Ethnographia • 21. évfolyam (1910)

IV. Népköltészet és népzene - Báró Nyáry Albert: Mihálygerge népköltészete 235, 348 - 1

:— Búza, búza, de szép tábla búza, Én vagyok az igaz árva, Közepibe két szá­­majorannaEn vagyok az igaz árva, Kétfelé hajlott az ága,Az Isten is láttya. A legény csak ritkán tör ki panaszban. — Egres, Egres, befagyott az Egres, Megitatom a deresem. Miből iszik a lovam a deres.Ne hagyjz el angyalom. Léket vágok az Egresen,Látod árvaságom. Neki inkább hunczutságokon jár az esze. — Ma regvel fekeltem,Egy szűz mellé ültem. A templomba elmentem,Mellátott a püspök, A szent lógrátéra.Bezzeg vót száraz fzüstök, Lámpás nékül mentem,Izzadott az üstök. Helyem eltévesztettem, A dalköltés egyik forrása kiapadt újabban. A változott gazdasági viszonyok­nak áldozatul estek a juhok, s nem várja a számadó az akol előtt esténként haza a csengős nyájat, tilinkózó bojtárt. Búcsúzóul — Főnyergelem daru szörft szamarain, Mehallom a vezérf­r­im csengőjit, Még az éjjel köréjárom a nyájam,Ma azóta lerántották a borit. Az előtt külön idilli élet volt a bojtáré. Nyáron a völgyeken csilingeltek végig-hosszig a birkák, télre felszorultak a bérczeken levő aklyokba. S a bojtár esztendőkön keresztül alig látott más élőlényt juhainál, meg az erdő vadjainál. Ha csak a szomszéd számadó lányához át nem járogatott hébe-korba. — Két esztendeji vagy­ három:„Kerek erdő az kosárom, Móta számadómat várom.Pudi kutyám az bojtárom, Amott gyön má' messze, látom,Pudi kutyám az bojtárom, Három fekete szamáron.Azt is tudom, ha van károm. „Jónapot érdes bojtárom,Azt is tudom, ha van károm, Károd is van, a­mint látom."Mer' szomorú a bojtárom, „Nincsen károm, de nem is lesz,Azt is tudom, ha nincs károm, Míg ez a nyáj kezemen lesz."Mer' mosolyog a bojtárom." A béreslegény azonban még el-el nótázza a szekéroldalon ülve, hogy — Ha kihajtom Csákó ökröm a rétre,Zavaros az Egres vize nem tiszta, Gyöngyharmatot mind letörli előttem, Rávezetem Csákó ökröm nem issza, Nem hallom a Csákó ökröm kolomp­ját, Hogy nem issza vezetem a Tyiszára, Más ölelni a rózsámnak derekát.Nem kell nekem senki hányott rózs­ija. Volt azonban olyan béreslegény is, a ki bújába mást csinál, nem nóta közt kesereg. Ennek az esetét így szedte a falu rímekbe: Ki megyén a szógalegény mezőre,Úgy elhajtom azt az ökröt éccakra, Le is fekszik a híres fa tövibe,Virattára el is adom Szombatba, Felugrik a szóga legény bújábaNem kell nekem se nótárus, se bíró, — Jaj gazdám egy ökör sincs a járomba. Tanákozik betyár közt paksos író. A búbánatban sok minden megesik. Még a gyilkosság is. — Jaj Istenem de szomorú órábaMikor én a zsidólegény­t megetem, Indutam el Gyöngyösre Pásztoháza; Arany órát, arany gyüröt elvettem, Fölvettem egy zsidólegényt kocsimra, Arany gyüröt adattam a rózsámnak, A szurgyikba megytem bánatomba. Vele együtt azistomba bezártak.

Next