Esztergom és Vidéke, 1920 (42. évfolyam, 1-227. szám)

1920-10-19 / 198. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JANOS UCCA 20. SZAM SIMOR JANOSUCCA; TELEI hova a lap szellemi réí közlemények továbbá elő hirdetési díjak stb. kfth Esztergom vármegye hivatalos lapja. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Előfizetési árak: egy évre . 120. K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 f­l., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk Vissza. TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Horthy Miklós két beszéde. Horthy Miklós kormányzó beszéde. Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója folyó hó 17-én vasárnap, Székesfehérvárott a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a következő beszédet mondotta : Egy évvel ezelőtt tulajdonképen e helyen fejeződött be egy sötét szégyenteljes időszak és innen indult előre négyszáz éves álmunk meg­valósulása, a szebb magyar jövőnek záloga, a nemzeti hadsereg. Fehér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen, oltárául hazaszeretetének, hadseregünkbe ve­tett bizalmának és reménységének és örök tilalom­ául a destruktiónak és széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésre és ha visszagondolok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy uj, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van­ megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállt. A külföld kezd bennün­ket megismerni, értékelni és megbe­csülni , az építő és termelő munka pedig már élesedik az egész vonalon. Ha én mégis hazánk egén nem a napfény, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában el­képzeltem és óhajtottam; azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbálta­tás, szégyen és megalázás után egészen eggyé forrott a haza meg­mentésében. Ez nem történt meg, az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort, mindenki vezetni akar, de senki sem vezettetni, min­denki politizál, s mindenki de külö­nösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket meg­oldani, még­pedig azonnal, egy csa­pásra, sorrend nélkül, meggondolat­lanul. "Előkészítés nélkül vetik bele a legnagyobb problémákat, az nem vezethet megoldásra és megnyug­vásra, csak izgalmakra, az alig vissza­szerzett belbéke megrendítésére, még akkor is, ha ezek a törekvések kü­lönben jóhiszeműek és ha a hazafias­ságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem dik­tálhatnak, csak az alkotmányos fó­rumok, melyeknek vezetését min­denki respektálni tartozik. A fórumok kell, hogy kibírjanak minden igazsá­got, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egye­sek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lazításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszer s mindenkorra elnémítsam. Újabban mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, amelyek a király személyének kérdését igye­keztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az ország meg nem tagadva ezer éves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagy kö­zösségében s mindnyájan szeretnők szent István koronáját régi fényén tündökölve látni. Odáig azonban mig nagy külpolitikai feladatok és az első konsolidáció nehéz munkáinak befeje­zése állanak előttünk, azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják, mert az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják az első konsolidációt és ezzel megbénítják külpolitikai cselekvő­képességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a múlt hagyományai­hoz való ragaszkodás vezet, hanem önző célokból vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják fenn az ily kérdéseket, hogy ezáltal megza­varják és megakasszák azt a gyó­gyulási folyamatot, amelyre a nem­zetnek a háború és forradalmak pusztí­tásai után szüksége van. Sőt akadnak, akik kölcsönös bizalmatlanság ébresz­tése előidézése végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dol­goznak, nem kímélve rosszhiszemű­leg az én személyemet sem, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlásának szünetelése idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom­helytartójául megválasztott kormány­zója nem élhet vissza a hatalommal, nem nyúlhat a királyi trón után. Én úgy fogom fel kötelességemet. Értsék kötelességünk másokkal is, akik nem értik meg, azokkal meg fogjuk értetni. Kísérletezésre idő nincs, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, bűnhődni fog. Az első év küzdel­mei után a második évet az iperetív megnyugvás jegyében óhajtom meg­kezdeni, amelynek Isten segítségével idővel gazdag és hatalmas Magyar­ország lesz az királlyal az élén, eredménye koronás akit a nemzet lel­kesedve fogad tárt karokkal. Installáló közgyűlés. (V­ I.) Szent István, a nagy hon­alapító szülővárosának falain belül ősi alkotmányunk egyik