Esztergom és Vidéke, 1943 (64. évfolyam, 1-101. szám)
1943-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér. Előfizetési ár 1 bóra : 1 pánik 90 fillér, HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD 717.4 millió pengő a vissza és aterületek gyáriparának 1941. évi termelési értéke. — Szénhiány miatt bezárták a tapolcai gyógyfürdőt. — Több millió pengő értékű állampapírt vásárolt az OTI. — Az OTI 6 és félmilliós kölcsönt folyósít vidéki beruházásokra. — Magyarországon is megkezdik az élelmiszerek mélyfagyasztással való konzerválását. Egyre fokozódik a svédmagyar árucsereforgalom. — A zsidó hadkötelezettek sárga, a kitértek fehér karszalagot viselnek. — 167 holdas földbirtokot örökölt a debreceni református kollégium. Egy évvel meghosszabbították az iparfejlesztési törvény hatályát. — Marosvásárhely hatalmas sportcsarnokot épít. — A rögtönitélő bíróság eddig 50 halálos ítéletet hozott. — A kárpátaljai tanítók a munkácsi vár fokára visszaállítják a Turult. — 323 vidéki pénzintézet szűnt meg a pengő bevezetése óta. — KÜLFÖLD Megszűnt a német vaskartel. — Bulgária új Duna-hajókat épít. — Libériát amerikai gyarmattá nyilvánították. — Ötven százalékkal emelték Svájcban a lapok előfizetési árát. — Ezernél több halottja van a törökországi földrengésnek. — Bezárták a jezi arab egyetemet, mert tüntettek az amerikai megszállók ellen. — Kivégezték Oránban a francia néppárt 12 vezető személyiségét. — Benes családját és hozzátartozóit a németek internálótáborba szállították. — 20.000 munkás tiltakozott Mexikóban a nagy drágaság miatt. — Kalkuttát menekülésszerűen kiürítik az angolok. — Ausztráliában ismét megjelenhetnek a kommunista lapok. — Svédország megerősíti katonai felkészültségét. — 18—20 éves francia munkásokat is visznek ki Németországba. — Bulgáriában csak a használt ruhadarab beszolgáltatása esetén lehet új ruhát vásárolni. — Halállal büntetik Törökországban azt a gazdát, aki az előírt terményt nem szolgáltatja be. — 55.000 hajójavítás volt három év alatt Angliában. — Katonai szolgálatra hívták be Indiában az elefántokat. — Törökország megvédelmezi a tengerszorosokat a támadók ellen — Németország hárommillió mázsa búzát szállít Olaszországnak. — Közel négyezer harcikocsit vesztettek a bolsevisták egy hónap alatt. — Meggyilkolták Darlan tengernagyot Afrikában. — Világítógázzal hajtott omnibuszokat hoztak forgalomba Németországban. — 180.000 szövetkezet működik Európában. — Kávéból bort állítanak elő Venezuelában. — Sztálin most töltötte be 63-ik évét. — Bezárták Nizza és Cannes játékkaszinóit. — Egy francia fiatalember három lövéssel ölte meg Darlant. A gyilkost kivégezték. — Az albán tiltakozik az angolszász mesterkedések ellen. — Kolumbiában nagy károkat okozott a földrengés. — A marokkói bandák kirabolják az amerikai fegyverszállítmányokat. 1943. 7. Egyet fordítunk a kalendáriumban. Leszámolunk az 1942. esztendővel és szorongó szívvel belépünk az új háborús évbe. Csak a mindenható Isten tudja, mit akart az emberiséggel az elmúlt év során, amely telve volt véres küzdelemmel és fájdalmas áldozatokkal és amely a világháborút még inkább kiterjesztve messzebbre űzte a béke angyalát. Ugyancsak egyedül a jóságos Isten tudja, mi a szándéka az emberiséggel és a nemzetekkel az 1943. háborús esztendőben. Istennek megvannak a tervei, Ő végre is hajtja akaratát az évek során, majdnem amelyekből pár esztendő semmi az örökkévalósághoz képest. Megvalósítja szándékait az emberiséggel, amelyből akár egy, akár millió ember csupán porszem vagy porszemek a földön az Ő világokat teremtő szemében. Egy bizonyos: Isten akarata diadalmaskodni fog a világon akár a földi hatalmakkal együtt vagy ellen, akár a jó emberekkel együtt, akár a megtévelyedettek ellen. — bármilyen nagy küzdelmekbe, szenvedésekbe és áldozatokba is kerül az embereknek, társadalmaknak, népeknek és nemzeteknek, hogy igaz útra térjenek. Az is bizonyos : Isten nem engedi országát elpusztítani. Az igazságok, amelyeket Krisztus hirdetett és valósított meg a földön az egyéni és közösségi élet alapjául és amelyek közel kétezer éven át nemcsak az ember boldogulását szolgálták, hanem az állami és társadalmi rend tartó oszlopainak