Esztergom és Vidéke, 1896 (18. évfolyam, 1-103. szám)
1896-11-01 / 88. szám
— Még . . . még . . . De törődik is a lány azzal, amelyik kitart néma, gyáva szenvedésben. A másik két szem, a pajkos, nevető, incselkedő és hűtlen az, ami vonzza. Felugrott egy kőrakásra, mely véletlenül éppen ott volt és kihajolt a sok tarka tölcsérvirág közöl. A fiú sápadtan nézett fel rá. Ingadozva, félősen állott s a kezével beárnyalta a szemeit. Fejét sárga sugarakkal világitotta meg a nap. Csodálatos kis arcza volt. Tisztára kerek rajta minden, az arczának formája, két nagy barna szeme. Ha nevetett, a szája is kerekre nyilott s hozzá félkörben emelkedtek fel a szemöldjei. Egy furcsa kis csöpp barna lencse volt balról az orra mellett, mely olyan tömpe, hogy majdnem belevész a két piros arcza lágy vonalaiba. György úgy álmodta, hogy a szemét szereti, Gábor nyiltan kimondta, hogy a száját s azt a hamis kis barna lencsét. Ezért Boriska mindig nagyon haragudott. Még a kezére is ütött Gábornak, ha tehette. S milyen közel hajolt hozzá, hogy tehese! A György néma vallomását egy kis sóhajjal fogadta, mert hogy az ő szája mindig olyan furcsán kerekre nyilott, egy kis jóakarattal ásitás számba is mehetett. Boriska egy ideig még nézett a távolba, melyben elveszett a két villogó fekete szem és a nevetés. Aztán visszacsapta szemeiről a sok apró hajat, melyet borzasan fújt előre a szél, lekönyökölt a tölcsérvirágok közzé. Kezére támasztotta az állát és leszólt: — Nos? — Elmegyek. Boriska. Talán holnap, talán azután, de elindulok. A lány nyugodtan nézett rá. Nem kérdezte, hová, merre. Azt sem, visszajön-e valamikor. Mindennél sokkal életrevalóbb dolog jutott az eszébe. — Mit hoz nekem ? — Dicsőséget. — Sokat ? — kérdezte, csak úgy hogy mondjon valamit. Megint a távolba nézett. — Amenyit csak adnak az életemért, ifjúságomért. Amenyit csak meg lehet fizetni szenvedéssel. — És? —kérdezte tétovázva a lány. Egy kis zöld levelet tartott a szájához. Harapdált belőle, azután szélnek eresztette az eltépett rostokat. — És . . . miben lesz az a dicsőség ? Határozottan praktikus leány volt. A kézzel fogható dolgok iránt érdeklődött. — Dalokban — mondta a fiú és a többi, amit még el akart mondani, torkán akadt. Hogy azok szép, szomorú dalok lesznek. Hogy akik majd hallják, sirva fakadnak és a szívük fájdalmas dobbanásokkal lüktet a ritmus dobbanásai után. Mert azok a dalok,igazán zokogni fognak, olyan melegen, olyan fájón, mint a szerelmes szivek. Ilyenféleket akart még mondani és több más hiábavalóságot, amit elszokott az ember mondani egy kerek kis fejnek mely virágok közöl néz le és szőke haját borzolgatta a szél. De az a kis fej már nem volt ott s a fiu szemébe csak egy csomó összetépett zöld levelet dobott a szél. Másnap elment és ime, ma este visszatért. A dicsőség előre szállt, megkopogtatta az ablakokat, kinyitogatta az ajtókat, a sziveket és azt a szemet, azt a két sugaras, kerek, imádnivaló szemet, melyet ő szeretett. Igy gondolta, mikor viszatért és fehér akác virágok hulltak a fejére. Mikor édes a levegő ettől a virágtól és puha, nesztelen az út a sötétzöld ablakokig. Pedig odabenn régen nem lakott már senki, nem várta, hogy a dicsőség megkopogtassa ablakát és kinyissa a szemét. Boriska régen elment a másik fiú után, kinek a kezére ütött, ki nem