Ethnographia • 60. évfolyam (1949)

Adatközlések - † Pável Ágoston: Töktermelés és olajütés Szalafőn 139—154

ket (oldaltávolság kb. 40—50 cm.). A tökmagnak szánt fészkeket — a közök hosszában kb. minden 6—7-et — kukoricaültetéskor üresen hagyják, illetőleg kukorica helyett tökmagot vetnek beléjük, rendszerint 2—3 szemet a padláson őrzött vetőmagból. Megesik, hogy a fagytól való félelem miatt, nem egyidejűleg vetik a kuko­ricával, hanem az üresen hagyott fészkekbe valamivel későbben, amikor már nem kell a fagytól tartaniok s amikor már többnyire ki is kelt a kukorica. Ha egy­szerre ültették mind a kettőt, akkor két-három hét múlva ellenőrzik az eredményt: ahol nem kelt ki, újból ültetik, a kukorica tövében kibújt hajtásokat pedig kihúzgálják. A tök 1—2 hét alatt szokott kikelni , meleg időben valamivel hamarább. A túlságos nedvességet egyik fajtája sem szereti. A krumpli- és kukoricakapálás alkalmával természetesen a tököt is meg­kapálják s ilyenkor a fölösszámú hajtásokat eltávolítják ; rendszerint csak kettőt hagynak meg egy-egy fészekben. A töltés után — amely szintén egyidejűleg történik a főtermény töltö­getésével — sorsára hagyják a tököt, amíg csak be nem érik. A sarlózó fűszedés alkalmával csak azt az indát vágják ki, amelyiken nem »vetemedett tök«. A tökre — különösen a gyerekek, de sokszor a felnőttek is — szeretnek kés hegyével neveket, betűket, évszámokat, tréfás mondásokat, figurákat, néha (különösen a mások tökeire) pajzán, sőt illetlen szavakat vagy rajzokat is kar­colni, amelyek aztán a tök növekedésével­­ egyre láthatóbban és vastagabban forradnak bele a tök héjába. Egy határos vendvidéki faluban egyszer a követ­kező versikét olvastam egy tök képén : Ka me gledad ? De me vkradne­, V pekel spadne? Ami magyarul ezt jelenti : Mit bámulsz rám? Ha ellopsz, a pokolba zuhansz. Tökfajták. Szalafőn a következő tökfajták termelése szokásos : 1. Poci tök. Kicsi, legfeljebb jókora almanagyságú, de szép gömbölyű,­ többnyire feketesárga és »pántlikás« (csíkos) tökfajta. Kivételesen és inkább csak kertekben termelik, hogy a szekrények tetejét és a »pócó«-kat (polcokat) díszítsék vele. A gyermeknépség labdának, játékszernek használja. 2. Űri tök. Rendes időben vetik és pedig többnyire a kukorica- vagy krumpliföld »végébe«. Kívül szürkészöld, belül szép sárga a színe. Nem mindenki veti ezt a kényesebb ízlést fitogtató tökfajtát s aki veti is, rendszerint csak keveset vet belőle. Télen a padláson tartogatják s onnan hordogatják le »sütnyi«. 3. Disznótök. Ez a legáltalánosabban termelt fajta, mert takarmányozásra s emberi táplálkozásra is egyaránt nagyszerűen beválik. Rövid, köpcös teste néha vastagabb a hosszánál. Sárga vagy feketés »pántlikák« tarkítják. Az összes fajták között ennek van a leghosszabb »ina« (indája). Minden levél tövében gyökeret ver a földbe, hogy minél több táplálékhoz jusson. Gyenge állapotban savanyítják is. 4. A takarmánytök nagyobb az előbbinél. Ha jól beérik, kívülről »fehéres«. Elsősorban takarmányozás céljából termelik. 5. Guggu tök (guggon ülő tök). Szára jóval rövidebb a két előbbinél. »Nem fut el messze, de jól megágasodik«. Egy-egy tövön 5—6 szár is vetemedik s mindegyiken legalább 1—1 jókora tök ül. Néha 70 cm hosszúra s 30 cm vastagra

Next