bizonyultak, örökéletűek. Amilyen bizonyosak vagyunk Isten felől, olyan bizonytalanok vagyunk az új esztendő küszöbén az ember dolgait illetően. Az emberek, ha gonoszak, elvakultak is. Az emberek, ha jók, szívesen segítenek a bajokon, készséggel belátják tévedéseiket és megtennének mindent a szenvedések meggátlására, de a legtöbbnek nincs hatalma hozzá. A küzdő és szenvedő emberek ezrei és milliói egyenként aligha okolhatók azzal, hogy nem akadályozhatják meg a háborús vérengzést. Tolsztoj, a világhírű orosz emberi szellem egyik legnagyobbja, az 1855. évi szebasztopoli ostrom véres borzalmainak láttára így ír : ,,És ezek a keresztények, akik a szeretet és önfeláldozás nagy törvényét hirdetik, látják, hogy mit cselekedtek, s mégsem borulnak térdre bűnbánóan Az előtt, Aki az életet adta nékik s Aki a halálfélelemmel együtt a jó és szép szeretetét is beléjük oltó Ka s az öröm és boldogság könnyeivel a szemükben nem ölelkeznek össze, mint egymás testvérei !“ Azonban nem az emberen és a nem a kereszténységen múlik, hogy nagy kibékülés nem történik meg. Nem, mert a háborúban az emberek cselekedeteiért magasabb földi hatalmak vállalják a felelősséget és sokszor éppen a féltett és veszélyeztetett erkölcsi, emberi és nemzeti eszményekért kénytelen kardot ragadni, harcolni, vérezni az ember, a nemzet. A történelem sorsdöntő időiben, mint amilyen lesz az 1943. esztendő is, éppen a legszebb emberi és nemzeti eszmények forognak kockán és éppen ezekért folyik a véres harc. A magyar, aki Szent István óta nem óhajt egyebet, mint országában békén élni, most — nem először a történelem folyamán — önvédelmi harcot vív hazájáért, eszményeiért. Nem gyűlöl semmiféle embert, semmiféle nemzetet a világon, és valóban a jó és szép szeretetében örömmel és boldogsággal kész összeölelkezni a jóakaratú emberekkel és népekkel, mégis úgy hozta a sors, hogy harcolnia kell és véres áldozatot kell hoznia az úton, amely számára kijelöltetett a béke és az élet megváltása fejében. Vérrel és könnyel köszönt tehát reánk az új esztendő és nem a béke ígéreteivel. Bizakodással tekintünk mégis a jövőbe, mert eszményeinket Isten szándékaihoz és gondolataihoz kötöttük, aki elfogadja áldozatainkat és boldoggá teszi a magyart! (g.) front katona levele A nyár mosolyából idegen vrrágot küldök a messzi baccléccel, anyám imakönyvébe eejtse, Krisztus képe mellé, ki sokat szenvedett a Golgotán, feldúlt baccmezőn találtam: folyó mellett SEótlanul cingatta a papt, gépespeda taposta halálra, egy bűne volt csak: élni akadt fiáig őcíEtem a Bubbonyom Esebében, cokon somsunkon tűnődőé egyce, be sokssoc nőit mát? utolsó mgaszom, amikor a gr?ánát tábocunk kíleste. Idegenben két elhagyott külön élet — as egyiket basaküldöm : imádkozzon értünk, anyám, mert új bajrá búg a csataküdön. Súlyos oldalban baccolunk valahányan, de győzünk. S én is elmegyek basa... Vagy meghalunk egy szájig, betakat? a föld, biss neki van úgyis mindig igasa, tetöd, idegen kis virág... folyó mellett SEótlanul cíngatta a papt, imakönyébe rejtse, anyám, egy bűne volt csak: élni akadt ifj. Balázs János A szeretet csatája Csatasorba álltak az esztergomi IV. leventkörzet leventéi, a magyar jövő katonái. Ebben az ütközetben, amelyben fegyverük a honvédeket szerető szívük volt. Jelszavuk : 1942 karácsonya a harcoló honvédeké ! Az elmúlt hét ünnepvárás napjaiban minden esztergomi otthont felkerestek és felhívták ősi városunk minden lakosának figyelmét a harcoló honvédekre és azok hozzátartozóira. Azt akarták, hogy érezze a hazát védő katona és annak minden hozzátartozója, hogy ők kiváltságosak , a tehetősek és szegények egyaránt gondolnak rájuk. Vasárnap délután a Fürdő-szálló nagytermében folyt le a honvéd hozzátartozók részvétele mellett a lélekemelő ünnepség. Az ünnepségen megjelent dr. vitéz Bánomy Antal városi főjegyző és neje, Koffler Gyula alezredes, járási katonai parancsnok és neje, dr. Czuczor János, dr. Jámbor Mike és dr. Marczell Árpád igazgatók, dr. Bádi István városi tanácsnok, dr. Etter Kálmán ügyész, leventeegyesületi titkár, Serédi Sándor és neje, a leventecsapatparancsnokok és szakaszparancsnokok, a honvédek hozzátartozói és a leventék népes küldöttsége.