Esztergom és Vidéke, 1895 (17. évfolyam, 1-102. szám)
1895-01-03 / 1. szám
Dr. Feichtinger Sándor elnök az ülést megnyitván üdvözli a közgyűlést ez ünnepélyes alkalomból, midőn ma éppen ötven éve, hogy a takarékpénztár alakuló közgyűlését tartotta 1844. dec. 30-án, ő maga ötven éve választmányi tagja a pénzintézetnek. Kéri az igazgatóság jelentésének felolvasását. Breszttitkár előadja a kimerítő jelentést, mely főbb vonásaiban a következő : Tekintetes közgyűlés ! Az üzleti világ egyik legbecsesebb eszköze, a hitel, ma már alig képzelhető kereskedelmi hitel nélkül. A hitelt a kisiparos és kereskedő ép oly kevésbé nélkülözheti, mint a nagykereskedő vagy gyáros ; és ha ezeknek oly féltett kincsüket képezi az, mennyivel inkább kell hitelükre ügyelni azon pénzintézeteknek, melyek legfőbb és úgyszólván egyedüli üzleti rugóját a betét vagyis azon hitel képezi, mellyel a betevők betéti tőkéiket, minden külön biztosítási intézkedés nélkül, ez intézetekre bízzák. Ezért a takarékpénztári betétekkel dolgozó pénzintézeteknek, úgy a takarékpénztáraknak, mint a bankoknak mindenkor kiváló súlyt kell arra fektetniök, hogy hitelük biztosítására saját vagyonuk, különösen pedig alaptőkéjük arányban álljon a kezelésükre bízott idegen tőkékkel, a betétekkel. És minden ily pénzintézetnek feltétlen, elodázhatlan kötelessége a betéti tőkék emelkedésével szemben saját vagyonának, alaptőkéjének gyarapítása, mert csak úgy érdemelte ki a múlt és jelenben s fogja kiérdemelni a jövőben a nagyközönség azon feltétlen bizalmát, mellyel a betevők, úgy a vagyonosak az ő százezreiket, mint a szegények az ő verítékkel szerzett filléreiket nyugodtan teszik le fizető asztalainkra. A szolid alapon nyugvó pénzintézetek versenyezve sietnek eme morális kötelességüknek eleget tenni, mert nem akarnak azok között állani, kik csekély törzsvagyonukkal arányban nem álló nagy betéteket kezelve, már már a kormánykörök figyelmét vonják magukra, és mert nem akarják, sőt ellenkezőleg ügyelnek arra, hogy eme kötelességüket elmulasztó részvénytársaságok megrendszabályozására es*leg keletkezhető törvényes intézkedés őket készületlenül ne találja. A vidéki első rangú takarékpénztárak között mindenkor tekintélyes helyet elfoglaló társaságunk van hordva, egész betevőinek érdekét félszázados műkő alatt mindenkor elsőrendű kötelesség ismerte a reá bízott betéti tőkék biztonságáról gondoskodni és ezen úgy a mult és jelenben,mint a jövőben előttünk lebegő feladatot két irányban valósítja meg, először hogy a betéttőkék emelkedésének arányában saját vagyonát, különösen a részvénytőkébe lekötött törzsvagyonát is fokozatosan emeli, másodszor, hogy mérlegek vagyonrovatába felvett értékei a nők mérlegelésénél következetesen oly szigorral jár el, hogy ez idő szerint bármely pénzügyi rázkódtatással szemben biztonságban érezhetjük intézetünket , és így betevőink érdekét is. Bátran és anélkül, hogy ezáltal öndicséretbe esnénk, kijelenthetjük, hogy mérlegünk e tekintetben oly magas színvonalon áll, miszerint más elsőrangú vidéki intézetek utánzandó például állítják azt és társaságunk ezen eljárását maguk elé. Intézetünk alaptőkéje és hitelezőink reánk bízott vagyona : a betéti tőkék közti arányt a következő számadatok tüntetik fel : 1845 végén az eddig befizetett 7500 frt alaptőkével 50,000 frt betéttőkét kezelhetünk, 1851. évben a 264,000 frt betéttel szemben 15,00 frt alaptőke, 1866. évben 753,000 frt betéttel szemben 50,000 alaptőke szerepel, 9 évvel később 1875-ben a betéti