Esztergom és Vidéke, 1893 (15. évfolyam, 1-118. szám)
1893-10-13 / 84. szám
ESZTERGOM és VIDÉKE | Megjelenik hetenként háromszor: « — | Hirdetések: \ \ szerdán, pénteken és Vasárnap. \ Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hivatalos hirdetés 1 szótól IOOSZÓÍ 275 kr.,soo-tól frí hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | 20 °-ig 1 frt 50 kr" 20 °-tól 80 °-« 2 frt 25 kr. | Előfizetési ár: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Bélyegdijj30 kr. | { Egész évre • . 8 frt — kr. \ reklamálások küldendők: | ....IA .A . ... ., , . \ ± mikromoiojuft Rwutuuuft. ^ Magánhirdetések megállapodás szerint. tízei évre ....... * ,, ,, ^ .á › S Negyed évre . . . . . 2 Ø — „ % Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). % - { ^^^^^^^^^^^2^ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. |~~—.— > Egyes számára „ 8 „ | V 9 W^w SOra 20 kr. ~®-> Adótanács. Esztergom, okt. 11. Amitől minap a városi szervezésről írott czikkelyemben óva intettem az intéző köröket, hogy t. i. a szervezés készítésekor ne gondoljunk személyekre, hanem elvekre, — nem lett figyelembe véve; én legalább ennek tulajdonítom, hogy a szervezési szabályzat tárgyalása nemrégiben felakadt. Az a férfi, ki a szervezési szabályzat első kidolgozásakor az adó- és pénzügyi tanácsosi állásra ki volt szemelve, a mai viszonyok közt nem kerül szóba, át kell tehát a tervezetet újra dolgozni, nehogy az új tanácsosi állás szervezésével a közügyre nagy károk háramoljanak. Már múltkor megírtam, hogy én ezt az új rendszert, melybe az új tanácsosi állás a pénztárt hozná az eddigi megállapodások szerint, nemcsak a közügyre nézve tartomfeltétlenül károsnak, de fenntartását az idők folyamán teljesen lehetetlennek találom. Két főnök — minden tekintetben egyenlő jogkörrel — egy hivatalban nem lehet; ezt, azt hiszem, nem kell bővebben indokolnom. Főnök lenne tehát az adó- és pénzügyi tanácsos. Helyesen. Hivatalfőnök lehet, de pénztárfőnök nem. Mert hogy kerül ahhoz a pénzkezelő pénztárnok, hogy az ő kezelésébe más is befolyást gyakoroljon, ki a város irányában csak erkölcsi felelősséggel bír, de anyagival nem. Márpedig a pénzügyi tanácsos egy hibás rendelkezése sok pénzébe kerülhet a városnak. Teszem a városnak határidőhöz kötött tartozása van valamely vállalattal, vagy épen az állammal szemben. A pénztárnokot jobban nyomja a fizetési határidő pontos betartásának gondja, mint a tanácsost, mert ő, ha kárt okoz mulasztásával, az okozott kár megtérítését rögtön bevonják, a tanácsossal szemben pedig a kártérítési peres eljárás hosszú útjára van utalva a város. De tegyük fel, hogy ilyen nem fordulhat elő a teljesen pontos, és megbízható előírás folytán. Még akkor is nagy hátrányára van a közügynek, ha két hivatalfőnök van épen abban a hivatalban, mely leginkább van hivatva a gyakori érintkezésre a fizető közönséggel. Pedig a közönség nem igen fog épülni a két főnök, a czímzetes és valóságos, örökös torzsalkodásain, melynek ugyan elejét lehet venni drákói szigorúságú fegyelmi intézkedésekkel, de csak addig, míg az egyik valami hibát, tévedést el nem követ, mert ha véletlenn kell tartanunk a pénztárnok eddigi hivatalfőnökségét, anélkül azonban, hogy az adó- és pénzügyi tanácsosi állás felállításának eszméjét végképen elejtenék. Ez állás lényeges űrt van hivatva betölteni, kár volna mindjárt sutba dobni az első kísérletnél, azért mert felállítása valamelyes nehézségekbe ütközik. Elméletileg legkönnyebb meghúzni a határvonalat az adó- és pénzügyi tanácsos és pénztárnok