Esztergom és Vidéke, 1891 (13. évfolyam, 1-103. szám)
1891-11-26 / 95. szám
ittast, mint békeszeretetet. Az nem «puscopus militant, a ki ugy beszél, mint a herczegprimás beszélt a katholikus körhöz intézett beszédében. Nem harczvágyat lehetnek az ő szavai, hanem az a szilárd elhatározás van bennük kifejezve, hogy konczilián közbelépés által vége vettessék az állami és egyházi hatalom közti áldatlan viszálynak. Szép harmónia hangzik keresztül a herczegprimás szavain : az egyházi buzgóság összhangja a hazafias érzéssel. És igaz apostoli szelidség terjeszti szét fényét ezen egész kinyilatkoztatás felett. Lelkesedéssel beszél Vaszary herczegprimás a feladatokról, melyeket a hazaszeretet ró reá, — mint lelhetné tehát örömét a viszályban, melyről ő maga mondja, hogy az csak végzetes károkat okozhatna az államnak. Egyházának szent ügye iránti odaadását is hangsúlyozza, — mint akarhatná tehát oly harcz folytatását, melyről maga elismeri, hogy belőle mi jó sem eredhet az egyház számára ? Megjegyzéseinket ama meggyőződésünk kifejezésével végezzük, hogy az új herczegérsek a béke embere, mint hazafi sokkal lelkesebb, mint pap sokkal ritkább, hogy sem teljes erejével ne törekednék arra, hogy állam és egyház ismét békés viszonyba lépjenel egymással. A külsőségek kultusza. (H.) Van-e hát fitogtatás nélküli igaz, őszinte humanismus most, midőn az emberbarátok oly tüntetőleg szeretik cselekedni a jót ? Van-e igaz, bensőségteljes fájdalom, midőn a részvétet hírlapilag köszönik meg s a kedves halott után repülő fátyol hosszúsága szerint fejezik ki a nők szomorkodásukat ? Nem törekszenek-e az emberek egyenkint és nagy tömegekben többnek látszani, mint amennyit szertem és vagyoni tőkéjük után jogosan igényelhetnek ? E kérdések legmélyebben érintik nemzetünk jelen állapotát vagy jövő boldogulását. Mert hiába igyekezik az iskola, az erős jellem, az egyszerűség és igazság erényeit beoltani az ifjú nemzedékbe, ha a szülők, a társadalom ezzel ellenkező példát nyújtanak, más szokásokat oltanak be a kifejletlen jellemű csemetékbe s illusóriussá teszik a jó igyekezetét ! Kétségen kívül van jogosultsága annak, hogy amennyit valaki ér, annyinak mutassa magát s az emberek részéről is igazságosan annyira becsültessék. De tény az is, hogy az értelmi kifejlettség a szernek, a tekintet ama fenséges nyilatkozásában, mely a tehetségest a bornirttól, a műveltet a műveletlentől megkülönbözteti, a figyelemnek erre való külön s tolakodó felhívása nélkül is meglátszik s fellövő o mellett a jellemes és hasznos polgár buzgó munkálkodását, bizonyára meg fogja az ember polgártársai részéről a kellő méltánylatot nyerni ! Kétségen kivül az emberi szív legszebb tulajdonsága a jó tettek gyakorlása s most, midőn a vagyon mindinkább egyesek kezébe halmozódik össze, midőn a munkások milliói alig képesek nyomorult existentiájukat biztosítani, midőn a verseny szédületes gyorsasággal omol, de ugyanoly arányban pusztít is az emberek anyagi jólétén s ez okok hatása folytán immár új s a világ régi küzdelmeinél veszedelmesebbekké válható társadalmi problémák keletkeztek : jót tenni, a nyomor könnyeit felszántani s az emberi alkotás tökéletlenségében rejlő igaztalanságok élét tompítani nemcsak felebaráti, de társadalmi kötelesség, s e kötelesség gyakorlása mindenesetre erényszámba mehet, de ennek jutalma bizonyára megvan a jót tevők öntudatában, a társadalom békéjének előmozdításában ! Kétségen kívül a szeretet, a mindent átölelő, még a holtakra is kiterjedő szeretet legszebb jellemvonása hölgyeinkre! És ha ezt bármi módon kicsinyelni akarnék, vétkeznénk az emberi szív méltósága ellen. De a valódi szeretet