Ethnographia • 24. évfolyam (1913)
II. Néphit és népszokások - Róheim Géza: A halálmadár 23
ház előtt hangos kuvikolását hallatja, ott rövid idő alatt valakinek meg kell halnia. Ezért pusztítják úton-útfélen, pedig a leghasznosabb madaraink egyike, amenynyiben táplálékát rovarok, éji lepkék s főleg egerek képezik. A magunk részéről vegyük először a babona magyarországi elterjedését s utána a nemzetközi párhuzamokat. Ha Eger vidékén éjjel megszólal a halálmadár a ház gerinczén, azt jósolja, hogy reggelre meghal valaki. A kuvik hangja olyan házon, ahol beteg van, halált jelent. (Engelmann Oszkárné, Domoszló, Hevesmegye.) Zala megyében a bagoly neve kuvikmadár vagy halálmadár. Ha rászáll egy házra és ott kuvikol, nemsokára meghal valaki a házban. Ha csak rászáll, akkor is bajt hoz, de halált nem. Ha kuvikol, kővel megdobálják, elkergetik, akkor nem következik be a halál. (Révész Jenő úr közlése: Zalaegerszeg.) Baranyában, ha a halálmadár szól valamelyik házon, ott meghal valaki.3 Ha a hegyháti babona szerint a bagoly éjjel a házon kiabál, egy családtag meghal.4 Így tartja ezt a bácsmegyei, délvidéki, szatmár-, zemplén-, bars-, Szabolcs- és pozsonymegyei magyarság is.5 A szegedi halászoknak a „halálbagó" megjövendöli a veszedelmet.6 Szegeden a háztetőn gunnyasztó bagoly vagy egy átröppenő fehér galamb biztos előjelei a halálnak.7 Torda-Aranyos megyében halált jelent, ha a kuvik szól.8 A dévai csángók szerint a halálbagoly tátosmadár, melyet megünn nem jó. Ha a halálbagoly kuvikol a házon vagy a szomszédságban, akkor ez a hetedik nemzetig (a heted ízig való rokonok) halált jelent. 10 Kalotaszegen, ha beteg közelében kiált a bagoly, az illető nemsokára meghal, mert azt kiáltja a házbelieknek „Ki vidd (a temetőbe)!" A ki nappal baglyot lát, az térjen vissza, akár minő járatban van, mert állandó balszerencse kíséri útjában. 11 Ez a hit tehát el van terjedve a magyarság egész területén, ezért mint általánosan magyar, közelebbi meghatározás nélkül is állandóan szerepelt. 12 Ha a kuvik (halálmadár) a házra ülve, háromszor kuvikol, meghal valaki. 13 Az álomjóslásba is átment ez a hit, mert a ki bagolyról álmodik. 1 Vangel Jenő dr.: Pallas Lexikon. II. 457. 2 Benkóczy Emil: Az egervidéki nép. Ethn. 1909. 237. 3 Révai Sándor: Baranyai babonák (Siklós). Ethn. XVI. 295. * Nagy József: Ethn. III. 71. ; Bellosits B.: Ethn. X. 307. U. o.: Magyarország Vármegyéi és Városai: Bácsmegye. 360.; Bartók Jenő: Nyelvőr. XIII. 233. (Patóháza); Vitter Ferencz: Magyarország Vármegyéi: Zemplénmegye. 160. U. o.: Barsmegye. 153. Kálnay László: u. o. Szabolcsmegye. 168. Pápay Samu: u. o. Pozsonymegye. 244. Nagy József: Bácsmegyei babonák. Ethn. VII. 95. 6 Lakatos Károly: A régi szegedi halászok jelképies madarai. Ethn. XXI. 147. 7 Kovács: Szeged és népe. 1901. 293., 377. 8 Jankó János: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar népe. 9 Lengyelországban nem szabad megölni. Piatkowska: Folk-Lore, 1901. 193. l. Kolumbán Samu: Babonás hiedelmek a dévai csángóknál. Ethn. XV. 42. 11 Wlislockiné: Jósló állatok a kalotaszegi néphitben. Ethn. III. 51.; A. Dörfler : Todvorbedeutungen im magyarischen Volksglauben. Urquell, 1892. 145.; Wlislocki : Volksglaube und religiöser Brauch der Magyaren. 1893. 75.; Kandra Kabos : Magyar Mytho-Iogia. 1897. 159. 12 Ipolyi: Magyar Mythologia 1854. 247.; Kandra, 159.; Gubernatis : Die Thiere in der indogermanischen Mythologie. 1874. 526. 13 Varga János: A babonák könyve 1877. Szeged, 187.