bajlódott a szemeivel és csak azt szerette rajta, ami csókolni való, a furcsa kis barna lencsét. Szabóné Nogáll Janka: IRODALOM. Az „Athenaeum" Olvasótára. — Eredeti s fordított regények és novellák. — Régóta készülök írni az „Athenaeum Olvasótárá"-ról, a válogatott jó magyar és külföldi regényeknek e gazdag gyűjteményéről, ám a sok készülődésben telt, mult az idő, kötet után kötet jelent meg, sürü egymásutánban s ma már, ha tisztemnek teljesen eleget akarnék tenni, körülbelül száz regény- és novellakötetről kellene beszámolnom. Azok közé tartozom, kik a fővárosban alig olvasnak regényt, hanem szép csöndesen összegyűjtik a nevesebb, vagy oly névtelen írók munkáit, melyekre figyelmüket felhívják, aztán várjuk a nyári pihenőt, mikor meghúzódva az árnyékos lugasban, zavartalanul engedhetjük át magunkat az olvasás isteni gyönyörűségeinek. Az Athenaeum Olvasótárának, — néhány kötet kivételével — jóformán csak ízléses kötési tábláit ismertem eddig ; a falu csöndes, nyugalmas élete kellett hozzá, hogy egyenként megismerkedjem nevezetesebb köteteivel. Oly rég nem olvastam regényeket! Oly kevés regényt olvastam a boldog diákkor óta, hogy most egyszerre visszaképzeltem magamat a diákvakációk gondtalan napjaiba, mikor válogatás nélkül olvastunk össze minden regényt, amit kezünköz kaphattunk. Mily nagyot változott azóta a világ ! A szépirodalom az utolsó húsz esztendőnek a leforgásán óriási haladást tett. A régi írók ritkuló seregéhez, a fiatal írók egy roppant nagy gárdája szegődött, alig múlik el nap új könyv nélkül, a regény- és novellaköteteknek szere száma sincs, van miben csak értsük a válogatáshoz válogatnunk. Ara éppen ez, amihez legkevesebben értenek. S mert ez így van, az Athenaeum Olvasótárának előttem nem az a legnagyobb érdeme, hogy egy kötetét 50 krajcárral lehet megszerezni, hanem az, hogy minden kötete irodalmi becsű munka s ami nagyfontosságú dolog, a szülő nyugodtan adhatja felserdült gyermekeinek kezébe e könyveket, nem kell rejtegetni előlük. Az Athenaeum Olvasótárában előkelő magyar és francia írók dominálnak. Jókai Mór nyitja meg a sort s végig oly magyar a színvonal, hogy íróinkra csak tisztesség lehet, ha ebbe a társaságba bejutnak. Jókainak két novellás kötete mellett nem egy írónk szerepel több kötettel, nevezetesen : Vértesi Arnold (Fürdőn, Mézeshetek, Mindhiába); Tolnai Lajos (Csak egy asszony, Az urak, Dániel pap lesz); ifj. Ábrányi Kornél (Az élet tarkaságaiból, Régi és uj nemesek) ; Beniczkyné Bajza Lenke (Két sziv harca, Itt és a jövő életben) s a fiatalabb írók közül Abonyi Árpád egymaga hét kötet regénnyel és novellával, melyek közül főként a Bosnyák képek méltó feltűnést keltettek. És itt vannak a társaságban még: Bartók Lajos, Degré Alajos, Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond, Kóbor Tamás, Gaál Mózes, Malonyay Dezső, Tóth Béla, Sebők Zsigmond, Margitay Dezső, Prém József, Rákosi Viktor, Vértesi Gyula, Szabóné Nogáll Janka, Márkus József, Kabos Ede, Thury Zoltán, Sziklay János, Gyarmathy Zsigáné, Bródy Sándor, Kozma Andor, Pekár Gyula, Kazár Emil stb. A magyar írók mellet a franciák vannak nagyobb számmal s ezek között főként Blurg reggényeire kell felhivnom, a figyelmet, melyeket nem kisebb iró mint Tóth Béla ültetett át magyarba, az ő páratlanul korrekt magyarságával, mely