Ethnographia • 40. évfolyam (1929) /Népélet/
Cikkek - Madarassy László: Magyar szüreti szokások 162
kosár szőlőt vihetett haza. A gazda ebédet adott, a cigánybandák meg járták a hegyet és a szüretelőknek egy-két üveg borért húzták a talp alá valót. A puttonyos volt a leghangosabb, mert mikor hozta a kamrába a szőlőt, mindig durrantott egyet a pisztolyával." 10 Miképen az aratást az aratóünnep, azonképen a szüretet a szüreti ünnep fejezte be. Ennek legrégibb leírását magyar földről, Budáról, szintén Csaprovicsnál találjuk, 11 de minthogy ezt a fejezetet Csaplovics művéből báró Prónay Gábor, nagy népéleti művében teljes egészében átvette, azért a leírást az ő magyar fordításában adjuk: ,,... mielőtt a szüretnek vége lenne, összeszólalkoznak a szedők, hogy a tulaj*donosnak szőlőfürtök és levelekből egy nagy koszorút kössenek s azt neki dísz*menet kíséretében elvigyék. Ily díszmenetnél elől megy a zene, utána a szüretelők csoportja, azt azon pár köteleztetvén ezen alkalommal álöltözetben mint első vezetni, mely a szüretben történetesen utolsónak talált maradni. Mellettök jobbról, balról egy két zászlós, környezve fehérbe öltözött és koszorúcskákkal ékesített leány seregtől, kik közül kettő felcifrázott és kidíszített rúdon viszi a szalagokkal ékesített roppant szőlőkoszorút, így haladnak ők ének és kurjongatás közt utcáról, utcára. A mellettek átmenőket borral kínálgatják, az őket kísérő szőlőpásztor pedig vígan csattogtatja piricskéjét s azzal sokaknak hátára vereget. A birtokos házába vagy lakába érve, egy arra kijelölt szoba mennyezete közepére akasztják fel a nagy koszorút, mint valami csillárt, azután pedig tánchoz s lakomához látnak, melyhez a magyar vendégszeretetnél fogva gyakran sokan sereglenek össze és ezzel vígan fejeztetik be a szüreti ünnepély." 12 A „Napkelet" 1857. évfolyamában a nógrádmegyei cserháti szüreti ünnepélyről ezeket találjuk: „.. . nálunk a szüret bevégeztével tarkabarka néptömeg közepén az úgynevezett vincellér áll cifra kalapban, jobb karján különféle szőlőből ügyesen összefont koszorú függ, bal kezében szőlővel kirakott botot tart és a csapat kíséretében népi dalokat hangoztatva, egész méltósággal indul le a hegyről a borház felé, melyben már harsog a zene, melyben nagy mulatság van készülőben, a borház előtt megáll a csapat, a vincellér leemeli kalapját, rövid üdvözlő beszéd után a koszorút a házi* asszonynak, a botot pedig a háziúrnak nyújtja át, — s ezen eredeti szokásos jele* net után a tömeg pompás vacsorában s mulatságban részesül; előállanak a szög* verők — (cigányok) —, húzzák keservesen, a szüretelők pedig rakják a csárdást egész reggelig." 13 Tokajhegyalján, a mult század nyolcvanas éveiben ,,a szüret végeztével a szüretelő nép fölékesített szüretfa elővitele és dal mellett vonult be a községbe a szőlőtulajdonos házához, hol aztán jó vacsora és bor mellett élvezte a munkás nép egész évi fáradságának jutalmát." 14 Monoron „a szüreti ünnepélyt mindig a faluban tartották. A gazdalegények lóra ültek, négy fehérbe öltözött lány rúdon vitte a nagy szőlőfürtöt, négy legény meg a horadóra ültetett borkirálytt. A borkirály cifra ruhába öltöztetett kisfiú volt; fejére papíroskoronát tettek, arcára kukorica selyméből bajuszt, suba szőréből szakállt ragasztottak."1"' 10 L. Madarassy László: Mindentudó Zsengellér Fazekas Sándor „Budapesti Hirlap" 1929. évf. okt. 11. sz. 11 L. i. m. Zweiter Theil. 249. 1. 12 L. báró Prónay Gábor: Vázlatok Magyarhon népéletéből. Pest, 1855. 34. 1. 13 L. Szarkasi Demeter: Cserháti képek. „Napkelet" 1857. évf. dec. 27. száma. 14 L. Molnár István: I. m. 454. I. 15 L. Madarassy László: I. m.