Esztergom és Vidéke, 1896 (18. évfolyam, 1-103. szám)

1896-11-01 / 88. szám

— Még . . . még . . . De törődik is a lány azzal, amelyik kitart néma, gyáva szenvedésben. A má­sik két szem, a pajkos, nevető, incselkedő és hűtlen az, a­mi vonzza. Felugrott egy kőrakásra, mely véletlenül éppen ott volt és kihajolt a sok tarka tölcsérvirág kö­zöl. A fiú sápadtan nézett fel rá. Ingadozva, félősen állott s a kezével be­árnyalta a szemeit. Fejét sárga sugarakkal világitotta meg a nap. Csodálatos kis arcza volt. Tisztára kerek rajta minden, az arczának formája, két nagy barna szeme. Ha nevetett, a szája is kerekre nyilott s hozzá félkörben emelkedtek fel a szemöld­jei. Egy furcsa kis csöpp barna lencse volt balról az orra mellett, mely olyan tömpe, hogy majdnem belevész a két pi­ros arcza lágy vonalaiba. György úgy álmodta, hogy a szemét szereti, Gábor nyiltan kimondta, hogy a száját s azt a hamis kis barna lencsét. Ezért Boriska mindig nagyon haragu­dott. Még a kezére is ütött Gábornak, ha tehette. S milyen közel hajolt hozzá, hogy tehese! A György néma vallomá­sát egy kis sóhajjal fogadta, mert hogy az ő szája mindig olyan furcsán kerekre nyilott, egy kis jóakarattal ásitás számba is mehetett. Boriska egy­ ideig még nézett a távolba, melyben elveszett a két villogó fekete szem és a nevetés. Aztán visszacsapta szemeiről a sok apró hajat, melyet bor­zasan fújt előre a szél, lekönyökölt a tölcsérvirágok közzé. Kezére támasztotta az állát és leszólt: — Nos? — Elmegyek. Boriska. Talán holnap, talán azután, de elindulok. A lány nyugodtan nézett rá. Nem kér­dezte, hová, merre. Azt sem, vissza­jön-e valamikor. Mindennél sokkal élet­revalóbb dolog jutott az eszébe. — Mit hoz nekem ? — Dicsőséget. — Sokat ? — kérdezte, csak úgy hogy mondjon valamit. Megint a távolba nézett. — Amenyit csak adnak az életemért, ifjúságomért. A­menyit csak meg lehet fizetni szenvedéssel. — És? —kérdezte tétovázva a lány. Egy kis zöld levelet tartott a szájához. Harapdált belőle, azután szélnek eresz­tette az eltépett rostokat. — És . . . miben lesz az a dicsőség ? Határozottan praktikus leány volt. A kézzel fogható dolgok iránt érdeklődött. — Dalokban — mondta a fiú és a többi, amit még el akart mondani, torkán akadt. Hogy azok szép, szomorú dalok lesznek. Hogy akik majd hallják, sirva fakadnak és a szívük fájdalmas dobba­násokkal lüktet a ritmus dobbanásai után. Mert azok a dalok,igazán zokogni fognak, olyan melegen, olyan fájón, mint a szerelmes szivek. Ilyenfél­eket akart még mondani és több más hiábavalóságot, amit elszokott az ember mondani egy kerek kis fejnek mely virágok közöl néz le és szőke ha­ját borzolgatta a szél. De az a kis fej már nem volt ott s a fiu szemébe csak egy csomó összetépett zöld levelet do­bott a szél. Másnap elment és ime, ma este vissza­tért. A dicsőség előre szállt, megkopog­tatta az ablakokat, kinyitogatta az ajtó­kat, a sziveket és azt a szemet, azt a két sugaras, kerek, imádnivaló szemet, melyet ő szeretett. Igy gondolta, mikor viszatért és fehér akác virágok hulltak a fejére. Mikor édes a levegő ettől a virágtól és puha, nesz­­telen az út a sötétzöld ablakokig. Pedig odabenn régen nem lakott már senki, nem várta, hogy a dicsőség megkopog­tassa ablakát és kinyissa a szemét. Bo­riska régen elment a másik fiú után, ki­nek a kezére ütött, ki nem