Esztergom és Vidéke, 1890 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1890-02-23 / 16. szám

ESZTEU00M XII. ÉVFOLYAM. 16. SZÁM. VASÁRNAP, 1890. FEBRUÁR 23. ESZTERGOM és VIDÉKI „ 1 Városi s megyei érdekeink közlönye. , 1 I M F.d.] F.LEU IKIl E­ Vm 1 !<! NT KIcTSZ F.TI • S­Z­ERKESZTŐSÉ­G: HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ÉS CSUTOR­N­OKON. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ­A 22. SZÁM ALATT, 1 HIVATALOS HIRDETÉSIOK q\\ MAIJÁN­ Hinowms,.jK . li'.I.Öl'T/.K.'n'ilSI Á U : ÍIOVH :« I» |.i HXAlUm> r«H/.«t­ilitstíí iui/.l. »in«k­luil.Uu.uik 1 gxóról 100 - frt 75- kr.j : ""^ ;' il;,|' u,Í!' H­N*«iin! Ingju­ . . , * r-t .. - •mj*— ! i«i)_*iiy jt f I f,t Kii I,,. • tiíiiviiHiililiait l<ö/iillnlnHÍ(. ttéu, ' ' I it -kí KIADÓHIVATAL: \ZAli\l : iilUtim — ' u^e.lév.* I fit HO kr. I SZÉCIIRNYI-TfcR .'{Ml. SZÁM, ' ———^ lemények, (ílííl­/.olési nén/.t'k ás iHulamHlások iiité/.oinlöií. |_ |M>v.'t­a­l.«^> hivatalos s­­i mi­gán lin­dulésni, a nyiUtiwim M'/.ánt kft*- | JL__ Euy »iftíli ara­z Kr. Andrássy apotheosisa. A­ magyar parlament önmagát tisz­telte meg, midőn gróf Andrássy Gyula szellemének kegyeletteljesen bemutatta hódolatát. Az országgyűlés mindkét házában a mély gyász méltó kifejezései történtek az elhunyt államférfiért, kifejezések, melyek a legtisztább világításba helyez­ték Andrássy szelleme nagyságát és ha­zafias érdemeit. Ritkán teljesítette hivatását becsü­letesebben a parliament, mint ezen benső megemlékezés által ; hivatását, hogy a nemzeti akarat kifejezője legyen. Mert az egész nemzet a Kárpátok szirtjeitől az Adria partjáig érzi a fáj­dalmat, mely egyformán megindító ki­fejezést talált a főrendek körében és a képviselőház termében. A király palotájától a pór kunyhójáig minden kedélyen átrezgett a síró gyász. Valóban illő volt az országgyűléshez, hogy megadja a közbánatnak egy nem­zeti gyász szentségét, és bélyegét már a bánat első órájában megállapítsa s a módot, mint rójja le a haza hála­tartozásának adóját nagy fia emléke iránt. A közvélemény megelégedéssel fogja jóváhagyni ezt a parliament aktust, mert nem ismeri félre a hervadhatni érde­meket, melyeket gróf Andrássy Gyula a haza és trón körül szerzett. Nem is­meri félre érdemeit, hálatelten méltá­nyolja odaadás teljes működését, melynek Magyarország modern alakját, a mo­narchia pedig konszolidált nagyhatalmi állását köszönheti. Nem a mostani generáció feladata, Andrássy históriai képét megrajzolni. Azon nemzedékek, melyek az idők távolsága által választatnak el napjaink­tól, fogják az ő világtörténelmi alakját, hatalmas alkotásainak merész kővona­lait tiszta pillantással szemlélhetni. Tettei nem egy oldalát, töltik be a világtörténetnek s e szerint csakis a világtörténet van hivatva, örök időkre érvényes Ítéletet mondani felette. az De a mi feladat nemzedékünknek jut, a hálás megemlékezés róla s hű követése ama nagy tradícióknak, melyek a halhatatlan halottról az élőkre ma­radnak. Mik ezek a tradíciók ? Korunk tör­ténetének annalesei fennen s énhetően hirdetik. Gróf Andrássy minden erejét utolsó parányáig a haza önzetlen szol­gálatának szentelve, küzdött a hazáén véráztatta csatamezőkön, elszenvedte érette a számkivetés minden keserűsé­geit, népéért, alig érkezett haza, a po­litikai küzdelem zajába vetette inasát s fáradhatlanul küzdött az erőszak el­len, mely Magyarországot államiságá­nak biz­ositékaitól akarta megfosztani. Ez a fárad­hatlan, önfeláldozó s ön­zetlen hazafias törekvés az első hagyo­­mány, melyet a megholt hagyott nem­ze­t­nek. Midőn a merev negáczió a köz­jogi­­éren kénytelen volt helyet en­gedni a pozitív alkotásnak, legfőbb gondoskodása vol. Andrássynak az, hogy a magyar államiság követelményei min­dig a legtisztább összhangban legyenek a dinasztikus érdekekkel, mert gyakran kifejezett s mindig vallott meggyőződése volt az, hogy csak a korona s nép közti zavartalan összhang lehet mind­kettőnek jólétére a kezesség. Király és nép mindig értsék meg egymást, mert a­hol ez az egyetértés hiányzik, ott