Ethnographia • 11. évfolyam (1900)

I. Értekezések. - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar halotti szokások pogány hagyományaihoz 97

vidéknek, hogy a csecsemő gyermek koporsójába az anya emlőiből néhány csepp tejet ereszt állítólag azért, hogy a tej minél hamarabb elapadjon (WLISLOCKINE , Ethn. IV. 116.), helye­sebben fölfogva, hogy az ekkép éhségében kielégített gyermek a tej további megmaradását ne kívánja. Kétségtelenül útravaló készség a pénz is, melyet a borsodi matyó halottnak egy krajczár összegében a „jó kézibe "tesznek, hogy "átvigyék a Jordán folyón" (Ethn. VII. 281.), a hosdáthinak pedig esetleg nagyobb, jelesen „egy piczuláig" terjedő bőkezűséggel a nyelve alá (u. o. VI. 122.). Mindezen szokások apró törmelékei, mondhatnók csökevényei, a pogány magyarok ama temetkezési rendszerének, melynél fogva ép úgy, mint a szkithák, hunnok, avarok, kunok s más keleti népek tették s mint ez ma is divatban van Ázsiának jóformán minden kezdetleges műveltségű népénél, vele adták a halottal a földi életben szükségelt legfontosabb tárgyait s különösen a válás alkalmával bőségesen ellát­ták étellel (1. Ethn. VII: 297—98.). Hogy a jelenkorból csak egy vilá­gos analógiát idézzünk, nézzük, mikép érvényesül e rendszer s mikép világlik ki igazi értelme legközelebbi nyelvrokonainknál, a voguloknál és osztjákoknál. E népek hite szerint „minden attól függ a jövő élet alakulásában, hogy részesül-e a testtől eltávozott lélek a megfelelő ápo­lásban és gondozásban övéinél s hogy kellőleg fölszerelték-e ezek nagy útjára. Az alapfelfogás pedig ezek tekintetében az, hogy a lélek vala­meddig más testhez nem csatlakozik, előbbi testi életét folytatja, más szóval, foglalkozásai és szükségletei teljesen egyneműek az eddigiekkel. A temetkezési szokásoknak legtöbb részlete azon eszmét fejezi ki, illetőleg azon törekvés szolgálatában áll, hogy a halottnak meglegyen mindene, a­mit életében kedvelt, meg ne szoruljon semmiben, mi az előtte álló feladatokhoz kívánatos. Ezen törekvéssel nyer nyugtát mind­két fél, az elvált lélek úgy, mint a hátramaradottak, mely utóbbiak t. i. csak a halott illő ellátásával kerülhetik el azt a veszedelmet, hogy az elköltözött fenyegető megjelenésekkel és csapásokkal ne figyelmez­tesse őket mulasztásaikra" (NyK. 29 :18—14.). E nézeteknek megfele­lőleg a kondai osztjákok annál több inget adnak a halottra, mennél gazdagabb s mindezek fölé néha még egy subát is raknak. A sok ing itt bizonyára arra való, hogy a halott a más világon fehérneműjét válthassa. A felső-kondai voguloknál a „mint a halottat a koporsóba helyezték, az asszonyok különböző ételeket kezdenek készíteni s mind­egyiket a halott mellé állítják, így pl. legelőbb sült fajdot, aztán főtt rénszarvas-húst, majd tehénhúst hoznak s mindegyik tálból egy darab- 7*

Next