Ethnographia • 19. évfolyam (1908)

I. Értekezések - Barla Sz. Jenő: Az 1562. évi debreceni hitvallástétel népies vonatkozásai 193

fogva e részletek a becsesek! E részleteit fogjuk tárgyalni leírásuknak, melyben koruk „gonosz véleményével" ellentétben a szentírás és az egyház­atyák nyomán a józan felfogást adják. Előre jelezhetjük, hogy a tudat­lansággal és babonával szemben józan álláspontnak vallói, igazolva azt a megbízható és liberális felfogást, melyet konfesszionális álláspontjuk talap­zatán méltán vallottak és melyhez hívek is maradtak. Nézzük művekből e népies vonatkozásokat! A nő­rablókról. „Ha valakik összeegyezve elraboltatnak s felismertetnek, hogy a szülők akarata és nyilvános lakodalmi pompa vagy szertartás nélkül keltek egybe : ha a szülők bele­egyeznek, eskettessenek össze; ha pedig nem, közösíttessenek ki és büntettessenek meg a hatóságtól, vagy eskettessenek össze minden módon 2 Móz. 21, 22, 5 Móz. 17. Ha valakik erőszakkal lenyomatnak, vagy elragadtatnak, ha házastársak és elméjök érintetlen, beleegyezés nélkül maradt, a szemérem kötelékét nem sértik meg, nem lehet őket sem paráznáknak ítélni, sem pedig elválasztani. Apóst, kánon. 66. Konstant zsin. I. Móz. 6, 92. 93. Dec. Symach pápa. 2 Róm. zsin. Végz. 36. lev. 2. Kalcedoni zsin. 27. fej. Az atyák is ezt tanítják. Jerómás az Eféz. 5. és 8. fej. Gergely 29. homil. Evang. A nőrabló az elraboltat elsőbb férje halálával elveheti a Dávid példája szerint, és a kinn valaki erőszakot tett, azt el is veheti annak beegyezésével s az atyai beegye­zés hozzájárultával. Gratián végz. 2 rész., 36 ügy, 1 kérd. Hasonlag Melden. Pár.­zsin. 6. fej, azt parancsolja, hogy vezekléssel kell megtisztítani a rablót és az elraboltat és összeeskettetni. Hieronym ezeket bővebben így írja le: Az első a törvényes házasság, midőn a szüzet vagy özvegyet törvényesen elveszik. Második, midőn a leányt szűzen elragadják és erőszakkal összeesketik. Ha az atyja úgy akarja, az a férfi jegyajándékot ad a nőnek és megfizeti szemérme árát. Harmadik, midőn a leány elraboltatik és másoktól elcsábíttatik, ha az atyja úgy akarja, vegye el a rablóktól és csábítótól és adja másokhoz. Mert a fiakat és leányokat nem lehet meg­esketni a szülők beleegyezése nélkül; ha pedig megesketik, házasságuk érvénytelen lesz. Feljebb némely zsinatok az ellenkezőt tanítják, de a józanabb végzések a szentírásból erősítik meg az ítéletet. Jusztin 1. 5. könyv. Tit. 11. 12. ugyanezt bizonyítja. Tehát szemtelenül tévelyegnek, a­kik tagadják, hogy az erőszaktevő nem veheti el a meg­szeplősített leányt, vagy asszonyt előbbi férje holta után. Miként a Dávid házassága is megerősíttetett Betsabéval. — Ugyanezt tanítják Ambrus, Ágoston, Jeromos, Lyra és a Végzések kánonai. Gratián Végz. 36. fej. 0. 2. Justinian 1. könyv 3., 11., 12., czim. — Lomb. 4. könyv 17., 31., 32. dist. 2 kir. 11." (Kiss Á. id. munk. 172., 173. lap.) A czikkely a házasságra vonatkozó tudnivalók összefoglalása, melyet szerzőink papjaiknak adnak. A közlött meghagyások a rendes házasságok­tól eltérő esetekre, mint a nőszöktetés, erőszaktétel és a törvénytelen együttélésre vonatkoztak. Tiszteltetni kívánja a kiskorúak házasságánál a szülők beleegyezését, mely nélkül a házasság érvénytelen. A leányt rabló vagy szöktető férfira szigorú büntetést mérnek, ha csak házassággal jóvá nem teszi bűnét. A törvénytelenül együttélő férfi a nő előbbi férje halála után házasságra léphet törvénytelen élettársával, sőt a megesett személy atyai beleegyezéssel törvényes felesége lehetett az őt meggyalázó férfinak. E házasságkötési meghagyások mind tiszta morál felfogásról tesznek bizonyságot. Szerzőink a házassági összeadást a papok kezébe teszik le, kik bizo­

Next