tőkék 2.164,000 frtra emelkedvén, az alaptőke is 120,000 frtra emeltetett fel. Ötven éves működésünk egyik eredményeként örömmel hozzuk a tek. közgy. tudomására azon körülményt, évzártával a kezelésünkre, bizott hogy ez betéti tőkék összege elérte, sőt meghaladta a 4,000,000 frtot. Első sorban az alaptőkére irányult figyelmünk és ki kell jelentenünk, hogy az 1875. évi 2,000,000 frt betéti tőke ellenében akkor kimutatott és ma is fennálló 120,000 frt kevésnek találjuk és felemelését alaptőkét elodázhatlan kötelességünknek tartjuk. A fővárosi pénzintézetek ily esetekben újabb részvények kibocsátása által egyszerűen felemelik alaptőkéiket is. A mi társaságunk azonban tisztességes osztalék fizetése mellett az évi nyereségekből gyűjtött tartalékokat használta fel mindenkor a részvénytőke megfelelő felemelésére. A 4.000,000 frt betéti tőkének megfelelőleg ajánljuk alaptőkénknek 300,000 forintra ejeendő felemelését aként, hogy a tartaléktőkéből 90,000 frt, a különleges fart. alapból szintén 90,000 frt szakíttassék lei és csatoltassék az eddigi 120.000 frt alaptőkéhez. Ennek megfelelőleg a régi 600 drb egyénként 200 frtos részvény vonassék be s ezen bevont helyett egy uj, 1000 korona részvények névértékű részvény bocsáttassék ki és adassék át a részvényeseknek. Ezen indítványok elfogadása az alapszabályok megváltoztatását vonván maga után, igazgató választmányunk a tervezet elkészítésére és az alapszabályok átdolgozására egy bizottságot küldött ki és megbízta e bizottságot, hogy a tiszti nyugdíj-, az ügyviteli és szolgálati szabályzatokat újból szerkessze meg, a fizetések és javadalmazások szabályozására javaslatot dolgozzon ki. E bizottság javaslatait az igazgató-választmány múlt hó 28. és e hó 3-án tárgyalta és csekély módosításokkal elfogadta. Ezek tervezetben az ezen közgyűlésre szóló meghívókkal szétküldettek. Ezek tartalmazzák az alaptőke előbb említett felemelését, a közgyűlések tárgyának, az igazgatóság, az igazgatótanács és igazgató hatáskörének, jogaik és kötelmüknek körvonalazását stb. A nyugdíjszabályzatok a jelen kor humánus szellemének megfelelőleg vannak átdolgozva. A társaság máris közel 50,000 frt nyugdíjalappal rendelkezik, ezért esetleg tömegesebb nyugdíjazásnál is ezek az alap kamataiból fedezhetők. Ezután a jelentés részletesen kiterjeszkedik az igazgatósági, igazgató tanácsi és felügyelő bizottsági tagok, továbbá az igazgató, tisztviselők és szolga fizetésének felemelésére. A jelentést a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul. Ezután elnök kérT , a sok elme által többszörösen tárgyalté módosított alapszabályoknak, az eddig gyakorlatban lévő, de szabályzatba össze nem foglalt új ügyviteli és szolgálati szabályzatoknak, hasonlókép a kibővített nyugdíjszabályzatoknak és a tisztviselőfizetésekre vonatkozó tervezetek elfogadását. E szabályzatokat paragrafusok szerint nem tárgyalta a közgyűlés, csupán egyes részvényesek (Magurányi, dr. Földváry) tettek módosító indítványokat, melyek csekélyebb változtatásokra vonatkozva az igazgatóság propozíczióit majdnem egészben magáévá tette a közgyűlés is. Végül Hübschl Alajos a részvényesek nevében köszönetet mondott az igazgatóságnak és választmányi tagokíra elért, valósan .szem eredményekért. I Esztergom, ja, 7. — UjévMisztelgísek. A városi fői kar uj év napján tisztelgett vármrgyér főispánjánál, Áncz Tissy János aliJKnii és a polgármesternél. Itt Niedermftfi Jzsef rendőrkapitány tolmácsolta a f^zkari jokiválatait. dr. Helc polgármeste