Esztergom és Vidéke, 1991 (6. évfolyam, 1-44. szám)
1991-01-11 / 1. szám
2 Szünet után ismét tánc... Mikor suttyó legénykoromban először merészkedtem el falum báljába, a bejáratnál illedelmesen megálltam, kalapom levettem, fizettem, s a kapott bilétát zöldkalapom zsinórjába tűztem. A döngölt padlójú csűrben a banda játszott, a párok ropták a félfordulós alföldi csárdást, majd a pódiumon, a zenészek mellett álló bálkirály (mostani rangja: főrendező) intett a muzsikusoknak: ácsi!... Halotti csend, a párok keble zihált, a finom por szállt, a bálkirály szűkszavúan annyit mondott: szünet!... s egy kis kihagyás után hozzátette, hogy szünet után ismét tánc!... Isten tudja miért, de ezek után az évvégi ünnepek után, az új esztendőben, hogy először indulok falujárásra, minduntalan a hajdani bálkirály, Csornai Jóska jár az eszembe. Hallom biztató, serkentő mondását: szünet után ismét tánc!... Igen, elég volt a szünetből, az ünneplésből, a henyélésből! Jöhet a „tánc", ami jelen esetben a munka, az előttünk álló feladatok maradéktalan elvégzésére serkent. Sok, nagyon sok jut ebből erre az 1991-es esztendőre. Bizonyosan több a szokottnál, s ami még inkább elgondolkodtató, hogy munkánk eredménye, a termelt és termesztett javak értéke nem is biztos, hogy hozza-szük azokat a korábban biztosra várt eredményeket... mégis „táncba" kell állnunk! Tennünk, cselekednünk kell feladatul kapott posztjainkon, hogy a nagy műhöz, az ország gazdasági válságból való kijutásához minél hatékonyabban járulhassunk hozzá városon és falun egyaránt. Ki így, ki úgy kisebb vagy nagyobb tetteket vállalva abból, amit ma átmenetnek, vértelen forradalomnak, privatizálásnak, az európai házhoz-színvonalhoz való felzárkózásnak és ki tudná itt felsorolni, hogy mi mindennek neveznek... A bálkirály akkor, serdülő koromban nem csak azt mondta, hogy szünet után tánc. De azt is nagy hangon jelentette be egy bizonyos idő elteltével, hogy tánc után ismét szünet!... Erre a bejelentésre bizony most jó ideig kell majd várnunk. De igyekezzünk mindannyian alaposan rászolgálni az új esztendőben következő „szünetre"! A jó értelemben vett lokálpatriótaság nagy erőket tud mozgósítani. Példák sorát lehetne erre említeni íróink, poétáink, művészeink, tudósaink életéből, akik után mindig szűkebb megfáradásaik pátriájukba, szülőföldjükre mentek (mennek) „felerősödni". A példák sorolása helyett foglalkozzunk most azzal, amit a dömösiek említettek ezzel kapcsolatban (de mondhatták volna ezt bármely magyarországi faluban, községben). Szinte felháborodva kifogásolták, hogy évtizedek óta náluk - mármint Dömösön - nem születik senki. (?) Nem, mert az áldott állapotban lévő kismamákat szülés előtt Esztergomba szállítják, s a világrajött leány vagy legény első „hivatalos okmányában" az szerepel, hogy született... bárhol, ahol szülőotthon van, csak éppen a falujában, községében nem. Ezen javaslatuk szerint feltétlenül kellene változtatni most, az önkormányzati törvényben. Szüljön a dömösi, táti vagy bármely falusi pilismaróti, kismama Esztergomban, Győrben, Tatabányán, Budapesten, de... anyakönyvi kivonatában szerepeljen az a helység neve, ahonnan szülni jött az anya. Lehet - mondták a dömösiek - hogy ez így első hallásra most hökkenetet okoz. De éppen ilyen hökkenet immár évtizedek óta az ő számukra is, hogy miért nem lehet a dömösi újszülött dömösi, a maróti meg maróti és így tovább. Hát senki sem veszi észre, hogy a „ maszületett" vidékiek első hivatalos okmánya máris valótlanságot állít? Avagy észrevették (ami az előbbinél is súlyosabb hiba) és mégsem tettek, tesznek semmit ennek érdekében? Itt az ideje, hogy most, a nagy tisztázások idején ezen a téren is öntsünk tiszta vizet a pohárba! Született.. Pilismarót v i gazi téli mozdulatlanság, minden a legnagyobb rendben halad a Dunakanyar nagyközségében, Pilismaróton. Mikor azonban képviselő-testület tagjai alaposabban a körültekintettek a helységben, bőven akadt jegyezni való. Terepszemléjük első „állomásán", Kishábodon már jegyezték is: ennek a falurésznek valamint Újmarótnak új kereskedelmi egységeket kell kapnia. De hova? Egy kis séta után az Arany János és a Táncsics utca sarkán helyet is találtak. A terület megfelelő, jogilag akadálya nincs az építkezésnek. Már pályázatot is írtak ki a létesítmény megtervezésére... Jól jött a községi honatyák latyakos időben való sétálása, bőven kellett kerülgetniük a