Ethnographia • 1. évfolyam (1890)

II. TANULMÁNYOK - Lázár Béla: A garaboncziás diákról

A garaboncziás diák fogakkal jön a világra, 13 iskolát végez, azután egy barlangba vonul, hol az ördög fogja leczke alá, őt is, 13 , máskor 12 társát is. Majd felülnek a szerencsekerékre, melyről forgás közben egy okvetlenül lebukik, a többi garaboncziás diák lesz. Mint ilyennek hatalmában áll bűvészkedni, jósolni. Rendesen hosszú rongyos köpenyegben, vándordiáknak öltözve állít be a parasztgazdához, tejet meg vajat kérve.*) Jaj annak, ki nem ad nekik. Kenyeret maguk vágnak, csuporból isszák a tejet. Ha nem adnak nekik s megboszantják, bosszút állnak. Forgószelet, jégesőt, ragyát küldnek a határra, kific­amítják a gyerekek lábát, megfejik a kútágast, véreset adatnak a tehenekkel. Zivatar alkalmával, szélvészkor a levegőben sárkánykigyón lovagolnak, melyet bűvös hatalmuknál fogva maguk nyergelnek meg s nyitott könyvből olvasnak, melynek olvasásához csak ők értenek. A palóczoknál az a hit van elterjedve, hogy a sárkány, melyen a garaboncziás — náluk bar­bonczás— diák lovagol, csinálja a zivatart, de csak a diák akaratára. íme a garaboncziás diák alakja a népphantasiától megalkotva. Ez alak átment az irodalomba is. Régiségét ama tény bizonyítja, hogy nevét 1533-óta Komjáthi «Szent Pál levelei­nek fordításától el­kezdve — ki a bűvészkedésről szóló könyveket «garabonczás könyvek »-nek mondja — egész a mai napig egyre halljuk emlegetni, közszájon forogni. Annyi tehát bizonyos, hogy 1­533-ban a szó és fogalom már élt, hisz 1565-ben Melius Péternél «Hiob»-ban «garaboncziás diák»-ról olvas­hatunk. (p. 93.) A szó etymologiájának megállapításánál hasznát fogjuk venni a történeti szótár adatainak is, egyelőre nézzük, miféle alakban ment át a néphit az irodalomba.**) Bél Mátyás (Notitia Hungária vol. IV. p. 682—1742) az 1712-ben elhalt Gellyónak egy kalandját beszéli el, kit a parasztság garaboncziás diáknak nézett. Negyvenhét évvel utóbb 1782-ben Illei János jezsuita «Tornyos Péter» czímű farsangi játékában egy gara­boncziás diák esetére alapít egy bohózatot. Egy fösvény, tiszteletet vadászó polgárember, Tornyos Péter uram elhatározza, hogy ő bizony nem rakja ezentúl egy rakásra a pénzét, farsang van, mulatságot rendez. Megtudja Mythologia. Varga János: A babonák könyve. Sirisaka Andor : A babonáról. Barabás Gáspár: A garaboncziás diák (Bpesti Hirlap 1889. 166. sz.). Istvánffy Gyula : A barbonczás (Turisták Lapja 1890.). *) Csokonai szerint kását is. **) Több adatra már Asbóth Oszkár mutatott rá derék értekezésében: «Der Garabonczás diák nach der Volksüberlieferung der Magyaren.» (Archiv, f. slav. Phil. IV. p. 611—627.)

Next