nem az utcza számára létezik, a valódi bánatnak fáj a kiváncsi tömeg bírálgató tekintete s a németek szép közmondása, hogy «Getheilter schmerz, halber schmerz,» nem azt jelenti, hogy a tömeggel bámultassuk fájdalmunkat, mert azt osztani csakis a velünk legszeretetteljesebb, legbizalmasabb egyének képesek. És ne értsen bennünket senki félre nem szólunk mi az emberi társadalom szerencsétleneinek azon nagy jóltevőiről, kik százezreik és millióik feleslegeivel egész néposztályok könnyeit szárítják fel, nem szólunk a nemzetek azon Lángészeiről, kik szavukkal a tespedő népeket felrázzák lethargiájukból, sem az oly fájdalmakról, midőn nagy satusférfiak halála fölött egész nemzetek gyászba borulnak.. Ezek felül állanak a kritikán s az embernek a tökéletesség felé haladása erős bizonyítékait képezik. De szólunk a közönséges, magán leszűrd emberek azon sévelyedett gondolkodású részéről, kik a szív nemes virágaiból ki a fejükre meg nem érdemelt koszorút óhajtanak csempészni. A krajczáros adakozókról, kik magukat ezért a mostani széles körben elterjedt zsurnalisztika által óhajtják ünnepeltetni, a számító adakozókról, kik olcsó dicsőséget és kitüntetést hajhásznak vele, szólunk a nagyképűsködésről és feltűnési vágyról, melynek ezer példáit nyújtja közéletünk s különösen elítéljük, hogy egyesek, a társadalom,az egyesületek, a hivatalok, sőt a közvélemény képviselője: a sajtó az emberi hiúságok legyezgetését, e tekintetben az igazság megkerülését politikából gyakorolja és megnöveli. Soha sem a lényeget, de a formát tekintjük. A külső után hozzuk ítéletünket emberről, társadalmunkról, szeretetről, humanizmusról s ebbeli gyarlóságunk törvényesíti magukat a gyarlóságokat ! A külsőségek becsülése a lényeg fölött, a modor becsülése a képzettség fölött, az öltözet becsülése a becsületesség rovására, az ügyesség becsülése az igazsággal szemközt végzetes következményeket rejthetnek méhükben ! «Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben, nemes, de terhes ön lábunkon állni . E mondás igazságát tapasztaljuk lépten-nyomon. S jaj a társadalomnak, a nemzetnek, melynek értelmes fiai és leányai a külsőségek hajhászásában lelik gyönyörüket s a hiúság, a lényegtelen, szellemtelen időtöltésben boldogságukat, mert a tömeg utánuk indulva, eltér a komoly törekvés irányától s aláaknázza a nemzet jövőjét. A gyermek bábbá, az ifjú piperkőczczé, a férfi léhává válik, a hivatalnok a nép boldogítására szolgáló tisztét csak a külső látszatig fogja teljesíteni; a polgárok vagyoni helyzete a hiúság, a külsőségek áldozatává lesz s a szokások e megromlása kivetkőzteti a komoly, tettre termett magyar nemzetet faji sajátságaiból! Iskola és szószék, egyesületek és a közvélemény képviselete a sajtó, egyesek és társadalom működjenek ez irány ellen, szent fohászszal listen óvja meg e vésztől mi magyar hazánkat HÍREK. — Vaszary prímás, az esztergomi érseki palota kápolnájában fogja a püspükavatást elvégeztetni. A mint a pápai prokonizáczió megtörtént, az uj prímás megtartja installáczióját, mely az eddigi előkészületek után ítélve, igen fényesnek ígérkezik. Rohamosan fogja egymásután fogadni a legfőbb papi kitüntetéseket. A prímássá kinevezett főapát előbb püspök, azután székes érsek és herczegprimás s mindjárt utána bibornok lesz. Az uj prímás kiküldötte tegnap Lóskay Jeromos pannonhalmi jószágkormányzót és Ziskay Antal főapátsági főügyészt, hogy a primási javakat átvegyék. A kiküdött urak Mattyasovszky Lajos primási jószágigazgatóval már megkezdték az átvételt. A hét folyamán az esztergomi javakat veszik át, ezután Bajosra mennek s onnan a többi primási uradalmakat veszik sor szerint. — Püspöki ebéd. Sujánszky Antal püspök salónjaiban ünnepi ebédet adott ; kineveztetése örömére. — Strossmajer utóda. A vissza- ■ vonuló diakovári püspök egyenes utódánt már a mult esztendőben Mailáth Gusztáv Károly grófot, a néhai országbíró fiát jelölték. Mailáth Gusztáv azonban nem kanonok, mint a lapok írták , hanem az esztergomi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője (praefectus.) ( Mailáth Gusztáv gróf a legfiatalabb mágnás papok közül való, 1864 szept. . 