Ethnographia • 11. évfolyam (1900)

I. Értekezések. - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar halotti szokások pogány hagyományaihoz 97

ETHNOGRAPHIA SZERKESZTIK: Dr. MUNKÁCSI BERNÁT és Dr. SEBESTYÉN GYULA. XI. évf. 1900. márcZIUS 3. szám. ADALÉKOK A MAGYAR HALOTTI SZOKÁSOK POGÁNY HAGYOMÁNYAIHOZ. Kiegészítésül a régi magyar lovas temetkezés keleti változatairól írt tanulmányomhoz (Ethn. VII. 297—323.11.) ezúttal a jelenkori magyar halotti szokások köréből szándékozom néhány oly részletet bemutatni, melyeknek teljesebb fejlettségű s lélektani kapcsolataikban világosan szemlélhető másai megtalálhatók a magyarral régibb történeti korsza­kokban érintkezett keleti, különösen a nyelvileg rokon népek között. Az ily egyezéseknek főkép a halottak kultuszában van meg az a jelen­tősége, hogy alapjukon ősi eredetre vonhatni következtetést, mert az átörökölt képzetekhez s ezek külső nyilvánításának szokásos módjai­hoz semmilyen terén a nép lelki életének nem olyan SZÍVÓS a ragasz­kodás, mint épen itt, hol a megrendítő események fájdalmas hatása s az ember legerősebb erkölcsi érzése, az elhunytak iránt való kegye­let működnek közre a hagyományos gondolkodás kifejezéseinek lehető változatlan fentartásához és tiszteletéhez. Sajnos állapot, hogy magyar részről még az ily irányú kutatásokhoz is rendkívül csekély és fogya­tékos anyag áll rendelkezésünkre , miért is szolgáljanak az itt közlött észrevételek egyszersmind figyelmeztetőül gyűjtőink számára, kik ezek szemmel tartásával bizonyára még sok becses és tanulságos adattal fognak járulhatni halotti népszokásaink ősi elemeinek földerítéséhez. * ISTVÁNFFY GYULA a palócz temetési szokások leírásában a követ­kező érdekes eljárásról tudósít (Ethn. V. 182.): „Az áldott álla­potban elhalt nő mellé egy kis inget, egy szál vékony viaszgyertyát és egy krajczárt is helyeznek, a­mit a kiszemelt keresztanya köteles adni. Palócz hiedelem szerint ugyanis a Ethnolimphia XI. 7

Next