zavarok hasogatják a nem­zeti életet s válságok ingatják a trónt. Andrássy ezen meggyőződéséből eredt tevékeny és bölcs működése a kiegyezés ér­dekében. Az űrt megszüntetni, ki­rályt és nemzetet egymáshoz közel hozni, kölcsönös szeretetet létesíteni, neki fé­nyesen sikerült. A trón erőssége ma a magyar nem­zet odaadó szeretete, valamint nemzeti erőnk gyökerei a dinasztikus érzelem­ből veszik a virágzás nedveit. Tánto­riihatlan hagyomány, királyhűség tehát a második melyet gróf Andrássy Gyulától a magyar nép örököl. Képtelenek levén magas szellemszár­nyalása után tűnni, zsenijét ama ré­giókba követni, hova oly könnyen s oly merészen felhatolt, sírja előtt csak fogadalmat, tehetünk, hogy követük eré­nyeinek példáját s világító példa gya­nánt folyón szemeink előtt tartjuk hazafias jellemét. Hogy megbecsüljük emlékét, Magyarországnak tisztelnie kell az ő dicső tradícióit; hogy iránta hálátlanok ne legyünk, e népnek tán­torít­hatlanul azon ösvényen kell halad­nia, melyet fiainak e jelölt ki a jövő évezredbe legkitű­nőbbike számára. iiJsitírjo idilikí"tarciaja. MINDEGY. Mikor a csőcselék alantjáró észszel Nagyoknak dolgában ítélni merészel, S nincs védve fertőző lehelete ellen Sem ragyogó szellem, sem aczélos jellem: Ezeken a visszás, csúnya dolgokon Lázadó lélekkel ugy bosszankodom ! S mikor egy-egy nagyság Olymp magasárul A népszerűségért a mob elé járul, csókolja ma ajka, ölelgeti karja, S holnap keze szennyét Ő maga vakarja: E komédiára — hát mit tehetek ? — Megvonom ,s vállam s egyet nevetek! S az egyformaságot, ha igy megunom, forditok a dolgon: Boszankodom ezen s nevetek azon. SZÁVAY GYULA. WI|«K«HJ HO kr. ||i N\ ILTTI'JR ««m 20 kr. Esztergom tájszépségei. (Felolvasás a Kárpát egyesület budapesti osztályának felolvasó estéjén febr. 8-án) (Harmadik folytatás.) A régi klastrom romjai közt megje­lenő fejetlen barátokat s a sziklák közt kisértő várkisasszonyokat szintén sokat emlegeti a hatai nép, mely minden szegénysége mellett is szereti a mesék és dalok vigasztalásait. A mészégető hutáik, valamikor üveg­hutások voltak. Nehéz munkájuk és sovány táplálkozásuk miatt egészen el­csenevészedett nép, melynek csak tengődés minden életczélja. Esztergomba a fát szállítanak apró lovacskáikkal úgynevezett igás barmaikkal, igen alá­s­zatosak és szerények, de több ravasz­ság van bennök, mint a közeli magyar népben. Tiszta tót, a ki nem tudna magyarul, már alig akad köztük. Esz­tergom tökéletesen megmagyarositja őket néhány esztendő mulva. Szentlélek és Esztergom között még mindig igen kies erdei panorámák gyö­nyörködtetik a kirándulók tekintetét. Az erdőség nagyrészt bükkös, tölgy­fás és gyertyán fás s meglehetős kapcsolat­ban terjeszkedik ki a város határa körül. Az esztergomi, a dömösi és szent­léleki nép rövid jellemzése után Esz­tergomra és nevezetesebb látnivalóira térünk. Esztergom városa négy összeépített külön hatósági­ részből áll. A szabad királyi városnak van 1006 háza és 8992 lakosa, Szenttamásnak 287 háza tagja­­sül. A nemzeti művészetben mindig hatal­masan lobog a nemzeti géniusz. Kihalt és­­ élő népeknél mindig volt és van egy vagy több politikai központ, mely egyúttal az ország hű képe. E helyen szokott tudomány, művészet öszpontosulni. A nagy politikai területeket az országokat egy város rep­raesentálja. Itt hajt legdúsabb ágakat a nemzet fája, itt futnak össze a nemzet vérerei, itt tündöklik legerősebben a nem­zeti géniusz. Itt szokott a nemzeti művé­szet is legfényesebb kifejezést ölteni. Magyarország szíve Budapest. A termé­szeti törvények alól nincs kivétel, azért ez a város a magyar nemzet, a magyar jelleg, a magyar élet, a magyar géniusz tükre. Nézzünk bele e tükörbe ! Természeti fekvése jól jelképezi Magyar­országot. Végtelen zónába olvad a hegy. Végig járunk a fényes palotasorok között. Mindenütt szabályos egyformaság, közös stílre valló egyöntetűség. Gipszből vagy terrakottából préselt díszek vakolattal fel­ragasztva. A vakolat követ utánoz, a kő vakolattá hazudja magát. Modern épí­tészet! Figyelmesen nézve