24-én született s csak négy esztendő előtt, 1887. okt. 6-án szentelték föl. . Sinor prímás azonnal kinevezte a szemináriumhoz. Alkalmaztatását mindenki csak átmenetinek tartotta. A italai pap s huszonhét éves korában már püspök-jelölt. Édesanyja, özv. Mailáth Györgyné , valamint Mailáth György gróf esztergomi főispán sokszor meglátogatták a rá betegeskedő fiatal papot, aki csak néhány nap előtt édesanyja társaságában a Meran enyhe éghajlata alá utazott, hogy gyönge szervezetét biztosítsa a tél elől. A diakovári püspökjelölt elő kelő műveltségű és tudásu fiatal pap, s a mi fő, minden izében kitűnő ma* o gyár. Minta tanító-egyesület. Az I. esztergomi tanitó-egyesület élén eddigg Major István püspök állott, a ki kaj^ lőtt korára való tekintetből visszalépő pett az elnökségről s helyébe egy lrán—ne r Magyar kangfaa. Valódi Magyar Szakácskönyv czimmel Zilahy Ágnes, a 60-as évek hírneves kritikusának, Zilahi Károlynak a nővére szakmunkát adott ki, amely most hagyta el az ajtót. E könyv megjelenése a magyar gasztronómiai irodalom terén már csak azért is eseményszámba megy, mert olyan világos és jó magyaros stílusban van írva, hogy ahhoz hasonlót szakácskönyvben nem találunk. Minden receptje olyan, mintha valami újdondász rakta volna papirosra; utasításait megértheti még az is, aki soha életében főző kanalat nem fogott a kezébe. Frecskay János írótársunk pár év előtt a «Nyelvőr” hasábjain hívta fel a magyarság terjesztőinek a figyelmét arra a mindenesetre figyelemre méltó körülményre, hogy a magyar konyhanyelv nagyon el van hanyagolva s lépten-n> ouion találkozunk az olyan kifejezéskkel, mint «lerni», «sportherd» stb. Zilahy Ágnes könyvében ezt, irányban is megtette a lehető intézkedéseket; a «lernit » nevevesütőnek a sporherdet tűzhelynek Zilahy Ágnes asszony daczára nagy gazdasszonyi tapasztalatainak és nem kevésbé figyelemre méltó írónői tehetségének, nem volt képes minden konyhai műszót kiirtani, mert attól kellett tartania, hogy nem értik meg a magyarázatait, pedig ez volt főczélja, így is mindenütt ott van zárjelben az általánosan dívó kifejezés. A Zilahy Ágnes szakácskönyve korántem tartalmaz herczegi konyhák asztalára szánt étkeket , mint az valamennyi, mai napság forgalomban lévő fordított és összeollózott szakácskönyvében divatos, sőt inkább egy magyar középosztálybeli háztartás tükrét igyekezett szerzőnő előállítani s az sikerült is neki. Zilahy Ágnes 25 év óta mint önálló gazdasszony Magyarországnak igen sok részében huzamost ideig lakott. A Szilágyság kies, de a világforgalomtól nagyon is félreeső városkájában Zilahon kezdte a tapasztalatok gyűjtögetését, azután Nagyváradon, Debreczenben, Kassán, Fejértemplomban Veszprémben, Kolozsvárott és Szegeden; nem is említve Miskolczot és Egert, még számos más városban is folytatta a gazdasszonyi tanulmányokat. Mint gazdasszonyi szakirónő néhány év előtt tűnt fel, megnyerve a «Magyar Háziszony» pályázatát. Hét esztendeje lakik Budapesten s azóta folyvást főzési tudományából mint a «Magyar Nők Lapjáénál a gazdasszonyi rovat vezetője s mint kosztadóné (!) keresi kenyerét. Középosztálybeli szakácskönyv megírásához a felsoroltaknál