Ethnographia • 19. évfolyam (1908)
I. Értekezések - Barla Sz. Jenő: Az 1562. évi debreceni hitvallástétel népies vonatkozásai 193
nyára szigorúan ügyeltek a hitvallástétel meghagyásaira, melyekre — úgy látszik — szükség is volt, mert sűrűn kerülhettek a felhozott példákhoz hasonló esetek. A játékról, tánczokról, látványos mulatságokról. „Az írás a hiábavaló szavakat, udvarlást, gyalázatosságot, szemtelenséget és mindazt megtiltja, a mi a bujaság fáklyáját meggyújtja. Máté 12, 17. Eféz. 5. Róm. 13; hasonlóképen a harmadik parancs: A te uradnak, istenednek nevét hiába fel ne vegyed ; valamint a hatodik, hetedik s nyolczadik parancs is. Minthogy pedig a játékok, látványosságok s a szemtelen tánczok e rosszaktól nem mentek: megtiltjuk s kárhoztatjuk azokat a zsinatokkal. Mert a kik színpadi álcrákat öltenek, szemtelen viseletben s taglejtésekkel mutogatják magukat, meggyújtják a bujaság fáklyáját. Ennélfogva kárhoztatják Ágoston, Ambrus, Kryzosztom, Jeromos, Hillár, Theofa, Anzelm, Origenes és más atyák e rosszakat, a Róm. 13. Eféz. 5. s Mátéra irt jegyzetekben; s a bázeli zsin. 25 ülés az egyet. zsin. 16 kánonában ugyanezen szavakkal. Azonban nem tagadjuk meg a tisztességes és nem szemtelen játékot és a szemérmes lépést vagy tánczot, melyben hiányzanak a szemtelen és féktelen mozdulatok és érintések, a lélek megújítása tekintetéből, miként Dávid és a szent leányok is tánczoltak. Lásd az atyákat, Máté 11. Sípoltunk néktek és nem tánczoltatok. Azt a bálványozási játékot és tánczot, mely a mámorból és részegségből keletkezett, midőn az Istennek egyházi beszéd hallgatásra és nyilvános isteni tiszteletekre szentelt napokat, játékok és tánczokkal töltik el, s midőn az Isten iránti kötelességeket a csáb, játék és tánczok miatt elmulasztják, kárhoztatják, miként a végzések és zsinatok is tanítanak. A mint meg van írva 2. Móz. 32. Leült a nép és azután felkele játszódni. 2 Kir. 16. Préd. 3. Márk. 6. Máté 14." — (Kiss Á. Id. munka 173., 174. 1.) Az erkölcstelenséget szóban és cselekedetben egyaránt szigorúan elítélik hitvallásunk szerzői. Gonosz játékokat, látványosságokat, szemtelen, tehát érzékies tánczot szigorúan megtiltanak, sőt elitélik a színpadi játékot, az álcrák viselését, de megengedik a szemérmes tánczot. Kihágás számba ment a nyilvános istentiszteletre rendelt napoknak táncz és lármás mulatozás között eltöltése. Papságuknak adott meghagyásuk bizonyára nem talált siket fülekre ; utasításaiknak eleget kívántak tenni templomi szónoklataikban, iskolai tanításokban. S ha elgondoljuk, hogy a vallásosság e századában hatalmi erő volt a templomi szószék a biblia prédikálásával s a belőle merített morál intelmek hirdetésével, dicsérni lehet a hitvallás tiszta felfogását s nyomában a papság ténykedéseit az erkölcsi élet mezején, az istenfélelem és jó erkölcsök megszilárdítása érdekében. Az éji kísértetekről, boszorkányokról, káborgó lelkekről, vagy megnyomókról. „Ágoston vitatkozik a sátán munkáiról, s a tapasztalat mutatja, mit cselekszik a hitetlenekben. Nem kételkedünk felőle, hogy midőn azok a sátán kezébe jutnak, a sátán általok, mint magáéi, sajátjai által némely csudákat nemcsak szemfényvesztőség, hanem valósággal is csinál, miként a mágusok által. A jeleket az úr engedelmével előre megmondja és megtörténnek a jövendők, a melyeket előre megjósol, mint az írás mondja. Ezek: 9, 13. 14. Jeleket és nagy csudákat cselekesznek. A halottakat látásokban varázslatukkal felköltik, nem valósággal. Azokat a csudákat, melyek tulajdonképen az Isten dicsőségét illetik, nem képes végrehajtani az ördög. És a mely jeleket csak a pogány népek