Ethnographia • 40. évfolyam (1929) /Népélet/
Cikkek - Madarassy László: Magyar szüreti szokások 162
lábú asztal körül hordókon végig nyújtott deszkaszálakra telepszik a hívott vagy magától jött, de egyformán szívesen látott vendég, juh,húsos kása, szüreti káposzta, pörkölt hús, — minden kitelik a bárány korától fogva e célra, hizlalt ürüből és néhány hüvely egészben belefőzött édes piros paprikából. Akinek az egészsége meg* kívánja, fekete kávét is kap, de itt nem porcelláncsészékben, hanem apró boros* poharakban; köszönje meg, ha nem evőkanalat kap hozzá, hanem a régi asztalfiók* ból kerül valami ős*időbeli paklong, öreganyáink kávéskanala. A cigány jár hajlékról a hajlékra, ahova délben érkezik, ott ragad. Naphosszat pattognak a békák, ezek az apró pokolgépek, ijesztgetve a fehér cselédet, alkonyat után kigyuladnak a rakéták, a csőszök vaspuskái dörögnek, hegy és erdő verik vissza a dörgést és a dalt. Gyermekké lesz minden ember." 17 Szüreti szokásainkon végigtekintve, a régi magyar szüretnek csak* ugyan ez a Baksay Sándor által találóan meghatározott félig munka, félig ünnep*jellege domborodik ki. Minthogy a szüret ideje egybeesik a tenyészet haladásával és minthogy a szüret a legtöbb helyen a külső gazdasági munkák végét is jelentette, ezért a szüret a nyártól való elbúcsúzkodás, olyan áldomásféle volt, amiben a magyar ember minden atyafiát, jó emberét részeltette, amikor meghívta szőlőjének szedéséhez, szüreti ebédjéhez, vagy ünnepélyéhez. Amint láttuk, országszerte hangos, színes volt ez az elbúcsúzkodás, ez az áldomás, mely az első pisztolylövéstől, hujjákolástól a szőlőkoszorú, szüreti*bot vagy szüreti*fa hazaviteléig és felajánlásáig egy* kor a szőlőhegyen folyt le. Csak az utolsó évtizedek sok gazdasági válsága, termelési kényszere némította el a magyar szőlőhegyet, ahonnan azután a szüreti ünnepélyeket utcai, karneválszerű felvonulások, körmenetek, őszi táncmulatságok alakjában a városok, falvak mulatni vágyó fiatalsága mentette át korunkra. Feltűnő, hogy szüreti szokásainkban, és pedig úgy a szőlő leszedésénél, mint kisajtolásánál, nem találunk vallásos, vagy babonás vonatkozásokat, ami pedig aratási szokásainkban olyan nagyon uralkodó. Egyetlen följegyzésünk van, mely a magyar szürettel kapcsolatban babonás cselekményt őriz meg. Göcsejben ugyanis néhol a szedés befejezésekor a szőlővesszőket lemetszették s mindegyik szőlő tövére egy szem szőlőt tettek, hogy a következő évben jótermő legyen. 18 Alig hihető, hogy ilyen fontos, általánosan elterjedt mívelési ágnál, mint a szőlő, mely magyar népünk között esztendőn át annyi gond, aggodalom, jövendölés, számítgatás, megbeszélés tárgya, nem termett volna több szüreti babona. Miként Európa messze nyugaton, 19 bizonyára nálunk is élt e téren több vallásos és babonás hiedelem, cselekmény, csak éppen elmulasztották följegyezni, mert a mi közönségünket e téren is csupán a színes külsőségek érdekelték. Nagy szolgálatot tennének az igen tisztelt Olvasók a magyar népszokások ügyének, ha ilyen irányú megfigyelések közlésével kutató munkánkat támogatnák! * Képeinkhez. A III. számú táblán közölt kép a Magyar Film Iroda fénykép fölvétele. — Az 1. számú ábra a „Budai szüret*tér" című kép a báró Prónay Gábor- féle „Vázlatok Magyarhon népéletéből" című díszműből. — A 2. számú ábra szüreti ebédet ábrázoló fametszet a „Magyar* és Erdélyország képekben" című vállalat IV. kötetéből. Madarassy László, 17 L. Baksay Sándor: Magyar népszokások. „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" c. vállalat Magyarország II. kötete. Bpest, 1891. 113. 1. — Baksay Sándor: Összegyűjtött irodalmi dolgozatok. III. köt. Bpest, 1917. 81. 1. IS L. Gönczi Ferenc: I. m. 573. 1. 19 L. pl. Buschan Georg dr.: Die Sitten der Völker. Vierter Band. Das deutsche Volk in Sitten und Brauch. 108—110. 1. — Mannhardt Wilhelm: Wald* und Feld* kulte. Erster Band. Berlin, 1904. 202., 217., 511. 1.