hatásköre között: az egyik fő vezetése alatt történik az előírás, a másiké alatt a lerovás. A tanácsos személyzetével eszközöltetné a minden néven nevezendő közterhek, magántartozások és követelések összegét és esedékességét, a pénztárnok pedig hivatva volna személyzetével a lerovást, a tartozások behajtását és követelések kiegyenlítését eszközölni. Így elméletben legkönnyebb volna az ügykört meghatározni: az adótanácsos előirat és könyveket, a pénztárnok naplót és végrehajt. Gyakorlatban azonban nehezebben vihető ki; bár hogy nem lehetetlenségről beszélek, hivatkozom Győr szab. kir. törvényhatósági városszervezési szabályrendeletére, amely szerint az egész előírást, sőt a behajtást is a számvevőség végzi, a pénztárra más nem jut, mint az értékek becserélése és rendbentartása. Ezt a rendszert tartom a pénztári kezelés legsikerültebb mintájának, rosszakarat van kizárva, nemcsak a hanem a gyanúsításokra oly könnyen alkalmat szolgáltató elírás, tévedés is. Ennek a rendszernek a behozása nézetünk szerint semmi új pénzáldozatot nem róna a városra; a jelenleg a pénztárban alkalmazottak beoszthatók volnának a számvevőséghez a pénztárnok, ellenőr és végrehajtó kivételével; sőt az ellenőr állását is meg lehetne szüntetni s az ellenőr teendőit a kézi pénztár rendszerének behozatalával a számvevőre ruházni. Ily módon könnyen el lehetne kerülni a pénztárakban oly gyakori munkatorlódásokat is, mert a pénztárra nem nehezednék ólomsúlyával az előírás kötelezettsége s a munkamenet ez által sokkal gyorsabbá volna téve. Videant consules! —ky. U^r 32. telefonszám. w^,.^^^^^ lenül elkövet, rögtön ott terem a másik, hogy a képzelt, vagy tényleg kapott sérelmekért a kölcsönt kamatostól visszaadja. Vagy pedig, mint végső remediumot, fel kell állítanunk a hivatalnoki csalatkozhatatlanság elméletét. Az Esztergom és Vidéke tartója, Emich Gusztáv. 1814-1869. Irta: SENNOWITZ ADOLF. A magyar könyvkereskedők évkönyve Illik évfolyamából. (Folytatás.) Csodálkozással fogják talán észrevenni olvasóink, hogy Emichnek legeslegkiválóbb kiadványáról, Petőfi Sándor halhatatlan nagy népköltőnk költeményeiről mindeddig egy szóval sem emlékeztünk meg. Szándékosan tettük, utoljára hagyva a legjavát, s azért, hogy Emich elévülhetlen kiadói érdemeit azzal tetőzzük be, hogy róla, mint Petőfi kiadójáról bővebben megemlékezzünk. Mindamellett itt is rideg határt szabott írói ügybuzgalmunknak a szűk térre való tekintet, úgy, hogy Emich kiadói pályája legkimagaslóbb fejezeténél sem engedhetünk szabad folyást közleményünkben úgy, amint ezt e fölötte érdekes és fontos tárgy méltán meg is érdemelné. Emich korábbi életírói csak nagyon röviden említik fel, hogy „ő volt Petőfinek is a hozzáteszi, kiadója", s ha egyikük még hogy „szerencsés kiadója", inkább csak sejteti, mint megérteti a mai nemzedékkel e szavak mély jelentőségét. — Petőfi Sándor ! — — Gyönge a mi tollunk, hogy leírva e nagy, dicső nevet, egyszersmind kifejtsük azt, hogy ki volt e tündöklő meteor hazai irodalmunk egén; kifejezzük, mije volt és mije maradt örökkön a magyar Múzsának, a magyar nemzetnek. Hiszen egy jelentékeny külön Petőfi irodalom hirdeti mindezt, s ha a mélyebben érdeklődő nem éri be azzal sem, hogy Fischer jeles művéből merít tápot tud vágya kielégítésére, ám ott áll rendelkezésére a „Petőfi-Muzeum", mely kizárólag és a legcsekélyebb részletekig foglalkozik mindennel, ami akár csak közvetve vonatkozhatik Petőfire, a költőre, az emberre és korára, amelyben élt és meghalt. És mi is e kiapadhatlan forrásból merítettünk, mint