Ethnographia • 19. évfolyam (1908)
I. Értekezések - Barla Sz. Jenő: Az 1562. évi debreceni hitvallástétel népies vonatkozásai 193
várkapitányhoz intézett ajánló beszéd nyomán állapítható meg, melynek a szerzők 1562 aug. 27-én írnak alá. A hitvallást Kiss Áron fordította magyarra s kiadta A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései (Budapest, 1882) czímű műve 73 — 285. lapjain. A Kiss Áron fordítását használom tanulmányomban szövegül s az ő lapszámozása nyomán hivatkozom fordítása szövegére. A hitvallás kiadását maguk a szerzők ekként indokolják a Németi Ferenczhez intézett ajánlásban: „Miért készítettük hát ezt a hitvallást, noha már többszörösen előadtuk, most itten rövidesen ismételjük. Elsőben, hogy tanulmányunkról és egyetértésünkről bizonyságot tegyünk, hogy a mi tanításunk sem a szent írástól nem különböző, sem nem ismeretlen, sem az atyák igaz hitével nem ellenkező. Továbbá, hogy el akartuk enyésztetni a viszályokat, pártokat és sokak méltatlan panaszait és vádjait; akartuk, hogy tudományunkat, amelyet tanítottunk és tanítunk, valaki el ne csavarja, hanem lássa, hogy ez a szent írásban megvan; hogy így megszégyenüljenek mindazok, akik a mi vallásunkat gonoszul rágalmazzák. Mellékeltünk némely inkább természet-, mint hittani kérdéseket is, mert sokak lelke meg van zavarva a kísértetekről (incubus), boszorkányokról és megfertőzésről való gonosz vélemény miatt s fel akartuk világosítani a tudatlanokat a sátán munkáiról a szent írás és azon atyákból, akik ugyanezekről értekeznek. Mert e rosszakat sokan gonoszul és helytelenül a sátán munkái gyanánt adták elő a népnek. És sokan a házastársak közül elválást is követeltek a magfolyás miatt, melyről még a szent írás is tanítja, hogy a lidércz betegség a gonosz vélemény szerint a zsidó Lilittől származik. Alkalmatlanul szólongattak és halmoztak el bennünket mindazon kérdésekkel, melyeket ide írtunk, sőt még saját atyámfiai is bizonyos érvekkel arra indítottak, hogy nyíltan adjuk ki és enyésztessük el az ezek feletti viszályokat ; mert kevesen voltak, a kik, midőn e kérdések iránt megkerestettek, ugyanazon szellemben és elvek szerint feleltek volna." (Kiss Áron Id. munk. 76. 1.) Látnivaló, hogy főleg dogmai tekintetek tették szükségessé a hitvallás kiadását. A tanokat tisztázni, azokat bemutatni papjaik előtt, hogy lássák az egyház tanbeli felfogását, nem csekély érdek volt a gyülekezetben. Hiszen a század elmaradt kulturális szelleme hozta magával, hogy a papok nem annyira alaposan tanult egyének, theologiai kérdésekben nem éppen tájékozott férfiak valának. Nem mind látogathatták a külföldi egyetemeket, soraikból csak éppen a jelesek; ezek aztán theológiai kérdésekben tájékoztatni, az egyház konfesszionális felfogását bemutatni, szóval paptársaikat tanítani igyekeztek. Különösebb feladatul jutott ez az egyház vidék püspökének, Meliusnak, egyik szerzőnknek. A dogmai részletek mellett szerzőink megbeszélnek egyes „természeti kérdéseket" övéik helyes tájékoztatása szempontjából. Reánk, tartalmuknál tett. E kiadás szövege teljesen egyezik a debreczeni kiadással, csak a czimlapja más. — (Balogh F. A magyar prot. egyháztörténelem részletei 1892. 67. 1.).