Ethnographia • 9. évfolyam (1898)
3. Néphit és népszokások - Somssich Sándor: Baranyai népszokások 375
Baranyai népszokások. A bodonyi leányvásár. Bodhay, Baranya megye szentlőrinczi járásának délkeleti szögében fekvő kath. községnek templom-búcsúját, melyet a templom főoltárán ábrázolva levő szentkereszt fölmagasztalásának emléknapját (szept. 14.) követő vasárnap szoktak megtartani, nevezik — az ott dívó hagyományos szokás miatt — megyeszerte leányvásárnak. Vásárnak, mivel e búcsú oly népes s azon az adás-vevés oly élénk szokott lenni, hogy akárhány országos vásárral kiállja a versenyt; leányvásárnak, mivel a vidék házasulandó legényeinek legtöbbje e helyütt szemeli ki magának leendő házastársát, miért is e búcsú alkalmából, melynek hét vármegye ellen kell keresni párját, föl-fölelevenedik a már-már feledésbe ment régi magyar nóta : A b . .. . i faluvégen Szőkét ne végy, mert ... Leányvásár lesz e héten; Vöröset se, mert . . . Magam is el fogok menni, * Barnát végy el, az lesz a jó, Szőkét fogok választani. Az ám a jó fonó, varró. Ha az idő kedvező, már a kora reggeli órákban megérkeznek — községenként, csoportokban — a vidék házasulandó legényei s férjhez készülő leányai. Valami szép, festői látvány, amint a leányok négyesével, ötösével — sőt, ahol abban sűrű népcsoportosulás akadályul nem szolgál, többen is — összefogózva, fölebb-alább sétálnak a sátrak hosszú, kettős sorai közt hagyott s mintegy utczákat képező területen. Egyik csoportban fehér gyolcsruhába öltözött kurta szoknyás, tarka-barka ércruhás (éróruha , kötény) ormánysági leányok; a másikban Kisasszonyfa, ózd-vidéki hajadonok, suhogó selyemben, az elmaradhatlan ezüstlánczczal nyakukon, valamennyi jól „kicsinálva", „kipiktoróva". Az így, élénk beszélgetés közt sétáló leánycsoportokat a házasulandó legények az egyes sátrak mellett — rendszerint anyjukkal vagy keresztanyjukkal oldalukon— félrevonulva szemlélik, különféle megjegyzéseket téve hol egyik, hol másik leányra. Ejnye az a szőke de szépen ki van csinálva; — nekem jobban tetszik az a kis „vaklicz" (teli, piros arczú barna lány), úgy látszik, hogy nincs is nagyon kipingálva, mégis milyen szép, igazán formás egy lány, aztán milyen „heles" járása van! — None, eetaláta kee, sokkal szebb az ott ii, — én nekem az jobban tetszik. •— No hát én nem bánom édes fiam; magadnak választod. Ha így aztán a legénynek megtetszik egy a sok közül, megkísérli a hozzá való közeledést. A leánycsoportok meg megállnak hol egyik, hol másik bábos sátornál; egyik-másik leány kiválaszt magának egy-egy mézeskalácsot, mintha ő azt meg akarná venni ; a legények — már t. i. akiknek