Ethnographia • 32. évfolyam (1921)
I. Értekezések - Horváth Sándor: A Physiologus 1
BOS költészetében, hanem a középkor kultúrnépeinek világi irodalmában is léptennyomon. A középkori templomokban, kívül és belül láthatjuk e jelképeket, kőbe faragva szobrokon vagy festményeken. És még akkor is, midőn képeinek, képleteinek, régi jelképes (symbolikus) jelentése és felhasználása immár feledésbe merült, az újabb kor küszöbén, még mindig szívós életet éltek e meseszerű állattörténetek a nyomtatásban megjelent természetrajzokban, belenyúlva egészen a múlt század első évtizedeibe. Egyike-másika azonban még ma is tovább él". Már Laubertnek ezen ismertetéséből is láthatjuk, mennyire érdekes kis könyv ez, amelynek művelődéstörténeti hatása sokkalta nagyobb és szélesebb körű, mint ahogyan azt akár Lauchert, akár pedig azok, akik az ő kiváló műve alapján vele már eddig is foglalkoztak, eddig megállapították. „A Physiologusban nyilvánul meg a középkornak új formákat alkotó ereje, amelyet tőle oly sokan és oly sokszor elvitattak. Egyik hiánya, hogy nem valami sokoldalú. De éppen ezt a hiányt olyan műnél, mint a Physiologus, amely korának gondolkodásmódját, lelkületét, érdeklődését oly híven és olyan behatóan tükrözteti vissza, kevésbbé fogjuk észrevenni. És minthogy a Physiologus korának hamisítatlan, legigazibb gyermeke, éppen azért alapos megismerése, tudományos feltárása és kiaknázása, a legfontosabb művelődéstörténeti feladataink közé tartozik", mondja Goldstaub Miksa, kiváló német klassikus-philologus. Végül még a híres byzantinologusnak, Krumbachernek adom a definitióját, amely így szól: „A Physiologus nem egyéb, mint olyan természetrajzi könyv, amelyben létező és nem létező, képzeleti állatok, fák, növények és kövek leírását találjuk. Ezen természetrajzi leírás után azok jellemző tulajdonságai typologikus (allegorico-moralistikus) értelemben magyaráztatnak, azaz, mint Krisztus urunk, az ördög, a gonosz szellem, az egyház, vagy pedig a jó és gonosz ember stb. mintaképei" . Más szóval ez a könyv nem egyéb, mint az ó- és középkor oktató- és tanítópapjainak kezén forgott tankönyv, amelynek alapján tanították a vallástant, erkölcstant, természetrajzot stb. Az ú. n. „Bestiarius"-ok (magyarul Vadkert, ang. bestiary, franc. bestiaire, olasz, bestiario, ném. Tierbuch), a Physiologus további fejlődései és már inkább tudományos irányzatúak, javarészt erkölcsi fejtegetések nélkül. Minthogy továbbá az ősgörög Physiologus, aethiopiai, örmény, id. és ifj. szíriai, arabs, számos latin, izlandi, angolszász, angol, orosz, ó-német, ifj. német, spanyol, olasz, cseh, szerb, sőt oláh fordításban ma is létezik, könnyen érthető, hogy mindezen nemzeteknél és népeknél sok mindenféle közös alkotás, közös 1 1 Lauchert, id. m. 1—2. 11. Az ő nyomán: Anthony Bitter von Siegenfcld, Das Landeswappen der Steiermark, Graz, 1900. 73—74. 11. 2 Ld. az ő „Verhandlungen der 41. Versammlung Deutscher Philologen u. Schulmänner in München. Vom 20. Mai—23. Mai 1891 "-ben megjelent művét. Leipzig, 1892. 4° 220—221. 1. Továbbá: „Der Physiologus u. seine Weiterbildung, besonders in der lateinischen u. in der byzantinischen Litteratur" c, a „Philologus", Suppl. bd. VIII. Heft 3. 339—404. 11., megjelent cikkét. 3 Ld. Byzantinische Zeitschr. I. k. 627. 1. 4 A Physiologusról és a bestiariusokról külön tanulmányban óhajtok részletesebben értekezni.