Ethnographia • 59. évfolyam (1948) /Népélet/
Tanulmányok — Abhandlungen - Lőrincze Lajos: A tolna-baranyai (volt bukovinai) székelyek névadási szokásaihoz (La dénomination chez les Sicules de Bucovine des comitats Tolna et Baranya) 36—49
A tolna-baranyai (volt bukovinai) székelyek névadási szokásaihoz. 1 Közfelfogás szerint a személynévnek nálunk ma egyetlen funkciója van : az identifikálás, azaz egyik embernek a másiktól való pontos megkülönböztetése.2 Ha a szakemberek ezenkívül valami egyéb, mélyebb kapcsolatot kerestek a név és viselője között, ezt szinte kizárólag az ú. n. «primitív kultúrák» körében találták meg. Solymossy Sándor azért ismerteti különböző «ősállapotú» törzseknek a személynévvel kapcsolatos szokásait, hogy fogalmat nyújtson «az emberiség egy tetemes részének a miénktől gyökeresen elütő gondolkozásáról)).4 Tudja ugyan, hogy a név varázserejének fejlettebb korszakok szokásformáiban is szerepe van, de ezt csak az egykori primitív észjárás átöröklött misztikus hagyományának tekinti.5 Zlinszky Aladár a névvel való varázslást, Lovas Rózsa a névnek a lélekkel való azonosítását ugyancsak kizárólag a kezdetleges népeket jellemző «praelogikus» gondolkodás specialitásának tartja. Ehhez képest határozottan fejlődési lehetőséget látunk Hartnagel Sándor felfogásában, aki szerint «a névmágia jelensége nincs időhöz, népekhez és kultúrákhoz kötve, hanem emberi természetünk, pszichikai habitusunk változatlan sajátságaiban gyökerezik.)). Tétele bizonyítására igen sok újabbkori példát hoz fel a név hangalakja és «tartalma» közti összefüggésre, a személy, kép és név ma is kimutatható mágikus egységére, az egyén és a név kölcsönös megfelelésének a hitére stb. Példái meggyőznek arról, hogy a név jelentőségét, szerepét vizsgálva, valóban nem lehet és nem szabad válaszfalat vonni a «primitív népek» és a(kultúrnépek)) közé. Azonban a megokolás : «pszichikai habitusunk változatlan sajátságai)) ugyanúgy nem kielégítő, mint ahogy nem az apraelogikus gondolkodással való magyarázat sem. Az utóbbi feltételezésével ugyanis szükségszerűen csak az ellentéteket, a megmagyarázhatatlan különbségeket látják a kutatók, Hartnagel viszont a változatlan emberi természet, az állandó lelkialkat fikciója következményeképen az újabbkori anyagban is mindig a természeti népeknél már ismert jelenségek pontos mását keresi és találja meg. E szemléletbeli hibája mellett még az is hátrányára van kísérletének a mi szempontunkból, hogy anyagát jórészt német . A Népkutató Munkaközösség 1948 decemberében a Bukovinából (Románia) 1941-ben Bácskába, majd 1945-ben Tolnába és Baranyába telepített székelyek között többirányú kutatómunkát indított el. A magam részéről a baranya megyei Hidason lakó istensegítések és andrásfalvi reformátusok között végeztem népnyelvi gyűjtést. Közelebbről a személynevek (család-, kereszt- és ragadványnevek) kérdésével foglalkoztam. Az alábbiakban ennek a gyűjtésnek az eredményéből közlök egy kis — néprajzi szempontból is érdekesnek látszó — részletet. Adataimat több telepes községben kiegészítettem, részben a Néptudományi Intézet személynévi (2. sz.) kérdőíveinek az iskolásgyerekek között való kitöltése, részint helybeli közlők tájékoztatása szerint. E helyen is köszönetet mondok szíves segítségéért Moldován Vilmának (Kéty) és Török Pálnak (Kakasd). Felhasználtam továbbá néhány adatot a Néptudományi Intézet adattárában levő azon kéziratos anyagból, amely 1942-ben az akkor Bácskában lakó bukovinai székelyek között végzett néprajzi gyűjtés eredményeképen állt össze. Ezeket az adatokat (1942) jelzéssel a feljegyzőre való hivatkozással közlöm. 2 V. ö. Gombocz Zoltán, Funkcionális nyelvszemlélet. MNy. XXX, 4. 8 Solymossy Sándor, Névmágia. MNy. XXIII, 83—97. 4 i. m. 97. 5 Uo. 6 Zlinszky Aladár, A névvarázs. MNy. XXIII, 100—111. 7 Lovas Rózsa, Név-lélek. MNy. XXX, 12—7. 8 Hartnagel Sándor, A személynevek lélektanához. Bp., 1936. 4. 9 i. m. 10.