Ethnographia • 19. évfolyam (1908)
VI. Néprajzi hírek - M. B. [Munkácsi Bernát]: Barátosi Balogh Benedek 255
fogságban ült. Ekkér teljesen megnyerte barátságukat és bizalmukat s alkalma nyilt a czigányok szellemi életének lehető alapos megismerésére; mert szívesen közölték vele az asszonyok meséiket, a leányok dalaikat, az öregek varázsigéiket s mindenféle titkukat. Egész sorozata a német, magyar, angol és franczia nyelveken megjelent könyveknek és értekezéseknek volt e búvárlatának eredménye, melyek között kiválnak a következők: Heideblüten, Volksreder der transylvanischen Zigeuner, Die Sprache der transylvanischen Zigeuner, Marciién und Sagen der transylv. Zigeuner, Volksdichtungen der siebenbürg. u. südunyar. Zigeuner, Vom wandernden Zigeunervolke, Volksglaube u. religiöser Brauch d. Zigeuner, Am dem inneren Leben der Zigeuner. E munkákon kívül W. számos értekezést és önálló kiadványt közölt a magyar s a magyarországi örmény, valamint szász nép hiedelmei és népszokásai köréből. Több dolgozata e tárgykörökből a jelen folyóirat évfolyamaiban látott napvilágot. Élte utolsó szakában W. szeme látását csaknem egészen elvesztette, s mint hírlik, elméjében is megzavarodott. Szenvedéseiben neje, sz. Dörfler Fanni, ki maga is írónő s néprajzi dolgozataival szintén többször kereste fel folyóiratunkat, ápolta önfeláldozó hűséggel. Mindenki mástól elhagyatva, sőt szaktársaitól is elfeledve, nejének tanítónői állomásán, Bethlen-Szentmiklósban hunyt el Wlislocki mult év márczius havában. — Helyénvaló volna, hogy valaki közülünk, kik szemtanúi voltunk azoknak a küzdelmes életviszonyoknak, melyek között W. tengődött, írná meg e rendkívüli ember életrajzát, míg a reá való emlékezés egészen feledésbe nem vész. * Barátoi Balogh Benedektől, kinek keletszibériai tanulmányútjáról a minap hírt adtunk, május 24-iki kelettel levél érkezett Vladivosztokból. Ebben közli, hogy a Nemzetközi Közép- és Keletázsiai Társaság Magyar Bizottságának ajánlatára Radloff Vilmos szentpétervári akadémikus útján megkapta az utazásához szükséges hivatalos írást, továbbá, hogy ugyancsak Radloff intézkedése értelmében a vladivosztoki keleti akadémia egy hallgatója van melléje rendelve, hogy útjában kísérje s támogassa. „Időközben — így folytatja levelét — arról értesültünk, hogy az orosz kormány egy kisebb expedícziót küld az alsó Amurra Khabarovszktól a torkolatig, melynek czélja, hogy a kivándorlók letelepítésére alkalmas partvidéket tanulmányozza. Mivel ez expedíczió minden falunál megáll, nekem kapóra jött a jó alkalom, amikor fölajánlották, hogy csatlakozzam az expedíczióhoz. Schmidt Péter úr, a khinai és mancisu nyelvek professzora is elhatározta, hogy részt vesz az expediczióban , mert így, ha én is megyek, nem lesz egészen más foglalkozású emberek között, így utazásomra vonatkozó kilátásaim elég jók s talán szép eredményt vihetek haza . . . Egy eredményt már is írhatok. Még vannak élő mandsuk, akik a mandsu nyelvet beszélik, a khinai nyelvet pedig nem is tudják. Személyesen is ismerek egy párt köztük, a Vostocnij Institut mandsu lektorát, aki szintén alig tud valamit a khinai nyelvből és írásból. Az őszön fel is fogom keresni őket, ha élek. Egy fényképem már van is egy éles mandsuról és a feleségéről." M. B.