Ethnographia • 44. évfolyam (1933) /Népélet/
Társasági ügyek - Adományok (segély, felülfizetés) 96, 180 - 2
Egyetértünk tehát Milotay Istvánnal és a Pestre szakadt mezőkövesdivel e pompás teljesítmény dicséretében. Nem vehetjük azonban magunkra a mező kövesdi felszólaló ama vádját, hogy Paulininak az „úgynevezett illetékes té nyezők", a „tudományos világ" nem volt segítségére. E vádszerűen hangzó szavakra most — évek múlva — végre meg kell mondanunk, hogy a Nemzeti Muszeum néprajzi osztálya a maga módján az elindulásban, tehát a kezdet legnehezebb lépésében hathatósan támogatta Paulinit. A megtörtént igazság az, hogy az első Gyöngyösbokréta előtt Paulini úr mint lelkes, de a néprajzban járatlan kezdeményező elment oda, ahová természetesen mennie kellett s ahová mások is menni szoktak: a Nemzeti Мш zeum néprajzi osztályába, ahol nemcsak arra nézve kapott szívesen adott utasítást, hogy helyről helyre haladva, hol szedje bokrétáját, hanem, címekkel, nevekkel is szolgáltak, hogy verbuválása sikere érdekében a helyszínen kikhez forduljon, kiknek kérje segítségét. A Gyöngyösbokréta első műsorát tehát lényegében a Néprajzi Múzeum állította össze. Hogy aztán jónak látta műsorra tenni olyasmit is, aminek az ősi hagyatékhoz és hagyományhoz semmi köze — teszem a többszólamú kórusokat, az idétlen gyermektáncokat — arról a Néprajzi Múzeum nem tehet. Mert Paulini a biztos vezető fonalat kezébe véve, a Múzeum további tanácsait, útbaigazításait kikérni feleslegesnek tartotta. Ehhez különben — mi néprajzi emberek — hozzászoktunk, hiszen nálunk a néprajzhoz ma még mindenki ért, mint ahogy ezelőtt száz esztendővel mindenki értett a nyelvtudományhoz s két pipafüst között bármely magyar szónak kivágta az etimológiáját. Bokrétát mindenki köthet, sőt dús vi* rágoskertet is alapíthat — botanikai tu* domány nélkül. Szedhetünk gyöngyörű néprajzi gyöngyösbokrétát is, — ahogy Paulini is nagyszerűt szedett össze — néprajzi tudomány nélkül. Más a bokréta s megint más a tudomány. A bokrétának nem kell mindenáron tudománynak lennie, s a tudomány is el van bokréta és gyöngy nélkül. Az akaratlan megtévesztés vádja s egyéb baj csak akkor támadhat, ha a Gyöngyös* bokrétával kapcsolatban Ázsiát, Turánt, ősöket nyakló nélkül emlegetünk, holott a bokréta egyik*másik gyöngyének nem* csak őseit nem tudjuk igazolni, de pontosan tudjuk róla, hogy kortársaink közül kinek fia borja. A Gyöngyösbokréta nagyszerű, öröm* könnyekre fojtogató látványosság úgyis, amilyen ma s az összekötés érdeme, di* csősége Paulini Béláé. De meg lehet csi* nálni másképen is, úgyhogy hiteles értékű szemelvénye legyen egy nagymúltú, gazdag kultúrájú, nagytehetségű nép színes hagyatékának és hagyományának, anélkül, hogy ezzel szépségéből bármit is veszítene. Ehhez azonban már néprajzi tájékozottság is szükséges. Egy ilyen jóakaratú tanácsadó és felülbíráló — de azért mégsem pusztán céhbeli tudósokból álló — bizottság fel* állítását javasoltam a Paulini úr által ter* vezett s a belügyminiszter úr részéről hozzánk hivatalos véleményadásra le* küldött társadalmi Gyöngyösbokréta — egyesület keretében is. Vagyis azt, amit Milotay és mezőkövesdi urak is kívánatosnak tartanak." TÁRSASÁGI ÜGYEK. Adomány (segély, felülfizetés) 1933. év II. és III. negyedében. Első Magyar Általános Biztosító Társaság, 100 P. — Takarékpénztárak és Bankok Egyesükete, 150 P. — Triesti Általános Biztosító Társaság, 100 P. — Nagykőrösi Kaszinó, 4. P. — M. Tud. Akadémia, 500 P. — Vallási és közoktatásügyi m. kir. minizster, 700 P. — Dr. F. Mankovics Béla, 2 P. A szerkesztésért és kiadásért felelős : Dr. Madarassy László. Kir. M. Egyetemi Nyomda, 1933. Budapest VIII. Múzeumi körút 6. (F.: Czakó Elemér dr.)