Esztergom és Vidéke, 1894 (16. évfolyam, 1-103. szám)

1894-03-08 / 19. szám

ESZTERGOM és TIME Előfizetési ár: Egész évre . . . . . 6 frt — kr. Fél évre . . . . . . . 3 „ — „ Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . . . .. . —• „ 50 „ Egyes szám ára . . . . • — „ •".. 7 M * Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyilt terek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere 1 kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. 10 Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 0­­ 0 , 11—20-szorinál 15­­0­­­0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli (52-szer) 20 0­­ „ , egész évinél (104-szer) 25­0­­­ő engedmény. •HSt­? Nyittér sora 20 kr. —©­* Az egyesítés kérdéséhez. Esztergom, márczius 7. Mióta e lapok fenállanak, pedig már 16. évfolyamát járja, mindig küz­dött Esztergom városrészeinek egye­sítése mellett. Azt lehet mondani, hogy e kérdésben hozott sokoldalú és sokféle szerzőtől vett czikkeinek összetételéből nagy terjedelmű köny­vet lehetne egybeállítani. Foglalko­zott ez üg­gyel legalább is annyit, mint a­mennyit a többi helybeli la­pok összeségben véve felszínre hoz­tak. E kérdés hova­tovább akuttá válik olyannyira, hogy a közönség lázas türelmetlenséggel várja a do­lognak mielőbbi megoldását. Legutóbb azon érdekes hírrel lepett meg országgyűlési képviselőnk, hogy az illetékes miniszter az egye­sítés elrendelését helyezte kilátásba. Ámde a miniszteri elrendelő végzés még mindig késik. Talán valami nyo­mós okok vannak a háttérben, me­lyeknek eltüntetése árán oldódhatik meg a kérdés. Szerény véleményünk szerint ezen okok egyikét képezheti Esztergom megyének területi viszonya, mert midőn az egyesítés Esztergom vá­ros óhajára teljesedésbe megy, ugyan­akkor Esztergom megye területe ke­vesbbedik, s alkalmassá válik arra, hogy mint kis megye a többi me­gyék közé olvasztassék. Ha ezen ok csakugyan fenforog, akkor városunk nagyobbításának és így támadt két­ségtelen előnyeinek nyomába a megye elvesztése kerülne. Mi álláspontunk szerint úgy a város imminens óhajának, mint a m­eg­y­e további fenállásának hívei vagyunk. Csakhogy nem rajtunk áll a dolog, tehát jóakaró türelemmel várjuk a felsőbbség intézkedését. Mi­kor a Szapáry-kormány alatt tárgya­lás alá került közigazgatási államosí­tás forgott szőnyegen, akkor Eszter­gom szép reményekkel volt eltelve a megye megtartása, sőt kikerekítése iránt, — de minthogy e kérdés a napirendről levétetett, — azóta meg­lehet, hogy a viszonyok és egyéb minket érdeklő megállapodások is változhattak. Ha tekintetbe ves­szük, hogy a mostani kormányelnök egy, a pol­gármesterünk által vezetett küldött­ségnek Esztergomot illetőleg szép és kedvező jövőt jósolt, mert hát e vá­rost a művelődés és rendszeres fej­lődés figyelmet érdemlő emporiumá­nak jelezte, ha tekintetbe ves­szük, hogy a herczegprímás székfoglalója alkalmával a szintén polgármesterünk által vezetett küldöttség előtt azon megjegyzésre, hogy: „megyénk fel­darabolásával ijesztenek is — közbe­vetőleg kérdés alakjában így nyilat­kozott: „már hogy az én megyémet akarnák feldarabolni ?..kétkedőleg nemet intett fejével, — mindezen kö­rülmények biztatóan szólanak mellet­tünk, hogy nem lehet okunk ret­tegni, hogy alkalomadtán nem volna pártfogónk, a­ki érdekeink érvény­ben tartásában közrehatni ne segí­tene. Minthogy, a