Ethnographia • 1. évfolyam (1890)
II. TANULMÁNYOK - Lázár Béla: A garaboncziás diákról
gyertyát, szúrom a szivedet!» (Phágeráv momelyi, phágera trevodyi.) Ha a hűtlen szerető más leányt vesz nőül, a megcsalt czigánynő rákhéjat kever italba vagy ételbe, vagy a menyasszony egy hajaszálát madárfészekbe teszi. Ez boldogtalanná teszi a házasságot és a férj mindég visszavágyik régi, elhagyott kedveséhez. Mindezen varázslás és babona nemcsak önmagában érdekes. A czigányoknál a babonás hitnek sok mindent kell pótolnia, úgyszólván mindazért kárpótlást nyújtani, mit nekünk a kultúra nyújt az élet könnyebbítésére, szebbítésére. Babona és varázslás a czigányoknál minden tudás, minden emlékezet és sejtelem kelyhe, melyből a jövendő megismerése után sóvárgó lélek üditő vigaszt nyer. A mi nekünk a vallás vagy tudomány vigasza, az nekik a babona, mivel közülök egy sem tudja fejét a nyomorúság árjából annyira felemelni, hogy abstrakt dolgokkal, pl. a vallással foglalkozzék, és azokban vigaszt találjon az élet sanyarusága közepette. A hagyományok fonala, melynek egyik vékony szála a szerelmi varázslás, a czigányoknál a jelen korig tovább fonódik és e vezető fonalat helyesen követve, kétségtelenül ősrégi vallásos eszmék nyomaihoz jutunk. A garaboneziás diákról. Irta és a néprajzi társaságnak május havi ülésén felolvasta Lázár Béla. — Zsuppsz! hangzik fel a szomszéd szobából s kevéssel reá a hét éves kis Sanyika fuvola hangja. A mi annyit tesz, hogy Sanyika sírva fakadt. A kis mama berohan a szobába s mit lát? A Sanyikát sírva s előtte cserepekbe hullva a drága porczellán váza. — Megint garabonéziáskodtál, te valóságos garaboneziás diák — feddi a kis mama. íme, a mi fajtabelink garaboneziás diákja, ki nagyban elüt attól a másiktól, kiről hallani, ha a nép közt forgunk, csodás históriákat, furcsa történeteket. A magyar köznép egy mesés alakot formált ki magának s elnevezte garaboneziás diáknak. Czélunk megismerkedni véle, meg azzal a móddal, a hogyan kiformálódott. Hogyan képzeli, miféle alaknak, milyen hatalmasnak a magyar parasztság a garaboneziás diákot, azt egyes elszórtan megjelent közleményekből könnyen megtudhatjuk.*) *) E közlemények: Csokonai és Erdélyi János egy-egy jegyzete, Karcsay : A Csepel sziget babonái (Uj Magyar Múzeum 1851—52. p. 499. Ipolyi: Magyar Ethnographin., 27- 19