Ethnographia • 19. évfolyam (1908)

I. Értekezések - Barla Sz. Jenő: Az 1562. évi debreceni hitvallástétel népies vonatkozásai 193

várkapitányhoz intézett ajánló beszéd nyomán állapítható meg, melynek a szerzők 1562 aug. 27-én írnak alá. A hitvallást Kiss Áron fordította magyarra s kiadta A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései (Budapest, 1882) czímű műve 73 — 285. lapjain. A Kiss Áron fordítását használom tanulmányomban szö­vegül s az ő lapszámozása nyomán hivatkozom fordítása szövegére. A hitvallás kiadását maguk a szerzők ekként indokolják a Németi Ferenczhez intézett ajánlásban: „Miért készítettük hát ezt a hitvallást, noha már többszörösen előadtuk, most itten rövidesen ismételjük. Elsőben, hogy tanulmányunkról és egyetértésünkről bizonyságot tegyünk, hogy a mi tanításunk sem a szent írástól nem különböző, sem nem ismeretlen, sem az atyák igaz hitével nem ellenkező. Továbbá, hogy el akartuk enyésztetni a viszályokat, pártokat és sokak méltatlan panaszait és vádjait; akartuk, hogy tudományunkat, a melyet tanítottunk és tanítunk, valaki el ne csavarja, hanem lássa, hogy ez a szent írásban megvan; hogy így megszégyenül­jenek mindazok, a kik a mi vallásunkat gonoszul rágalmazzák. Mellékeltünk némely inkább természet-, mint hittani kérdéseket is, mert sokak lelke meg van zavarva a kísértetekről (incubus), boszorkányokról és megfertőzésről való gonosz vélemény miatt s fel akartuk világosítani a tudat­lanokat a sátán munkáiról a szent írás és azon atyákból, a kik ugyan­ezekről értekeznek. Mert e rosszakat sokan gonoszul és helytelenül a sátán munkái gyanánt adták elő a népnek. És sokan a házastársak közül elválást is követeltek a magfolyás miatt, melyről még a szent írás is tanítja, hogy a lidércz betegség a gonosz vélemény szerint a zsidó Lilittői származik. Alkalmatlanul szólongattak és halmoztak el bennünket mindazon kérdések­kel, melyeket ide írtunk, sőt még saját atyámfiai is bizonyos érvekkel arra indítottak, hogy nyíltan adjuk ki és enyésztessük el az ezek feletti viszá­lyokat ; mert kevesen voltak, a kik, midőn e kérdések iránt megkerestettek, ugyanazon szellemben és elvek szerint feleltek volna." (Kiss Áron Id. munk. 76. 1.) Látnivaló, hogy főleg dogmai tekintetek tették szükségessé a hitvallás kiadását. A tanokat tisztázni, azokat bemutatni papjaik előtt, hogy lássák az egyház tanbeli felfogását, nem csekély érdek volt a gyülekezetben. Hiszen a század elmaradt kulturális szelleme hozta magával, hogy a papok nem annyira alaposan tanult egyének, theologiai kérdésekben nem éppen tájékozott férfiak valának. Nem mind látogathatták a külföldi egyetemeket, soraikból csak éppen a jelesek; ezek aztán theologiai kérdésekben tájé­koztatni, az egyház konfesszionális felfogását bemutatni, szóval paptársaikat tanítani igyekeztek. Különösebb feladatul jutott ez az egyház vidék püspöké­nek, Meliusnak, egyik szerzőnknek. A dogmai részletek mellett szerzőink megbeszélnek egyes „természeti kérdéseket" övéik helyes tájékoztatása szempontjából. Reánk, tartalmuknál tott. E kiadás szövege teljesen egyezik a debreczeni kiadással, csak a czimlapja más. — (Balogh F. A magyar prot. egyháztörténelem részletei 1892. 67. 1.).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék