolsó parányáig a haza önzetlen szolgálatának szentelve, küzdött a hazáén véráztatta csatamezőkön, elszenvedte érette a számkivetés minden keserűségeit, népéért, alig érkezett haza, a politikai küzdelem zajába vetette inasát s fáradhatlanul küzdött az erőszak ellen, mely Magyarországot államiságának bizositékaitól akarta megfosztani. Ez a fáradhatlan, önfeláldozó s önzetlen hazafias törekvés az első hagyomány, melyet a megholt hagyott nemzetnek. Midőn a merev negáczió a közjogiéren kénytelen volt helyet engedni a pozitív alkotásnak, legfőbb gondoskodása vol. Andrássynak az, hogy a magyar államiság követelményei mindig a legtisztább összhangban legyenek a dinasztikus érdekekkel, mert gyakran kifejezett s mindig vallott meggyőződése volt az, hogy csak a korona s nép közti zavartalan összhang lehet mindkettőnek jólétére a kezesség. Király és nép mindig értsék meg egymást, mert ahol ez az egyetértés hiányzik, ott zavarok hasogatják a nemzeti életet s válságok ingatják a trónt. Andrássy ezen meggyőződéséből eredt tevékeny és bölcs működése a kiegyezés érdekében. Az űrt megszüntetni, királyt és nemzetet egymáshoz közel hozni, kölcsönös szeretetet létesíteni, neki fényesen sikerült. A trón erőssége ma a magyar nemzet odaadó szeretete, valamint nemzeti erőnk gyökerei a dinasztikus érzelemből veszik a virágzás nedveit. Tántoriihatlan hagyomány, királyhűség tehát a második melyet gróf Andrássy Gyulától a magyar nép örököl. Képtelenek levén magas szellemszárnyalása után tűnni, zsenijét ama régiókba követni, hova oly könnyen s oly merészen felhatolt, sírja előtt csak fogadalmat, tehetünk, hogy követük erényeinek példáját s világító példa gyanánt folyón szemeink előtt tartjuk hazafias jellemét. Hogy megbecsüljük emlékét, Magyarországnak tisztelnie kell az ő dicső tradícióit; hogy iránta hálátlanok ne legyünk, e népnek tántoríthatlanul azon ösvényen kell haladnia, melyet fiainak e jelölt ki a jövő évezredbe legkitűnőbbike számára. iiJsitírjo idilikí"tarciaja. MINDEGY. Mikor a csőcselék alantjáró észszel Nagyoknak dolgában ítélni merészel, S nincs védve fertőző lehelete ellen Sem ragyogó szellem, sem aczélos jellem: Ezeken a visszás, csúnya dolgokon Lázadó lélekkel ugy bosszankodom ! S mikor egy-egy nagyság Olymp magasárul A népszerűségért a mob elé járul, csókolja ma ajka, ölelgeti karja, S holnap keze szennyét Ő maga vakarja: E komédiára — hát mit tehetek ? — Megvonom ,s vállam s egyet nevetek! S az egyformaságot, ha igy megunom, forditok a dolgon: Boszankodom ezen s nevetek azon. SZÁVAY GYULA. WI|«K«HJ HO kr. ||i N\ ILTTI'JR ««m 20 kr. Esztergom tájszépségei. (Felolvasás a Kárpát egyesület budapesti osztályának felolvasó estéjén febr. 8-án) (Harmadik folytatás.) A régi klastrom romjai közt megjelenő fejetlen barátokat s a sziklák közt kisértő várkisasszonyokat szintén sokat emlegeti a hatai nép, mely minden szegénysége mellett is szereti a mesék és dalok vigasztalásait. A mészégető hutáik, valamikor üveghutások voltak. Nehéz munkájuk és sovány táplálkozásuk miatt egészen elcsenevészedett nép, melynek csak tengődés minden életczélja. Esztergomba a fát szállítanak apró lovacskáikkal úgynevezett igás barmaikkal, igen alászatosak és szerények, de több ravaszság van bennök, mint a közeli magyar népben. Tiszta tót, a ki nem tudna magyarul, már alig akad köztük. Esztergom tökéletesen megmagyarositja őket néhány esztendő mulva. Szentlélek és Esztergom között még mindig igen kies erdei panorámák gyönyörködtetik a kirándulók tekintetét. Az erdőség nagyrészt bükkös, tölgyfás és gyertyán fás s meglehetős kapcsolatban terjeszkedik ki a város határa körül. Az esztergomi, a dömösi és szentléleki nép rövid jellemzése után Esztergomra és nevezetesebb látnivalóira térünk. Esztergom városa négy összeépített külön hatósági részből áll. A szabad királyi városnak van 1006 háza és 8992 lakosa, Szenttamásnak 287 háza tagjasül. A nemzeti művészetben mindig hatalmasan lobog a nemzeti géniusz. Kihalt és élő népeknél mindig volt és van egy vagy több politikai központ, mely egyúttal az ország hű képe. E helyen szokott tudomány, művészet öszpontosulni. A nagy politikai területeket az országokat egy város repraesentálja. Itt hajt legdúsabb ágakat a nemzet fája, itt futnak össze a nemzet vérerei, itt tündöklik legerősebben a nemzeti géniusz. Itt szokott a nemzeti művészet is legfényesebb kifejezést ölteni. Magyarország szíve Budapest. A természeti törvények alól