felgyülemlett vizet. Egyesek akadékoskodtak is, hogy ilyen vizenyős talajra nem lehet építkezni... Újabb javaslat született: le kell vezetni a vizet, egyengetni kell a talajt, de sürgősen... A képviselő-testület terepszemléjéből az Idősek Klubjának lakói is két hónap időtartamra szóló társastánc tanfolyamot szerveztek Pilismaróton, részvételi díj 250 forint. Az iskolásoknak bábszakkört indítanak, ahol bábokat készítenek és ezekkel előadásokat is rendeznek, hasznot húztak. Az önkormányzatiak belátták: itt gyorsiramú korszerűsítésre, épületbővítésre van szükség. Mint kiderült, az illetékes minisztérium erre már 300000 forintot kiutalt, az önkormányzat is „beszáll" ennyivel, s akkor 1991 tavaszának végére át lehet adni rendeltetésének az építkezést... Egyik épít, másik rombol - állapították meg keserű szájízzel a képviselő-testületi tagok a már említett klub udvarában. Ugyanis az iskolások tavaly az udvart egyengették, füvesítették, de a téesz gépjárművei jól „letaposták" a gyökeret eresztett pázsitot... A közterület nem lerakat, sem szeméttároló! Ez a megállapítás azután hangzott el, amikor a csoport a 11-es főút és a Rákóczi völgy bejárata közti területre látogatott. Ez a hely, amelyet a község kapujának is szoktak nevezni, most ideiglenes szemétlerakat, de sok helyen díszeleg tűzifa, építőanyag meg ilyesmi. Hát ez lenne a község kapuja? A Művelődési Ház szervezésében vers- és prózamondó kör indult a téli időszakra, minden irodalomkedvelőt szeretettel várnak. Rovatvezető: KISS JÓZSEF ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Melyik oltáron gyújtsunk gyertyát? Míg a táti községháza tiszta bejáratától a szélesre szabott lépcsőkön az emeletre lépkedek, folyton az motoszkál bennem: lehet-e valaki próféta a maga hazájában?... A meghitt hangulatú kis irodában középmagas, szakállas, ritkuló hajú, barátságos ember, a község polgármestere, Kátai Ferenc fogad. - Hogy lehet-e valaki próféta saját hazájában? - kérdez vissza. -Ezt már tőlem sokkal bölcsebb emberek állapították meg, hogy nem... Vállaltam ezt a „prófétaságot", mert hívottmegbízott a község lakosságának többsége. Mindezek ellenére tudom, sorsom a prófétaságban olyan mint Keresztelő Szent Jánosé volt. Bizonyíték? Alig csitult el a választások zaja, egyesek máris „fejemet követelték", aláírásokat gyűjtöttek ellenem... - Sokat szenvedett helység ez a mienk - vesz mély lélegzetet a polgármester - amióta csak létezik. Bizonyítékul hozhatnám leélt évszázadait, mert több mint nyolc évszázadra tekinthet vissza a falunk. A legismertebb gyötrelmei: 1685-ben például százezres tömeg ütközött itt meg, s borította hullahegy a környéket. A II. világháborúban minden hatodik férfi elpusztult... Őseim, a svábok 300 esztendeje vándoroltak be ide, lassan kihal a nyelv, csak a nevek egy része utal a sváb eredetre... Szolgálólány és kőműves fia vagyok, akit szigorú vallásos nevelésben részesítettek, így aztán a ferenceseknél való érettségi után a győri hittudományi főiskolára kerültem, de három esztendei sikeres helytállás után hitbeli okokból otthagytam a hittudományi főiskolát... - Negyvenhetes születésű vagyok, tehát a II. világháborúról csak hallottam, olvastam. A politikából viszont mindig aktívan vettem ki részem. Nem, nem 1988-ban, nem a Nagy Imre temetésén öltöztem mély gyászba. Én 1968-ban tettem hitet, vallottam színt politikai nézetemről. Be is zártak a börtönbe és másik év „nagy évfordulóján" április 4-én szabadultam amnesztiával... Az MDF-be elsők között léptem be, erre büszke vagyok... 1971-ben Tát-kertvárosba nősültem. Sokfelé dolgoztam, kerestem a helyem, de a tanulásról nem mondtam le: tanító lettem, s nyolc évig Tatán oktattam, majd 1987-ben a fővárosban a gyógypedagógián pszichopedagógiai oklevelet szereztem, s ezzel Esztergomba kerültem. Innen hívott a táti lakosság többsége a polgármesteri székbe... Már hosszú ideje tudom, nem teljesen összetartó az én falum népe. Dolgos, szorgalmas, sokat akar, szeret a fejlődéssel lépést tartani, de... soha sincs egy akaraton még Isten imádásában sem. Soha nem dönthetjük hát el jó előre, hogy melyik oltáron gyújtsunk gyertyát. Az új képviselő-testülettel eljutottunk az első közös nagymiséig. Ott volt a templomban a választópolgárok zöme is. Rájuk volt bízva ez alkalommal is, hogy melyik oltárra irányítsuk tekintetünket... Remélem végre közösen is megértjük, hogy az Isten egy és oszthatatlan...