mint mondtuk, a város területi kiegészítése képezné okát megyénk esetleges feloszlatá­sának, még idején kellene a minisz­teri bürók titkaiból fellebbenteni annyit, hogy mi sors vár Esztergom­megyére a jövőben, ha a városrészek egyesítve lesznek. E dologban valamelyes tájéko­zást szerezni: azt hisszük, ország­gyűlési képviselőnk a legilletékesebb,­­ a­ki, mint városunk fia, szintén arra törekszik, hogy a város kiegé­szítése mellett a megye is megma­radjon, még­pedig nem oly szűk ter­jedelemben, amint ősapáink rendezték, hanem kikerekítéssel nézzen a jövő ezredév felé. Esztergom város nem kis vi­déknek czentruma. Az összekötő vas­híd a balparti részekkel való közle­kedést állandósítja, tehát bármely oldalról érvényesülő kikerekítés közle­kedési hátrán­nyal nem jár. Iskolái és kultúrai intézetei vannak elegendő számmal, tehát a művelődés áldásai­ban itt sok gyermek részesülhet. Fekvése és tájszépsége felülmúl majd­nem minden magyarországi várost, azért az ide települők, vagy a közénk jött idegenek legtöbb kívánságainak feltételeit nálunk megtalálhatják. Egyszóval Esztergom igen sok tekintetben megérdemli, sőt méltó reá, hogy a fellendülését és jövő sor­sát kezeikben tartó magasabb körök istápolásával, jó­indulatával talál­kozzék. Őrszem. Vox populi, Budapest, márczius 5. A magyar államtest minden sar­kából és végéből egészséges, friss vér ömlött az ország szivébe. Hatal­masan lüktetett s pezsgett s ha a szívből ismét kiárad, hogy minden évben s idegszálban uj életkedvet ébresszen, uj erőt ad minden izom­nak, uj velőt minden csontnak. Nem a lapok holt betűiből, hanem az apák és testvérek szájából kapják a vidéki lakosok a hírt arról a leírhatatlan megnyilatkozásról, melynek színhelye százezernyi küldött lelkesült részvétele mellett a budapesti városliget volt, szájról-szájra, élő hamisítatlan köz­vetlenségben, mint hajdan a szent Az Esztergom és Vidéke tárczája. Akkor és most. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája. — Ha úgy elgondolom, lesz annak már tizenhárom hosszú esztendeje, hogy el­szakadtunk egymástól s tizenhárom hosszú esztendő éppen elég arra, hogy sok apró-cseprő emlék a feledés homályába merüljön. Azóta bizony, mi tagadás, meg­feledkeztünk egymásról, hiszen az élet ezer bajában, örömében egyikünk sem ért rá, hogy újra meg újra visszatérjen a múlthoz s annak minden egyes mozza­natához. Az emlékek pedig ezalatt egyre szaporodtak, a régiek elmaradoztak az ujak mögött s csak azok maradtak meg, melyek valaha mélyebben hatottak a lélekre. Végképp azonban talán egyik sem mosódott el. Vannak pillanatok, midőn a régi jelentéktelen benyomások is egy­szerre megújhodnak, midőn egy-egy jelre vagy hangra odabenn csak megrezdül valami avult húr s régi üdeségében el­zengi a múltak csodálatos szimfóniáit. Éppen ilyen esetről fogok most be­szélni. A szomszédomban lakik egy gya­logsági főhadnagy. Elég szolid ember. Egy kicsit szereti a szép asszonyokat, egy kicsit szeret kávéházba járni és egy ki­csit éjszakázni. Szóval, megtartja az arany középutat. Többet nem is tudok róla. Az inasáról már egyéb mondaniva­lóm van. Becsületes, jóképű tót baka. Örökösen puczorál reggel, délben és este, azonkívül mással nem törődik. Hiába incselkednek vele a vászoncselé­dek, alig mer rájuk pislantani egyszer, vagy kétszer, de mintha azt is megbánná. Valami beteges