Ethnographia • 7. évfolyam (1896)
I. Értekezések és leírások. - Munkácsi Bernát dr.: Néprajzi eredményeink és törekvéseink 1
lődésének, hanem egész sereg e cértudatos kutató komoly munkálkodásának tárgya. De a szegény embernek gyermeke sem juthat egykönnyen virágzó viszonyok közé s társaságunknak sorsa még máig is magán viseli szerény származásának bélyegét. Országos tekintélyeket, fényes nevek viselőit láttunk alakuló ülésünkön , de jóformán ekkor láttuk őket utoljára is. Elévülhetetlen tudományos érdemeinél fogva, a magyar néprajz atyját, Hunfalvy Pált helyezte legelsőben a közbizalom az elnöki tisztségbe , de ő már ekkor 78 éves aggastyán volt, lelke mindenek fölött nyugalomra vágyott és semmitől sem irtózott jobban, mint a zajos tevékenységtől, a propagandától. Ő nem hogy elősegítette volna, de sőt inkább megakadályozta, hogy a társaság mindjárt kezdetben azon testületekhez és intézményekhez fordult volna segélykérésével, melyektől törekvései méltánylását és támogatását remélhette, s így történt, hogy midőn az ünnepelt tudós elnök szemeit lehunyta, a főképen szegény tanítók és tanárok önkéntesen beküldött három forintnyi tagdíjára utalt társaság nagy anyagi zavarban állott, mely folyóiratának havonként való megjelenését ezutánra lehetetlenné tette, sőt a választmányt arra is kényszerítette, hogy a sürgetett adósságok fedezésére alaptőkéjének tetemes részét vegye fel kölcsön gyanánt. Ezután a mozgalmasság tekintetében épen ellentéte Hunfalvynak, Herman Ottó jeles nevű tudósunk és politikusunk vette át a vezetést. Pár hónapra terjedő kormányzása alatt több irányban indított meg üdvös működést, megkezdette a társaság reformját s kieszközölte az első rendszeresnek ígérkezett, bár szerény összegű állami segélyt. De az eredendő bajokat az ő erejének sem sikerült egy csapásra orvosolnia, minek következtében ő, sajnos, igen hamarosan bizalmát vesztvén a viszonyok javulása iránt, oly körülmények között hagyta oda a kezdet nehézségeivel vergődve küzdő társaságot, hogy ez csaknem a megsemmisülés örvényébe került. Ha nem is vele együtt, de mindjárt nyomában odahagyták ügyeink kormányát a Herman Ottóval együtt szerepelt többi tudományos előkelőségek is. De résen maradtak a közmunkások azon meggyőződésben, hogy minden kedvezőtlen állapot mellett a társaság életének megmentése nemzeti tudományosságunk becsületének kérdése, s hogy ez ügynek elejtése kellően meg nem bélyegezhető hazafiatlanság volna. S zajtalanul bár, de erélyes munkásság indult meg több irányban a zilált helyzet tisztázására, melynek fontosabb eredményei, hogy újabb időben a társaság tetemesen megerősbödött, anyagi viszonyai lényege-