Ethnographia • 42. évfolyam (1931) /Népélet/
Szemle - Szendrey Zsigmond: A magyar néphagyományok legújabb gyűjteménye. (N. Bartha Károly könyve) 215
História, 2. Az Magtalan Hercegrül, 3. Három vándorló Királyfirul való His* tória, 4. Egy példás Királyfirul való História, 5. Egy Királyfirul, ki háza* sodni mervén . . ., 6. Egy Hitetlen Ki* rály Kis Asszonyról, 7. A Kigyók Kirá* lyáról, 8. Egy Öreg Királyról és a Tun* derek Királynéjáról. Az első mese végén egy bejegyzést találunk: Nerv. D. Matterffy. Ki lehet ez, most nem tudom megmondani. A Musaeus 1782* I. kötetében lévő mesék közt egy sem fordul elő ezek közül: az utánajövő Modler-féle mesegyűjtemény már 1793- ból való, tehát későbbi emlék. Honnan vehette meséit a leíró vagy a fordító, nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy ki " volt a füzet összeírója. A VI. mese végén ezt a bejegyzést találjuk. Sign. V. Megyer, 1989. br. 789. Pr. St. Szircz. Tehát e mese lejegyzője Silcz István vasmegyeri földbirtokos volt, akinek létezését az ottani lelkészi hivatal tényleg igazolta is: 1779 december 12-én egy István nevű gyermeke született, 178 - ben egy András nevű, ugyanazon évben egy leányát temette el. 1789*ben gyermekei tehát 8—10 évesek lehettek, bizonyára az ő gyönyörködtetésükre olvasta fel meséit. 1800*ban még élt, mert Gleich regéit fordította. Nem álhítjuk, hogy mesék akkor nem voltak. Voltak bizony, hiszen az Ethn., 1902, 295. lapján az összeíró 13 mese címét jegyezte le, de szerintünk ezek a pataki mesék annyira magukon viselik az idegenszerűség bélyegét, hogy még Berze Nagy János súlyos szava után is aggo* dalmunk van eredetisége felől. Termé*szetesen mi örülnénk rajta legjobban, ha könyvtárunk e kincse eredeti ma* gyar népmesék gyűjteményének bizo* nyulna. A minden dicséretet megér* demlő vállalkozás most módot ad a tu* dós világnak, hogy e kérdést eldöntse. Sajnos, a 3. és 8. mese csonkán maradt meg, a 7. pedig befejezetlen. E csonka részeket az ifjúság pontokkal jelezte. A későbbi gyűjteményekből azonban kiegészíthetők (Gaál György, Majláth János), erre nézve azonban a pataki theológusok nem akarták megkötni a vizsgálódók kezét. Az ifjak áldozat* készsége a néprajz művelőinek elisme* rését is kiérdemli. Gulyán József: A magyar néphagyományok legújabb gyűjteménye. (N. Bertha Károly könyve.) Mint a Magyar Népköl* tési Gyűjtemény XIV. kötetét, ezt is a deákok gyűjtötték: a debreceni kol*légium preparandistái. És ez a gyüjte* mény második kétségbevonhatatlan bizo* nyítéka annak, amit nálunk először Sebestyén Gyula hirdetett, hogy a ta*nulók ethnographiai gyüjtőmunkássága szakszerű tanári vezetés mellett meg* becsülhetetlen tudományos anyagot hoz* hat össze. A kis kötet bennünket any* nyival is inkább érdekel, mert szer* kesztője éppen Társaságunk „ösztönző erejé"*re hivatkozik. A gyűjtemény anyaga főkép tiszántúli, de a tanulók lakóhelye szerint az ország más vidéké* ről való adatokat sem zárta ki a szer* kesztő, ha tartalma, vagy földrajzi fel* tünése miatt értékesnek találta. És na* gyon helyesen. A gyűjtemény első da* rabjai betlehemes játékok (Hajdú, Bé kés, Szabolcs, Szatmár m.), valamennyi hangjegyekkel; különösen értékesek kö* zülök a szatmármegyei bábjátékos szö* vegek, amelyeknek párjait (a Szathmáry Károly s e sorok írójának rövid meg* említésén kívül) eddig csak a Dunán* túlról ismertük, s e gyűjteményben tíz jól közölt képét is láthatjuk. A 11 bet*lehemes szöveg után 27 porum*szöveg. (Kocsit, kocsit, komámasszony, stb.) következik (Bereg, Ugocsa, Szatmár, Hajdú, Békés, Bihar, Csanád, Tolna, Udvarhely m.); nagyon értékes anyag az összehasonlításra, mert még a Kiss Áron könyve is csak négyet közöl belőle. Ér* dekesek kiolvasó versikéi is: száznál jóval több a már fentebb említett vár*megyékből; ezek a mai feljegyzések értékes változatai lesznek a már eddig ismerteknek. A harmadik fejezet a tál* tosokról, ördöngősökről és boszorka* nyokról közöl igen érdekes és eddig jórészt ismeretlen, vagy legalább is ed* dig ismeretlen helyű adatokat. (60—70.) Majd a tehén* és tejrontás, elles és vásári szerencse babonái (71—77.) következnek, végül a tyúk* és tojásbabonák zárják be a 82 lapos füzetet. S a népies hiedelmeknek ez utóbbi fejezete annyira új, hogy a legnagyobb érdeklődéssel várjuk a füzet előrejelzett folytatását, különösen ennek, az Ethn. és a szegedi N. Ny. utóbbi évfolyamaiban megjelent