válaszában a nagy munkára, mely egyesítés alkalmával a tisztviselők vállait , fog nehezülni, hívta föl figyelmüket kérte, hogy szoros kötelességükön túl 1 a város érdekében buzgólkodjanak. — Jótékonyság ünnepe. Szép ünnepié rendeztek a szentgyörgymezőiek ujc napjain Reusz József tiszteletére, a a karácsony alkalmából 100 frtot admányozott a sztgyörgymezői szegér gyermekek felruházására. A testület nagyszámú küldöttséggel képvisel tisztekett a nagylelkű férfiú lakásán és őszint hálaszavak mellett nyújtották be a december 22-iki közgyűlés díszes formában kiszított hatáozatát. A kitüntetett megvetve vette át a szép okiratot s válaszban kifejezte, hogy mindenkor támogat fogja Szentgyörgymező érdekeit, mely .hatva van l egyesült' Esztergom egyi legbecsesebb és nagy jövőjű részét kpezni s a rielynek pezsgő élete min erősebben övetéli, hogy városi kereteiben mozogasson. — A krona tisztikar Szilveszter-estélye szőke szerint az idén is kitűnőé sikerült. Estergom szépei majdnem k vétel nélkül találkozót adtak a Ford termeiben a 7. év utolsó napján. A kiss estélyeken nem kell táncoshiánytól féli (ez régi baja városunknak!), mert buzgó rendezők is mindég ugyancsa kitesznek magukért. Nagy lelki gyönyörűsséggel faltuk a bájos táncsosnők soraban (jegy: »neg kékesükt báli tudósntőnk a kg-PS^íybb Eszteré cot Tirrné szelesen jól edvben nem volt hiány Klc jétcl égig pompás hangulat uralkodót az '-.lejár* nelatságon. A,fájlothapgverseii előzte regm U gy&wjjfizvt,, kittMö .K.ne f a.a adott tV Pont tizenke óralfn a ta Ai -,s közéj b. a zenészek ! 1 muzsikát, riadó tuss hai, líri és min-jenki sietett b. u. é. k ismerőseineí Aztán szédítő patába; folytatták a féftfiCQt a gavalléros és kipiiu' táncosnők. jó izlés terjedésére va,s hogy nem votak két óra hosszú Csádájjnak nevezet kankánok a bálon, ami a t táncoló páriák igen mulatságos lehet, és szerfölött inalmas a többi kétszáz^élefi levőnek. Kéő éjjelig tartott a tánc. Tudósítónk e/ía. gyönyörű névsort jegyezt össze nagyrazívfájdalommal, mert ezalól egy pompás valcert mulasztott el: Marosi Józsefm és Lujza, Haan Rezsőnéj Ilonka/Ponsraené és Clarisse, Bartal íj Nézzen a szemembe, édes Márthám, mit olvas ki belőle ? »Márthám«, ez a megszólítás úgy hatott, mintha egy erősen vezetett volta-áram kergetőzött volna tagjain. Szivét édes melegség öntötte el, és oly boldog volt, hogy szeretett volna sírni. De hogy az Elemér szemébe nézzen, azt nem cselekedte volna meg egy félvilágért. Elemér gyönyörködve nézte a szép remegő gyermeket és meleg érzése tette megindítóvá beszédét. — Lássa, Márta, én tudok olvasni a szemében, akarja, hogy olvassak ? Így nézhetett szent Margit épen, mint Márta, midőn rejtett alamizsnáját rózsának hazudta. Edelényiben volt lélek, hogy nem szólt semmit, hanem szelíden oda vonta a szobor zöld pázsitjára. Leültette a padra és ő mellé. A szivek szimfóniájához magasztos csöndet nyújtott a természet. Ki tudja, meddig ültek ott. És Harpokratész, a hallgatás istennője, jobb kacsóját hallgatást parancsolva, váltig a szájánál tartotta. Én azt hiszem, a sétálók egyébként konfidens közönsége sem merte volna megzavarni ezt az idillt. . . . Mondjátok még, hogy a házasságok jobbára kis hirdetések után ütnek be ! ^P.: - '. í^* > '-'...