Esztergom és Vidéke, 1915 (37. évfolyam, 1-101. szám)
1915-07-04 / 52. szám
Angol maszlag. A londoni „Morning Post" vezércikke Magyaország segítségét kérte a minap Anglia számára. Meglepő esemény! Az angol maszlag szerint Magyarország ugyan megszabadult az orosz betörés veszedelmétől, de mit ér az olyan diadal, mely Németország dicsőségét jelenti? Sőt azt a vakmerő jóslatot is megkockáztatja, hogy Ausztria és Magyarország nemsokára elveszti nemzeti önállóságát, mert közönséges porosz sorozó kerületté zsugorodik össze. Kérdi azután a vakmerő angol: vájjon hiszik-e a magyarok, hogy saját nemzetükért küzdenek, mikor Oroszország, Anglia, Franciaország és Itália ellen harcolnak ? Hiszen nyilvánvaló, hogy Németország győzelme Magyarország vesztét jelentené ! . Végül az ismert vaskos és gőgös angol humorral iparkodik reánk hatni, mikor azt hirdeti, hogy Magyarország épen úgy mint Törökország annak a mesebeli szamárnak a sorsára jut, amelyik az oroszlánnal indul vadászatra. Tehát Magyarország csak olyan formán biztosíthatná létét, ha azonnal szakítana Németországgal. Erre a galáci bekésztetésre azonban azonnal válaszoltak az más ezer és tízezer szibériai katonával. Hozták őket hosszú, hosszú heteken át a nagy szibériai sztyepeken és nyírfaerdőkön, a Tajgán keresztül átment velük a vonat az Ural kapaszkodóin, átrobogott a Volgán és a gazdag déli kormányzóságokon. — Mindezeken a derék strellcek nem találtak valami különös csodálkozni valót; a síkföld olyan volt, mint ő náluk odahaza, csakhogy termékenyebb, az erdők, a mezők is többnyire olyanok voltak, a Volga nagy hídja sem imponált nekik különösebben, mert láttak már olyat a Jenisszein és az Obon, amikor keresztüljöttek rajta. Legföljebb az tetszett nekik és arra voltak büszkék, hogy milyen szép, nagy ország az atyuska országa, hogy mennyi ember és mennyi katonaság van benne; már hetek óta jönnek és még mindig nincs vége. Vájjon ki lehet az a bolond ellenség, aki ekkora hatalomnak ellen mer állni és nem teljesiti az atyuska parancsát ? Talán megint a sárgák ? Ő azokat nem látta, mert bár katona volt már tíz évvel előbb is, akkor még nem vitték a harctérre, csak a vasutat őrizte a többi lovassal együtt és mikor a vége volt, azt mondták, háborúnak hogy az atyuska megkegyelmezett a sárgáknak és nem óhajtja tovább a háborút. (Folyt. köv.) iskolamesterek józan országában, a berlini közvélemény nyilt és férfias hangján: — Magyarország mindenekelőtt nem Németországért küzd valamint Németország sem harcol Magyarországért , hanem mindketten valóban szabadságukért és nemzetük boldog jövőjéért szállottak sikra. Ebben a közös törekvésben igenis Németország és Magyarország kölcsönösen találkozott. Azok az érzések pedig, melyek őket egyesítik napról-napra emelkednek hős katonáik bátorságától mert a közös nagy viaskodásban a világ minden táján győzedelmesen előre törnek. Habár a „ Morning Post" különös föltevésében durva sértés lappang, mindamellett a magyarok kegyéért való sopánkodás mégis csak azt bizonyítja, hogy ellenségeink végre valahára fölismerték azt a döntő szerepet, amelyet a magyarok Németország oldalán a világháborúban elfoglalnak. Magyarország egységes szelleme, országgyűlésének hazafias magatartása és az egész nemzet rendületlen hite a győzelemben egész Németországot meghódította és örömmel üdvözli ezt az igazságot, hogy Magyarország hatalmas nemzeti ereje a kettős monarchia történetében teljesen kibontakozott. Németország győzelme pedig egyáltalában nem jelenti azt, amit a „Morning Post" hangoztat, mert az nem Magyarország vesztét, hanem igenis újjászületését eredményezi. A magyarok szép álmai megvalósulnak. Biztosították immár helyüket a világpolitikában és ami nekik még jelentőségesebb a kettős monarchiában a dualizmust az általuk kívánt és megmásíthatatlan értelemben megerősítették. Ez már valóban olyan történelmi tény, mely Magyarországnak gazdag gyümölcsöt terem a béke idején! Íme Németország korrekt férfias és becsületes közvéleménye rólunk. Ezzel homlokegyenest ellenkezik Anglia hajdani rosszakarata velünk szemben, mikor dúsan fizetett bérencével, Scotus Viatorral egész könyvtárat gyártatott nemzetiségeink fölbujtására. A milyen kudarcot vallott a pamfletgyártással Anglia, olyan kudarc érte most is mikor barátságunkra pályázik. Mert Magyarország már bebizonyította a világ előtt, hogy nem korhadt fa, hanem viharokkal dacoló hatalmas tölgy, melynek ágai — a nemzetiségek — minden villámcsapástól megóvják az erős törzset. Az angol maszlaghoz hasonlított I. Napóleon, szintén kudarcos, győri proklamációja, mely az uralkodóházból való szakadásra hívta föl őseinket. Annyiban azonban mégis hálásak vagyunk a ravasz „Morning Post"-nak, mert kellemetlen maszlaga után Németország nyilt elismerése illatos rózsákkal jutalmazott meg minket. Dr. Kőrösy László: Hercegprímásunk köszönete. Abból az alkalomból, hogy dr. Csernochlunkat János bibornok, hercegprímanévünnepén a város feliratban üdvözölte, a következő köszönő levél érkezett a városhoz tőle : Nagyságos ^Polgármester Ur! Esztergom szab. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikara nevében névünnepem alkalmából hozzám intézett üdvözlő soraiért fogadja mélyen érzett hálás köszönetemet. Félvilággal hadban álló, szorongatott hazánk e történelmi korszakában főpásztori és hazafias kötelességeim gondjai közepette kétszeresen jól esik nekem szeretett Esztergom város rokonérzése és további buzgó tevékenységre sarkalló hálás szeretete. Forró imával hatót, hogy áldja kérem a Mindenmeg igazságos ügyért küzdő fegyvereinket és igazi győzelem után küldje sokat szenvedett hazánknak és szeretett városunknak a hőn óhajtott béke áldásait. Fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását. Esztergom, 1915. június 30-án. Csernoch János s. k. bibornok, hercegprímás, esztergomi érsek. Méltó elismerés. Megemlékeztünk mi is Számord Ignác érseki óvónőképző intézeti igazgatónak nagylelkű adományáról. Örömmel adunk hirt most a legilletékesebb helyről jött elismerésről. A magyar királyi vallás- és hatásügyi minisztertől. közok50370. sz. 1915. VII. d. Nagyságos és főtisztelendő Számord Ignác urnák, pápai káplán, esztergomi érseki óvónőképző-intézeti igazgató és lelkész. Esztergom. Esztergom vármegye kir. tanfelügyelőjének folyó évi május hó 11-én 487. sz. alatt kelt jelentéséből örömmel értesültem, hogy Nagyságod az esztergomi Szent Anna-zárdában levő kisdedóvódák és elemi leányiskola szegény növendékeinek felruházására 1000 koronát, a háborúban elesett katonák árváinak nevelésére 1000 koronát összesen 2000 koronát adományozott. Nagy örömömre szolgál, midőn Nagyságodnak a népoktatás érdekében tanúsított ezen nagylelkű hazafias áldozatkészségeért őszinte elismerésemet és köszönetemet nyilvánítom. Budapest, 1915. évi június 14. JANKOVICH: Halálozás. Lapunk zártakor mély részvéttel értesülünk, hogy Maros Antal iparostanonciskolai igazgató Budapesten, ahova hirtelen fellépett kór gyógyítása miatt levitték, meghalt. Kérelem az esztergomi közönséghez. Alig van Esztergomban ház, ahol most a gyümölcs évadban ne tennének el télire gyümölcsöt. A ribizli, cseresznye, egres, málna, meggy stb. most kerül befőzésre. Nagyon kérem tehát az esztergomi hölgyközönséget, hogy a befőzések alkalmából gondoljon a kórházban sinylő beteg hősökre s az mölcsneműekből tegyen említett gyüet egy-két üveggel ezek részére is. Az e célra eltett gyümölcsbe csak kevés cukrot tegyenek, mert ezek majd később a mostanában nem igen kapható citromot fogják helyettesíteni. Ha ugyanis ezeket a gyümölcsfajtákat kevés cukorral főzzük fel, úgy ezek szikvízzel feleresztve igen jó lázcsillapítóul szolgálnak majd és a betegek nem fogják érezni a citromnak hiányát. Az e célra eltett gyümölcsöt tartalmazó üvegre célszerű az ajándékozó nevét egy ráragasztott papírszeleten felírni, hogy az üveget vissza lehessen származtatni. Dr. Perényiné. • Kitüntetés. Örömmel értesülünk róla, hogy Varga Kálmán hercegprímási mérnök, városunk fia, aki augusztus óta mint honvéd tüzér hadnagy a harctéren van, főhadnaggyá lépett elő és szolgálatainak elismeréséül arany vitézségi éremmel lett kitüntetve. pás kérlelhetlen halál. Súlyos csaértem. hó 27-én id. Jaksics Imre, helybeli lakos, nyug. igazgató tanítót. Fia, ifj. Jaksics Imre, pákai aljegyző — a még pár év előtt erőteljes fiatalember életének 30-ik évében veszedelmes, gyógyíthatlan bajnak a sorvadásnak — esett áldozatul, amit bevonulása alkalmával a katonai élet csak elősegített. Hiábavaló volt a minden áldozatra kész szülők önfeláldozó ápolása, nem törődött a kérlelhetlen bíró a szegény szülők és szerető testvérek nagy fájdalmával, hanem a kiszabott életfonalat elvágta és akkor, amidőn a legjobban fájt, amikor az ifjúkori álomképek a megvalósuláshoz közeledtek, amidőn tulajdonképen az élet kellemesebb oldalát kezdte volna megismerni. A nagy fájdalom enyhítésére szolgáljon a családnak, hogy a mostani szomorú viszonyok között számos szülő veszti el szerető gyermekét, anélkül hogy tudná, hol merre fekszik legkedvesebbje. Temetése nagy részvét mellett 29-én délután 5 és fél órakor ment végbe. Az elhunytban Jaksics Sándor, vasúti tisztviselő bátyját gyászolja.