az úgynevezett mo­numentális épületeket, úgy találjuk, hogy az olasz cinquecento, a német és franczia renaissance minden változata új életre kelt nálunk. Az egyik ház Velenczébe, a más Genuába vagy Firenzébe, a harmadik Pa­risba vagy akár Versailles-ba, a negyedik Nürnbergbe vagy Gothába varázsol ben­nünket. Itt az empire puritán hellenizmusa, ott az olasz renaissance nagy méretei, amott a német renaissance leszegzett, fel­kunkorodott szélű bőr és papír cartouche-ai. ott a roccoco és barack finom ornamentjei és változatos kagylói ötlenek szemünkbe elmaradhatatlan alkatrészükkel a szamártö­vissel, az agyonraunt akantussal. Itt-ott a középkor építészete is visszajár kísérteni. Nézzünk be a sok fényes üzlet közül néhányba! Itt fémöntvényeket és arany-ezüstnem­üe­ket árulnak. Sorba nézzük a műdarabokat. Ez a tálcza, ez az idomtalan kancsó lands­knechtjtíivel német; ez a kézi tükör fotos­diszével és sphinx fogantyújával egyptomi; ez a kagylós evőeszköz barack; ez a fényes gyertyatartó olasz renaissance; ez a tli­gram­es­ter balkáni utánzat. Ezek előállí­tásában nem lehetett munkás a magyar géniusz! Gyerünk tovább! Itt egy nagy­ palota tömve persa, arab, török, gót re­­­naissance, japán, indiai, eszkimó, szláv szo­r­vetekkel vagy azok utánzataival, de azon­­ kérésünket, hogy egy magyaros függöny, szőnyeg vagy butorbehuzót lássunk, nem tudják kielégíteni. »Olyan nem létezik.« Tovább — tovább ! Ott egy porczellán és egy üvegraktár. Ezer és ezerféle alak meg szin kápráztatja szemünket. Itt már csak lesz magyar? Dehogy ! Karlsbad, Japán, China, Persia, Velencze állított itt raktárt. Csak a Láng-féle majolikagyár és kereske­dés tud ajánlani vételre magyar korsókat, tálakat, bár azok is nagyon persa kinézé­sűek- Az építészet, a műipar idegen itt! Talán a szobrászat vagy a festészet hordja magán a nemzeti géniusz ihletét? — »A­ haza bölcse« csak akantusszal ékes kaphatott maga alá. »A legnagyobb széket s ma­gyar­t pedig a görög művészet gyermek­­­korának merev istenei őrzik. A poéták kár­­i bonari köpenyegeért és a nagy nádor szok­­­­nyájáért sem tehető felelősé a magyar nem­zeti géniusz! Hát a festészet? A vigadó, a­ múzeum freskói, az akadémia falképei magyar tárgyúak. A műtárlatokon is akad egy-egy magyar történeti v­agy genre­kép. Uralkodó azonban az »egyetemes szép« a cosmopolitaság. » Művész hazája széles e világ.« Hol itt a magyar géniusz? Az ország tükrének megteremtésében nincs része? Vagy talán egyáltalán nem is létezik ma­gyar géniusz? . . . Dehogy nem létezik, hát a Gellért koronáján azt a fecskefészket nem a magyar genius masszív emlé­kére emelték? Az ágyukkal megrakott ci­tadellát a nemzeti érzés, a nemzeti géniusz erős lobogása emeltette, hogy egy ujabb kitörését a vontcsövű érezek bömbölésébe fullaszthassák. Magyarok, le a kalappal a vén Gellért előtt! Az ország szívében, a fővárosban, a szép Budapesten egyedüli monumentális emlékét hordja­­, kopott fején a nemzeti géniusznak. Mert tervez­tek helyette Pantheont? A mostani hatal­masat­!), dicsőbb emléke a nemzeti géni­usznak, mint egy idegen műformákban épí­tett szerény Pantheon ! Külföld fia, állj meg a Dunánál s a szép ágyúcsövek, ha kétkedel, megtanulnak reá, hogy még él e nemzet s hogy még mindig magyar! A citadellán kívül kis és nagy művésze­tek alig sejtetik Budapesten, hogy élne még a magyar géniusz. Ez a város, ez az európai c­áosz, ez a bábét hamis tükör! Magyarul is beszélő idegenek építették ezt a várost. A főváros építőinek a magyar géniuszhoz kevés kö­zük, bennük nem él, ők nem ismerik. Hát nem elég az tőlük, hogy képesek az aka­démiai b­ablonokban mozogni ? Ismerik a cinquecentot, a rococcot és imádják a szamártövist, az akantust, meg a kagylót. Ki mer többet követelni, mikor még a csúcsíves stílnek is vannak mivelői ? Hát nem sok ez egy olyan nemzetnek, a­mely még parlamentjét is csúcsívesnek építteti? Azért veszik most ki jól mindenből részü­ket a honatyák, hogy az új épületben majd aztán eleget imádkozhassanak. A csúcsíves stil templom-stil!

Next