bajlódott a szemeivel és csak azt szerette rajta, ami csókolni való, a furcsa kis barna lencsét. Szabóné Nogáll Janka: IRODALOM. Az „Athenaeum" Olvasótára. — Eredeti s fordított regények és novellák. — Régóta készülök írni az „Athenaeum Olvasótárá"-ról, a válogatott jó magyar és külföldi regényeknek e gazdag gyűj­teményéről, ám a sok készülődésben telt, mult az idő, kötet után kötet jelent meg, sürü egymásutánban s ma már, ha tisztemnek teljesen eleget akarnék tenni, körülbelül száz regény- és novella­kötet­ről kellene beszámolnom. Azok közé tartozom, kik a fővárosban alig olvasnak regényt, hanem szép csön­desen összegyűjtik a nevesebb, vagy oly névtelen írók munkáit, melyekre figyel­müket felhívják, aztán várjuk a nyári pihenőt, mikor meghúzódva az árnyékos lugasban, zavartalanul engedhetjük át magunkat az olvasás isteni gyönyörű­ségeinek. Az Athenaeum Olvasótárá­nak, — né­hány kötet kivételével — jóformán csak ízléses kötési tábláit ismertem eddig ; a falu csöndes, nyugalmas élete kellett hozzá, hogy egyenként megismerkedjem nevezetesebb köteteivel. Oly rég nem olvastam regényeket! Oly kevés regényt olvastam a boldog diákkor óta, hogy most egyszerre visszaképzeltem maga­mat a diák­vakációk gondtalan napjaiba, mikor válogatás nélkül olvastunk össze minden regényt, a­mit kezünköz kaphat­tunk. Mily nagyot változott az­óta a világ ! A szépirodalom az utolsó húsz eszten­dőnek a leforgásán óriási haladást tett. A régi írók ritkuló seregéhez, a fiatal írók egy roppant nagy gárdája szegő­dött, alig múlik el nap új könyv nélkül, a regény- és novella­köteteknek szere száma sincs, van miben csak értsük a válogatáshoz­ válogatnunk. Ara éppen ez, a­mihez legkevesebben értenek. S mert ez így van, az Athe­naeum Olvasótárá­nak előttem nem az a legnagyobb érdeme, hogy egy kötetét 50 krajcárral lehet megszerezni, hanem az, hogy minden kötete irodalmi becsű munka s a­mi nagyfontosságú dolog, a szülő nyugodtan adhatja felserdült gyer­mekeinek kezébe e könyveket, nem kell rejtegetni előlük. Az Athenaeum Olvasótárá­ban előkelő magyar és francia írók dominálnak. Jó­kai Mór nyitja meg a sort s végig oly magyar a színvonal, hogy íróinkra csak tisztesség lehet, ha ebbe a társaságba bejutnak. Jókainak két novellás kötete mellett nem egy írónk szerepel több kö­tettel, nevezetesen : Vértesi Arnold (Für­dőn, Mézeshetek, Mindhiába); Tolnai Lajos (Csak egy asszony, Az urak, Dá­niel pap lesz); ifj. Ábrányi Kornél (Az élet tarkaságaiból, Régi és uj nemesek) ; Beniczkyné Bajza Lenke (Két sziv harca, Itt és a jövő életben) s a fiatalabb írók közül Abonyi Árpád egymaga hét kötet regén­nyel és novellával, melyek közül főként a Bosnyák képek méltó feltűnést keltettek. És itt vannak a társaságban még: Bartók Lajos, Degré Alajos, Amb­rus Zoltán, Justh Zsigmond, Kóbor Ta­más, Gaál Mózes, Malonyay Dezső, Tóth Béla, Sebők Zsigmond, Margitay Dezső, Prém József, Rákosi Viktor, Vértesi Gyula, Szabóné Nogáll Janka, Márkus József, Kabos Ede, Thury Zoltán, Sziklay János, Gyarmathy Zsigáné, Bródy Sándor, Kozma Andor, Pekár Gyula, Kazár Emil stb. A magyar írók mellet a franciák van­nak nagyobb számmal s ezek között fő­ként Blurg reggényeire kell felhivnom, a figyelmet, melyeket nem kisebb iró mint Tóth Béla ültetett át magyarba, az ő páratlanul korrekt magyarságával, mely minduntalan elfeledteti