Ethnographia • 5. évfolyam (1894)
OLVASÓINKHOZ. Az „Ethnographiá"-nak jelen számmal meginduló ötödik évfolyama, úgy reméljük, jobb jövőnek jelzi kezdetét e folyóirat s a vele képviselt társaság fejlődésében. Tagtársainkhoz, valamint a magyar néprajz barátaihoz a lefolyt év végén intézett felhívásaink nem hangzottak el eredmény nélkül: vidéki tagjaink tetemes része hazafias áldozatkészséggel igyekezett eleget tenni elvállalt kötelezettségének, régi évek mulasztásai helyreütődtek s hozzájárultak fölsegítésünkhöz a Nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztérium s a M. T. Akadémia is. Ezen körülmények lehetővé teszik, hogy eddigi évnegyedes folyóiratunk füzetenként legalább 4 ívnyi terjedelemben immár kéthavivá változzék s hogy a benne megjelent munkákat értéküknek megfelelőleg díjazhassuk. Ezen külső terjedelmi változással kapcsolatban némi változás fog beállani belső tartalmában is, amennyiben a folyóirat munkakörének ezentúl szorosabbra vonjuk határait s ezeken belül az eddigieknél nagyobb szakszerűségre fogunk törekedni. Tagadhatatlan ugyan, hogy egy Magyarországi Néprajzi Társaság folyóiratának az összes hazai nemzetiségek néprajzi anyagának egybegyűjtése és feldolgozása kell hogy ideálja legyen, mindamellett kétségtelen, hogy ez a jelen viszonyok közt, a folyóirat lehetséges keretében sikerrel meg nem valósítható s hogy sokkal czélszerűbben s hazánk kulturális érdekeinek megfelelőbben járunk el, ha egyelőre félrehagyva a jelentéktelen nemzetiségek (pl. czigány, örmény, bolgár, olasz) ügyét elsősorban s legnagyobb mértékben a magyar nép tanulmányának szenteljük a rendelkezésünkre álló tért s másodsorban a nagyobb s jelentősebb, jelesen a szláv, román és szász nemzetiségek néprajzát karoljuk fel. E megszabott körön belül igyekezni fogunk, hogy folyóiratunk minden száma egy-két módszeres értekezést nyújtson. Külön állandó rovatok lesznek a néphit, népszokások, tárgyi néprajz s ha munkások akadnának anthropológiai vizsgálatok leíró anyagközleményei számára. Részletes ismertetés tárgyává tesszük a hazai és külföldi irodalom-nak a néprajz körébe vágó szakmunkáit; végül tudományos apróságok-ok és tudósításokat szándékozunk közölni társulatunk ügyeiről, valamint a néprajz terén előforduló jelentősebb eseményekről. Hazánk évezredes fönnállásának emlékét és dicsőségét készül megünnepelni: ez a körülmény nemcsak a magyar nép jelen alakulatának tanulmányát teszi igen aktuálissá, hanem különösen azon kérdést is, hogy mikép és honnan fejlődött az a magyar nép, melyet Isten kegyelme, valamint saját szellemi és anyagi ereje mind a mai napig viruló életben s tevékeny munkásságra készen föntartott az emberiség jövő nagy feladatai számára. E kérdést, melynek tisztázása a magyar nép igazi természetének legalaposabb megértéséhez vezet, a magyar őstörténet van hivatva megoldani. Ennek tanulmánya szintén egyik előkelő feladatja lesz folyóiratunknak, melynek érdekében különös figyelemmel szándékozunk kísérni a magyarral rokon, vagy vele egykor történeti érintkezésben állott népiekre vonatkozó irodalmat. Reméljük, hogy a hazafiasan gondolkozó magyar közönség méltányolni fogja törekvéseinket s lehetővé teszi buzgó támogatásával e folyóirat megerősödését s vele együtt azon társaság fölvirulását, mely a legnemzetibb tudománynak a magyar nép tudományának művelését tűzte ki főfeladatául. Budapest, 1894. márczius 1-én. A szerkesztő.