minduntalan elfeledteti velünk, hogy idegen müvet olvasunk. Bourget-n kivül Feuillet Oktáv, Daudet Alfonz, Coppée, Catulle Mendés, Prévost Marcel, Theuriet, Halévy nevével találkozunk s még több világhírű névvel a világirodalom köréből: Björnson Björnstjerne, Serno Matild, Verga Giovanni, Sand George, Thackeray, Dosztojevszki stb. nevével. Ez a két fontos körülmény tette könnyűvé nekem, hogy a nagyközönségnek jó lélekkel ajánljam az Athenaeum olvasótárát. Benedek Elek. Szerkesztői üzenetek. Revanche. Hétfőn kerül ki a sajtó alól a leszavazott választók pártok szerint összeállított lajstroma. Szívesen szolgálunk egy példánnyal. Katolikus kör. A panasznak semmi alapja sincs, amit annál bizonyosbban állíthatunk, mert magunk is szemtanúi voltunk az egész jelenetnek. Az illető nőnek meg volt többször mondva, hogy a kaput zárva kell tartani, ezt megígérte s mégis folyton fogatta a kilincset, hogy némelyeknek utat adjon. A katonasággal nem jó kikezdeni, mert ismeretes dolog, hogy még a káplárok sem viselnek glaszékettyüt. — Aranka: Tiztességes úri nőket lehurrogni megabcugolni nem nagy virtus, különösen ha a lehurrogókon még az illető nők hozzátartozói sem vehetnek elégtételt. — Egy szülő. Biztos értesülésünk szerint az illető úr ellen a figyelmi vizsgálat már a legközelebbi napokban el lesz rendelve, amiben különben egy percig sem kételkedtünk. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN. Laptulajdonos-kiadókért: Dr. PROKOPP GYULA. Eladó vagy bérbeadó ház. Párkányban, a Duna-híd lejárónál egy újonnan épült ház eladó, esetleg bérbeadó ; tartalmaz : három szobát, egy fürdőszobát, egy hold kert-helyiséget. E ház üzlet, esetleg nyaralónak is igen alkalmas. Tudakozódhatni Bérczy Pál tulajdonosnál. Mindenütt kapható K kiló 25krilódi egészségi és családi kávé, mely i Kathreiner gyártási módja által a kedvelt valódi kávé izét nyeri. Eltekintve egyéb előnyeitől, már ez okból különbözik ezen maláta-kávé minden más hasonló gyártmánytól. A Kathreiner-féle kávé a legízletesebb, legegészségesebb és legolcsóbb pótkávé. Természetes tiszta gyártmány egész szemekben, miért is felette előnyösen használható, az őrölt s ez okból > a vevő közönség által nem ellenőrizhető^ • pótkávéval szemben, melyek hatósági vizsgálatok tanúsága szerint gyakorta idegen anyagokkal hamisitják. Eleinte csak harmadrészben, később felében adhatjuk a Kathreiner-kávét a valódi kávéhoz, s így az egészségre megbecsülhetetlen hatása mellett minden háztartásban jelentékeny megtakarítást eszközölhetünk. A Kathreiner-féle kávét a legelső orvosok ajánlják, s az úgy nyilvános intézetekben, mint családok ezrei körében naponta jónak bizonyul. Sőt magában, azaz valódi kávé hozzáadása nélkül használva, a Kathreiner-féle kávé a legjobb erősítő szer és a legegészségesebb, legkönnyebben megemészthető és egyszersmind a legízletesebb ital. Lelkiismeretes gazdasszony vagy anya általában kávéivó, egészsége érdekében perczig se habozzon Kathreiner-fél. Kneipp-malátakávét használni. Az értéktelen hamisítványokkal melyekkel ma is csalják a közönséget, a vételnél szemben, vigyázni kell a fehér eredeti csomagokon látható névre: Kathreiner! Vigyázzanak! Saját érdekükben ne engedjék magukat rábeszélni! A valódi „Kathreinert" sohasem szabad más csomagosban, vagy nyitott árúként eladni.