passzusa ját­szódott le, mikor majdnem kétévi szünet után újból főispánt iktattunk be. Szomorú, tanulságokban gazdag, eredményeiben végtelen szegény idő viharzott el megcsonkított országunk és ketté­szakított megyénk felett, melynek szegénységét oly rikítóan mutatták a közgyűlési terem csupasz falai, letemítetlen asztalai és alig né­hány főt számláló megyebizottsági tagok. Nyomorúságos szegénységünk azonban nem olyan nagy, mint ak­kor volt, mikor a kalandor politika ekszponense mondotta a még diszes teremben, hogy az utolsó búcsúzik az utolsó alispántól. főispán Hála Istennek, nem volt igaza! Hol vagyunk, hová jutottunk ? Tudjuk, látjuk és ha érezzük a kö­vetkezményeket egész borzalmassá­gukban, akkor tudnunk kell azt is, hogy miért, mi okozta Ne okozzunk senkit, csak vesztünket, önmagun­kat. Elűztük koronás királyunkat, hogy kretint ültessünk a nyakunkra. Eldobtuk fegyvereinket, hogy Szá­muellik hada vágjon végig arcunkon. Félre tettük nemzeti nagyjainkat, hogy Budapest söpredéke uralkodjék rajtunk. Le­demokratizálódtunk egész a posványig és ezt fitogtattuk a kül­föld előtt, mikor Schwimmer Rózát küldtük Sweizbe. Ezt mind mi tet­tük. Mindent leromboltunk, hogy kol­dusszegényen foghassunk hozzá ezer­éves, alkotmányos országunknak újra felépítéséhez. Az első téglát szomba­ton tettük le, mikor az alkotmányos kormány képviselőjét, Dr. Czobor Imrét iktattuk be a főispáni méltó­ságba. Ha külső kereteiben szegény is volt a beiktatás, annál gazdagabb volt a becsületes magyar lelkekből előtörő, hazánkért dolgozni vágyó vezető férfiak ajkáról elhangzó, bizo­nyára tettekben is nyilvánuló, mély­séges meggyőződésből fakadó beszé­dekben. Az elhangzott beszédekből tud­hatja, az amúgy is velünk érző főis­pán, minden bajunkat és meg va­gyunk győződve felőle, hogy méltó utóda lesz Esztergom vármegye nagy főispánjainak. A beiktatásról következőkben szá­molunk be olvasóinknak: Veni Sancte. Reggel 9 órakor a belvárosi plé­bánia­templomban szentmisére gyűl­tek össze a megyebizottsági tagok és a vendégek. Itt is meglátszott a túlsó járás hiánya. Az Istentisztele­ten a főispán díszmagyarban jelent meg. A közgyűlés, Csonka vármegye csonka törvény­hatósági bizottsága elfoglalta a két dísztelen asztal mellett helyét. A ka­tonaság és más érdeklődő vendégek körül ülték a termet, mikor Dr. Wal­ter Gyula püspök vezetése alatt kül­döttség ment a beiktatandó főispánért, akit Palkovics László alispán követ­kező beszédben üdvözölt: Méltóságos Főispán Ur! Mint a vármegye első tisztviselője elsőnek üdvözlöm a vármegye közgyűlési termében, a mely egyszersmind hű képe a mi szegény megtépett vár­megyénknek is. Nézzen körül Méltó­ságod! Mindenüt sivár, hajdani díszé­től megfosztott, csupasz falak, össze­tákolt szegényes bútorozat, itt tárgyal a csonka vármegye csonka törvény­hatósági bizottsága. A keserves múlt­ban rengeteget vesztettünk életben, erőben, javakban, de egy megmaradt fölöttünk, a Feszület, vele és benne a hit és becsület ! A hit az igazságos Istenben, az eljövendő nagyszerű föl­támadásban, a becsület a mely rendületlenül állja a szegénység, a nyomorúság tüzpróbáját is ! Ha Méltóságodban mindez megértő szivre és lélekre talál, amit nem kétlek, úgy az ezekből folyó összetartózandóság érzete, ha nem is ragyogó, ha nem is diszes, de szerető, meleg otthont fog itt Méltóságodnak nyújtani. Ennek az összetartózandóságnak, a minden hátsó gondolat nélküli megértésnek a nevében mondom az első „Isten hozott "-at. Az új főispán hosszabb beszédet intézett a bizottsági tagokhoz, melyet ahogy megérdemelné, hogy nem köz­lünk le egész terjedelmében, csak az általános szegénység az oka. tett Átérzett és érző hazafiságtól hevi­beszédjében vázolja azokat csapásokat, melyek szerencsétlen h­­­­zánkat legutóbbi időben érték s fel­tétlenül elpusztult volna, „ha nem a vihart álló magyarság tartja. A ma­gyar nemzeti őserő azonban a meg­próbáltatás legszörnyűbb napjaiban hű társa maradt a magyar nem­zetnek." Áttérve a programmnyújtásra, mely a­ mostani viszonyok között oly ne­héz, még­is szerencsésen oldotta meg a problematikus, nehéz feladatot be­szédjének eme részében, amikor a munkáról így szól : „ ... az or­szág romjai felett állva legfőbb prog­rammunk kell, hogy a munkaszere­tete képezze^. De dolgoznunk kell azért is, hogy megerősödve, minél hamarabb magunkhoz ölelhessük el­szakított testvéreinket. — Majd sze­mélyes politikai felfogásáról ezeket mondja : „A keresztény és nemzeti irányzat legszélesebb alapokon nyugvó intézményes biztosításának vagyok fel­tétlen híve. A szélsőségeskedést, az egyéni akciókat azonban, melyek a jogrend, személy és vagyonbiztonság legfőbb akadályai — teljes mérték­ben elitélem." Majd így folytatja: — „A társadalmi élet fekély­ét, a kor­rupciót tehát, mely soha még úgy nem burjánzott, mint a legutóbbi

Next