nincs kivétel, azért ez a város a magyar nemzet, a magyar jelleg, a magyar élet, a magyar géniusz tükre. Nézzünk bele e tükörbe ! Természeti fekvése jól jelképezi Magyarországot. Végtelen zónába olvad a hegy. Végig járunk a fényes palotasorok között. Mindenütt szabályos egyformaság, közös stílre valló egyöntetűség. Gipszből vagy terrakottából préselt díszek vakolattal felragasztva. A vakolat követ utánoz, a kő vakolattá hazudja magát. Modern építészet! Figyelmesen nézve az úgynevezett monumentális épületeket, úgy találjuk, hogy az olasz cinquecento, a német és franczia renaissance minden változata új életre kelt nálunk. Az egyik ház Velenczébe, a más Genuába vagy Firenzébe, a harmadik Parisba vagy akár Versailles-ba, a negyedik Nürnbergbe vagy Gothába varázsol bennünket. Itt az empire puritán hellenizmusa, ott az olasz renaissance nagy méretei, amott a német renaissance leszegzett, felkunkorodott szélű bőr és papír cartouche-ai. ott a roccoco és barack finom ornamentjei és változatos kagylói ötlenek szemünkbe elmaradhatatlan alkatrészükkel a szamártövissel, az agyonraunt akantussal. Itt-ott a középkor építészete is visszajár kísérteni. Nézzünk be a sok fényes üzlet közül néhányba! Itt fémöntvényeket és arany-ezüstnemüeket árulnak. Sorba nézzük a műdarabokat. Ez a tálcza, ez az idomtalan kancsó landsknechtjtíivel német; ez a kézi tükör fotosdiszével és sphinx fogantyújával egyptomi; ez a kagylós evőeszköz barack; ez a fényes gyertyatartó olasz renaissance; ez a tligramester balkáni utánzat. Ezek előállításában nem lehetett munkás a magyar géniusz! Gyerünk tovább! Itt egy nagy palota tömve persa, arab, török, gót renaissance, japán, indiai, eszkimó, szláv szorvetekkel vagy azok utánzataival, de azon kérésünket, hogy egy magyaros függöny, szőnyeg vagy butorbehuzót lássunk, nem tudják kielégíteni. »Olyan nem létezik.« Tovább — tovább ! Ott egy porczellán és egy üvegraktár. Ezer és ezerféle alak meg szin kápráztatja szemünket. Itt már csak lesz magyar? Dehogy ! Karlsbad, Japán, China, Persia, Velencze állított itt raktárt. Csak a Láng-féle majolikagyár és kereskedés tud ajánlani vételre magyar korsókat, tálakat, bár azok is nagyon persa kinézésűek- Az építészet, a műipar idegen itt! Talán a szobrászat vagy a festészet hordja magán a nemzeti géniusz ihletét? — »A haza bölcse« csak akantusszal ékes kaphatott maga alá. »A legnagyobb széket s magyart pedig a görög művészet gyermekkorának merev istenei őrzik. A poéták kári bonari köpenyegeért és a nagy nádor szoknyájáért sem tehető felelősé a magyar nemzeti géniusz! Hát a festészet? A vigadó, a múzeum freskói, az akadémia falképei magyar tárgyúak. A műtárlatokon is akad egy-egy magyar történeti vagy genrekép. Uralkodó azonban az »egyetemes szép« a cosmopolitaság. » Művész hazája széles e világ.« Hol itt a magyar géniusz? Az ország tükrének megteremtésében nincs része? Vagy talán egyáltalán nem is létezik magyar géniusz? . . . Dehogy nem létezik, hát a Gellért koronáján azt a fecskefészket nem a magyar genius masszív emlékére emelték? Az ágyukkal megrakott citadellát a nemzeti érzés, a nemzeti géniusz erős lobogása emeltette, hogy egy ujabb kitörését a vontcsövű érezek bömbölésébe fullaszthassák. Magyarok, le a kalappal a vén Gellért előtt! Az ország szívében, a fővárosban, a szép Budapesten egyedüli monumentális emlékét hordja, kopott fején a nemzeti géniusznak. Mert terveztek helyette Pantheont? A mostani hatalmasat!), dicsőbb emléke a nemzeti géniusznak, mint egy idegen műformákban épített szerény Pantheon ! Külföld fia, állj meg a Dunánál s a szép ágyúcsövek, ha kétkedel, megtanulnak reá, hogy még él e nemzet s hogy még mindig magyar! A citadellán kívül kis és nagy művészetek alig sejtetik Budapesten, hogy élne még a magyar géniusz. Ez a város, ez az európai cáosz, ez a bábét hamis tükör! Magyarul is beszélő idegenek építették ezt a várost. A főváros építőinek a magyar géniuszhoz kevés közük, bennük nem él, ők nem ismerik. Hát nem elég az tőlük, hogy képesek az akadémiai bablonokban mozogni ? Ismerik a cinquecentot, a rococcot és imádják a szamártövist, az akantust, meg a kagylót. Ki mer többet követelni, mikor még a csúcsíves stílnek is vannak mivelői ? Hát nem sok ez egy olyan nemzetnek, amely még parlamentjét is csúcsívesnek építteti? Azért veszik most ki jól mindenből részüket a honatyák, hogy az új épületben majd aztán eleget imádkozhassanak. A csúcsíves stil templom-stil!