aligha lehet jobb iskolát képzelni. A Valódi Magyar Szakácskönyvben néhány igen érdekes, ma már divatból mint a szerzőnő megjegyzi, kiment étel leírását is találjuk. A többek közt például ott van a levelensült, amelyről minden nagyobb régi lakoma leírásánál tétetik említés. A levelensültről érdemesnek tartjuk lenyomatni a receptet, ezeket közli róla Zilahy Ágnes: A levelensült. (A legrégibb magyar tészta.) Most, amikor az idő és a munka mindenkinél pénz, még a gazdag vidéki földbirtokosok házaiban sem igen teszik, hogy a levelensült kedvéért két nő cselédet fél napig e tészta készítésével kizárólag foglalkoztassanak. Pedig a levelensült kiváló, sajátságos jó ize miatt, minden magyar úri háznál a legelső sütemény volt. A levelensülttet nem is lehet másképpen, csak nagy tömegben készíteni. Készítési módja különben a következő : Használjunk hozzá kissé sünt palacsinta tésztát, szedjünk le frissen a kertből, vagy száz nagy zöld-káposza-levelet. E leveleket mossuk meg jól a portól és az apró kerti bogaraktól; tegyük ruhára, törölgessük meg szárazra, rakjuk széjjel egy nagy asztalra; minden egyes káposzta-levelet kenjünk be vajba mártott tiszta libatollal, azután tegyünk minden káposztalevélre egy nagy fakanál sűrű palacsinta tesztet és kenjük el rajta úgy, hogy köröskörül az egész levelet — egy ujjnyi híján — befedje. A tésztára felül is hintsünk egy kis olvasztott vajat. Míg ezekkel készülődünk, azalatt egy nagy sütőkemenetébe jó, száraz fából tüzet kell rakni. Miután a kemenczében egy kosár fa elégett, kotorjuk az egyik oldalra a lángoló üszköket illetve a parazsat mind és csak kevés fával tápláljuk a tűzet. A sütő kemencze másik felében pedig hosszu kenyérvető-lapátra téve, valaki folytonosan a láng felé tartva süsse meg a leven-sülteket, a melyeknek szélén a káposzta-levél a nagy hőségtől összzsugorodik, de tészta, ha ügyelünk reá szép piros lesz. a [gy kell a levelen-sülteket mind egymásután kisütni égő kemencze tűznél. Egy nőssé léd a lapátot tartja a tűz felé, a mást vegye el tőle a kész tésztát és késsel váltsa le a zöld levélről; az egyszer már^i használt leveleket többször nem lehet használni. A kész tésztákat a tálban egy__- más felébe kell rakni, a tálat meleg helyen kell tartani, egészen addig, amíg^-i mind kisült a tészta. Tizenkét személyreei valót meg lehet készíteni négy óra alatt,,3. meg lehet enni tiz percz alatt. Hasonló érdekességű reczeptet találtamul egy régi magyar szakácskönyv nyoma um írott régi gasztronomai közleményben..!! Galgóczi István uram szakácskönyvét azon «urnák születése után» az 1622-ik esztén rí dobén mondta tollba egy igen ügyes irót e diáknak. Ebben nemzetes Barcsiai Sánndor szakácsa, kijelenti az ökörsütésről, ,tc hogy «Erről is kell írnom egy kicsint,,3c azokért, akik nem tudják.» Ideiktatjuk ezt a reczeptet, mely «azsn ökörnek egészben való megsütéséről» szól. Jó »Mégis ugyanezen ökör megsütésérőlöi — mondja szószerint Galgóczi —írok egyyg keveset, a mint én régi jámbor mesterek—sí* től hallottam. Valának egy úri menyegző—Ö ben negyven avagy ötven mesterek, dől—fogukat elvégezvén, asztalukhoz leülteneks fei vala, kezesének az mesterség felől beszél—legetni, jön ugyanezen ökör felöl az szóösi közöttek, ki mint tudná elkészíteni ezso dolgot monda az egyik Mihály mester, an ki nagy Bebelli György szakácsa volt; 31 én is láttam Primi Gábor menyegzőjén„ae hogy asztalmester sütött nála egy ökröt iöi a mely ökörben csinált vala egy öreg,ga kövér juhot, az kövér juhban egy gyér—ta inekded borjut, az gyermekded borjúban! !< így kövér kappant kivette s meglátta, ha ne , lappan megsült tehát az ököré is megsült. Noo /