olyanból, mely a leggazdagabb adatokat nyújtja arra, mi minket elsősorban érdekel, t. i. Petőfi viszonyára a könyvkereskedelemhez, de különösen s főleg Emich Gusztávhoz, mint az ő kiadójához. Ezúttal azonban csak az utóbbi viszony ismertetésére kell szorítkoznunk, föntartva a többi gazdagnálgazdagabb és érdekesnél érdekesebb adatok feldolgozását egy külön tanulmányunk számára, mely „Petőfi és a könyvkereskedelem" czimén lesz általunk megírva s a Corvinában közölve. Emich még mielőtt megvette volna Petőfitől összes verseire a kiadójogot, bizományban birta a költő következő, előfizetői uton megjelent verses gyűjteményeit : a „Versek" II-ik kötetét (1844—1845.), mely Beimer József nyomdájából kikerülve az 1845-dik évi 33-dik száma igy hirdeti megjelenésüket: „Megjelent, s Emich Gusztáv s általa minden hiteles könyvkereskedésben kapható : „Petőfi Sándor versei"-nak II-ik füzete, stb." Előfizetési ára 1 pengő forint, bolti ára 1 frt 12 pengő kr volt. — A „Tigris és hiéna" czimü dráma (megjelent 1846. évi deczember második felében), melyet a „Jelenkor" 1847-dik évi január 24-iki száma e szavakkal hirdet: „Megjelent a Tigris és hiéna, dráma 4 felvonásban Petőfi Sándortól. Ara 40 p. kr. Kapható Emich Gusztávnál." A „Szerelem gyöngyei" azonban, melyek 1845-ben Heckenast sajtóját, hagyták el Landerer és már Emich Gusztáv saját kiadásakép szerepelnek a czimlapon is, hol világosan ,az áll: „Kiadta Emich Gusztáv." (Ara 30 p. kr. volt.) — E szerint ezen versenygyüjtemény volt Emichnek első Petőfi-kiadványa. — A következő évben (1846-ban) kijött „Felhők"-et ismét csak bizományban birta Emich, amint ez a czimplapon is olvasható: „Pest, Emich Gusztáv bizománya". E versgyűjteménynek is 30 p. kr. volt az ára, s hogy ez ma mily ritka, kitűnik abból, hogy Dobrovszky Ág ma példányát G frton hirdeti antiquáriumában. — Ezek voltak kezdetei Emich Gusztáv Petőfi-vállalatainak, melyek révén nem sokára egészen hozzájutott Petőfi műveihez. Hogy mint látott-futott eleintén Petőfi verses füzeteivel a hóna alatti könyvárustól könyvárushoz, hasztalanul kínálva nekik verseit, eléggé ismeretes. Legérdekesebben beszéli ezt el Vahot Imre („Petőfi emlékezete" czimü könyvecskéjében). A „Corvina" VIII. évfolyama 11-ik lapján is olvashatni: „Ha Petőfi kezet csókolt volna" czimén egy erre vonatkozó igen érdekes epizódot. De bizony Petőfi összes verseire nem akadt kiadó, miglen Emich Gusztáv rá nem szánta magát a versek kiadására. Ő már tapasztalta Petőfi fentemlített verses gyűjteményes bizományi kiadásánál, hogy milyen kincset szerez, ha megveszi Petőfi összes verseire a kiadó jogot. Jól észlelhette, mily rohamosan emelkedik a költő hire s kedveltsége, s magasabb ambicziójának az a gondolat, hogy midőn egy Petőfi Sándor költeményeinek kiadójakép lép fel, egyszersmind az ő saját neve hirét örökíti meg, nem eligede őt habozni sokáig s megszerezte Petőfitől versei azon gyűjteményét, mely a költő 1842—1846-iki szerzeményeit foglalta magába. „Petőfi összes verseinek újévre leendő kiadását — irja a „Pesti Divatlap" 1846. évi július 4-dikéről kelt 27-ik száma — derék könyvárusunk, Emich Gusztáv vállalá magára, ki a geniális költő eddigelé megjelent valamennyi költeményeit 500 pengő forinton vette meg, mi nálunk, kivált versekért, nem csekély díj. A mű díszkiadásban s a költő aczélba metszett arczképével fog megjelenni". E közleményből megtudjuk tehát, hogy Emich a nevezett gyűjteményért 500 pengő (vagyis 525 forintot mai értékben) fizetett ki Petőfinek. Ez a tiszteletdíj azonban