velünk, hogy idegen müvet olvasunk. Bourget-n kivül Feuillet Oktáv, Daudet Alfonz, Coppée, Catulle Mendés, Prévost Marcel, Theuriet, Halévy nevével találkozunk s még több világhírű névvel a világiroda­lom köréből: Björnson Björnstjerne, Serno Matild, Verga Giovanni, Sand George, Thackeray, Dosztojevszki stb. nevével. Ez a két fontos körülmény tette kön­­nyűvé nekem, hogy a nagyközönségnek jó lélekkel ajánljam az Athenaeum olva­sótárát. Benedek Elek. Szerkesztői üzenetek. Revanche. Hétfőn kerül ki a sajtó alól a leszavazott választók pártok szerint összeállított lajstroma. Szíve­sen szolgálunk egy példán­nyal. Katolikus kör. A panasznak semmi alapja sincs, amit annál bizonyosbban állíthatunk, mert magunk is szemtanúi voltunk az egész jelenetnek. Az illető nőnek meg volt többször mondva, hogy a kaput zárva kell tartani, ezt megígérte s mégis folyton fo­gatta a kilincset, hogy némelyeknek utat adjon. A katonasággal nem jó kikezdeni, mert ismeretes do­log, hogy még a káplárok sem viselnek glaszéket­tyüt. — Aranka: Tiztességes úri nőket lehurrogni megabcugolni nem nagy virtus, különösen ha a lehurrogókon még az illető nők hozzátartozói sem vehetnek elégtételt. — Egy szülő. Biztos értesülé­sünk szerint az illető úr ellen a figyelmi vizsgá­lat már a legközelebbi napokban el lesz rendelve, amiben különben egy percig sem kételkedtünk. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN. Laptulajdonos-kiadókért: Dr. PROKOPP GYULA. Eladó vagy bérbeadó ház. Párkányban, a Duna-híd lejárónál egy újonnan épült ház eladó, esetleg bérbe­adó ; tartalmaz : három szobát, egy fürdő­szobát, egy hold kert-helyiséget. E ház üzlet, esetleg nyaralónak is igen alkalmas. Tudakozódhatni Bérczy Pál tulajdo­nosnál.­­ Mindenütt kapható­­ K kiló 25kr­­­ilódi egészségi és családi kávé, mely i Kathreiner gyártási módja által a ked­­­­velt valódi kávé izét nyeri. Eltekintve egyéb előnyeitől, már ez okból különbözik ezen maláta-kávé minden más hasonló gyárt­mánytól. A Kathreiner-féle kávé a legízlete­sebb, legegészségesebb és legolcsóbb pótkávé. Természetes tiszta gyárt­mány egész szemekben, miért is felette előnyösen használható, az őrölt s ez okból > a vevő közönség által nem ellenőrizhető­­­^ • pótkávéval szemben, melyek hatósági vizs­gálatok tanúsága szerint gyakorta idegen anyagokkal hamisitják. Eleinte csak harmadrészben, később felében adhatjuk a Kathreiner-kávét a valódi kávéhoz, s így az egészségre megbecsülhetetlen hatása mellett minden háztartásban jelentékeny megtakarítást eszközölhetünk. A Kathreiner-féle kávét a legelső orvosok ajánlják, s az úgy nyilvános intézetekben, mint családok ezrei körében naponta jónak bizonyul. Sőt magában, azaz valódi kávé hozzáadása nélkül használva, a Kathreiner-féle kávé a legjobb erősítő szer és a legegészségesebb, legkönnyebben meg­emészthető és egyszersmind a legízletesebb ital. Lelkiismeretes gazdasszony vagy anya általában kávéivó, egészsége érdekében perczig se habozzon Kathreiner-fé­l. Kneipp-maláta­kávét használni. Az értéktelen hamisítványokkal melyekkel ma is csalják a közönséget, a vételnél szemben, vigyázni kell a fehér eredeti csomagokon látható névre: K­athreiner! Vigyázzanak! Saját érdekükben ne engedjék magukat rábeszélni! A valódi „Kathreinert" sohasem szabad más csom­agosban, vagy nyitott árúként eladni.

Next