*} * * '' '» Az idillikus eset után Edelényi meglehetős b?jban volt. Modern történetben prüdéria nem lévén lehetséges, hát kimondom magyarán himezés-hámozás nél^^L^Edelényinek fiatalos jukszai, asszonybent figy asszony elvála; varróleány volt. Edelényi egy fiatalos ekszkurziója közben lelkendezve fedezte föl a kis hamupipőkét. Nem részletezem a dolgot. A belvárosi templomban a Máriatársulatnak előimádkozója, a kis varróleány édesanyja, egy szép napon horribilis átkokat szórt a szökevény leányra és támasz nélkül maradt. Azóta az evés idejét is átimádkozta. Edelényi pedig a kis bátortalan varróleánynak könnyeit forró csókokkal és szent esküvésekkel szárította föl. A viszony nem ígérkezett ideiglenesnek. Egy szöszke gyermek toppant közibük, aki gőgicsélő szókkal Edelelényi nem kis bosszankodására őt papának hívta. Mikor Edelényi arra a boldog tudatra ébredt, hogy vagy Márta az övé lesz, vagy megbolondul, azt a kellemetlen kötelességet tartotta főbenjárónak elintézni, hogy azt az asszonyt a fürdőből elutaztassa. De az asszony makacs volt. Ellenállt. Szcénákat csinált, oly kétségbeesetten járt-kelt, hogy az utca népének ez volt az általános hite róla . Fogadni néznék, hogy ez az asszony nemsokára a lapokba kerül, a rendőri hírek közzé. 1 • - *V '' 1 • ' • —' Tijffyj Végre engedett. Egy ennivaló, szöskke gyermekkel tünt el a helyről, hogy Edelényinek ne legyen útban. És ettől a pillanattól kezdve élt a 'ür^tske 11 egy valóban boldog pár^N^^^ondlifeÉ^gy ^fi^mélykábíljy^ volt egy tekintet az aggodalom nélkül való, ártatlan gyermekre, hogy ünnepies érzés öntse el a szívét. És végre is ! Fiatal volt, repkedett. Nem csak neki vannak ilyen fiatalos sötét pontjai. Ördögbe is, félre a tépelődéssel, Mari sem fogja végig ilyen tragikusan nézni a dolgot. Hiszen csak lesz esze és beláthatta, hogy a dolog a világ végéig így nem maradhatott. Ám az a kisbíró nem tette túl egykönnyen magát az eseten. Ellenkezőleg ! Uj vádakkal kínozta Edelényit. Minek esküdtél ? Az a leány bízott esküidben és azért bukott, a mire viszont Elemér igy feleselt : — A törvény is beszámítja azokat a beszámíthatatlan pillanatokat. Lázban voltam és azért ígértem azokat az eszeveszettségeket. És Mártáéknál siettette a nászszertartást. Hogy ki ne pattanhasson a titok. Egy szép őszi napon végre Isten és emberek előtt övé lett Márta. Szivében fölemelő érzés zsongott, mikor a padközök kíváncsi, szájtátó közönsége sepegte : — Gyönyörű menyasszony! A férfi gyönyör mámorában úszott. A nászút ideje is megérkezett. Márta éppen az úti előkészületeket tette, midőn egy őrült tekintetű asszony betámolygott. Utána egy gyermek, Márta fölsikoltott. Az öröm és zavar vegyes sikolya volt ez. gol, a növelak gigászai is tartózkod tőle. Görcsös kinnveivel, szivettépő CpQamával az , ass;:eny minden elsőbbség jogát ékes-r. el tudta beszélni. Elannyira hogy Már';L. a gyámoltalan pusztai gyermek, mer» t eAekre határozta el maga s mikra,1.;j«)nsült férj szerelemitasai a szobájáoa nyitott, a szelid gyermek villogó szemeivel, reszkető, de határozott szavaival valósággal megdermesztette életét. — Eddényi! Ön engem szívtelent kegyetlenül megcsalt. A szomSéd szobából pedig egy, vergelj asszonynak görcsös előtört zokogása. * Azt hitük, hogy szemet szemért, fogat fog ím ! Mi, kik alakjainkat az életből fr jljuk, mi, akik jobbára a nők állhataM füvéről irunk, a mi századvégi literati 1 melyben a házasságtörés, domnn fsz érzékiség cinikus Szodd mája fi I mi ebben a korban is úgi tan Mk, hogy van még igaz nS hűségmi és lemondó áldozat. A lőnek ajkairól lefagyott áj melyet vergődő szeretete, rossz ember iránt, leírhat szor lelki elernyedés tanifjusága jogait köve ártatlanság szózatai egyre eped >r a bűnös férje áhítatos imái