melancholia kerítette ha­talmába a szegény embert Ha a gazdája nincs otthon s az utolsó gomb is ragyog már a fényesség­től, elkezd fütyörészni magában. Olyan idegenszerű bánatos nótái vannak, hogy az ember önkénytelenül elfogódik rajtuk. Többször gondolkoztam már, hon­nan hozhatta a nótáit, melyekben a leg­búsabb magyar és szláv motívumok ölel­keznek egymással. Ugy rémlett olykor, mintha ismerném a dallamokat. Egy este nem hagyott a kiváncsiság, oda mentem hozzá: — Dobri vecser, János! Láthatólag megörült a tót szónak. — Pán Boh daj ! Hej csakhogy már egyszer ezen a mladi pán­ nyelven szólit meg valaki. — Hát valamit tudok hozzá, aztán maga nagyon töri a magyar szót. — Mi tagadás, nem is itt ringott az én bölcsem. Mikor tudakoltam, honnan került ide, nagyon elérzékenyedett. — Ne is kérdezze, mladi­ pán, mes­­sze van az, oda csak a madár jár. Lassan, lassan egészen belemelege­dett a beszédbe. Rövid mondatai szapo­rán pörögtek, mintha mindent egyszerre akarna elmondani. Alig győzte a szóval. Beszélt az ő erdőiről, mezőiről és havas hegyeiről. Azután megemlített egy kis falut. Hirtelen valami fájó érzés szaladt végig rajtam. — János, hiszen akkor mi valaha ismerősök voltunk . Az ember nagy kék szemeivel ámulva nézett rám. — Ha megőszülök, sem emlékszem a mladi­ pánra. Persze hogy persze, nagyon átfor­málódtunk, azóta mind a ketten. Micsoda külömbség s mekkora hatása az idők alakító erejének ! S még az elme meg­zavarodva kutatja az összefüggést, oda­benn csak megpendül az avult húr s me­sél nekünk rég feledett­ történeteket, a­mikben nincsen történet. Hiszen csak olyanok, mint az édes álom, s elröppe­nők, mint a röpke álom. Fénysugarak, melyek az elhagyott messzeségből néha utánunk ragyognak. Itt is, ott is előcsillan valami a tá­volból. Egy rongyos kis tót falu, a kö­zepén egy ház, előtte czifra sorompós kert, abban jázminbokrok telis-tele bó­dító virággal. Mint a hópehely, úgy száll a sok fehér szirom a szellő lebbenésére. Akkor a szomszédban megnyílik egy ajtó s a­hány illatos szirom a iben, tán annyi ujongó gyerek van levegő­egy­szerre az utcza közepén. A iskolából jönnek. Valamelyik odasompolyog a kerí­téshez s labdaütőt akar feszíteni a czifra sorompóból. Ámde valaki van a jázmin­bokrok mögött, az észreveszi a jogtalan cselekedetet s még idejekorán elriasztja a pajkos diákot. Pedig ő is csak gye­rek, kisebb is, mint a másik. Azután a falu szélén van a patak, abban hosszú zöld szalagok úszkálnak. Úgy hívják, hogy békanyál. A pajkos gyereknek már meg arra jött kedve. Fel­fogja ruháját, szép lassan közeledik békanyálhoz. Ah, de egyszer megcsúszik a s belefordul a vizbe . . . Hogy megijedt akkor, az a másik, aki megakadályozta, hogy a sorompóból labdaütőt törjenek ! Pedig a viz nem volt mély s csak a ruha ázott És mondok még sok ilyen össze.... semmit érő gyerekséget. A János csak néz engem s a szemei egyre fényesednek. Egyszer csak nem állhatja a beszédet. — Az Isten is megáldja, édes mla­dipán, tudok már mindent ! De nem hit­tem volna, de nem hittem volna, hogy ez életben még találkozunk valaha. A kezeink összesimultak s — miért szégyenleném megvallani ? — jobban esett azt a becsületes munkában megkérgesült tenyeret szorítanom, mint sok fingás úri kezet. Egy kicsit elakadt a szavam, mert mit tehet az ember róla, ha az érzésben megolvad a szó.

Next