Ethnographia • 60. évfolyam (1949)
Adatközlések - Katona Imre: A csongrádi baromfitartás szokásai és hiedelmei 164—182
át eresztette ki tavasszal, az azért tette, hogy méhei másnak a mézét rabolják el. Ha a gazda észrevette, hogy idegen méhek járnak hozzá mézért, reggel korán betapasztotta a kosarat, egy csebret megkent egy kis mézzel s mikor jöttek a rablóméhek, rászálltak a cseberre. Akkor a gazda egy lepedővel letakarta a csebret s a benne szorult méheket leforrázta. Volt eset, amikor úgy védekezett a gazda, hogy a rablóméheket mésszel »leprecskelte«, s akkor elment a méhek gazdájához, aki azokat küldte s elmondta annak, hogy nála idegen méhek járnak, rabolják a mézét. Mikor a célzás folytán szóváltás keletkezett, a fehérhátú méhek bizonyították, hogy csakugyan igaza van. »Többet a méhek nem mentek arrafelé«. Azt tartják, hogy méhet nem jó ajándékba adni. »Hogyha odaadnak egy barátnak egy raj méhet ajándékba, egy-két esztendő múlva a többi is utánnamegy«. Adatközlőm bátyjának adott egy családot; mind elpusztult, a többi is, a bátyjának pedig megszaporodott rövidesen. Ezért »akinek méhet adnak, az kell aggyon vajegy kupa búzát, törökbúzát«, jelképes fizetségként, »hogy el ne vigye a szerencsét«. A gazdának értékelnie, szeretnie kell jószágát. Ezt a belső kapcsolatot kifejezi az a megállapítás is, hogy »ha rossz kéz bánik a méhvel, elpusztul«. Ifj. Kós Károly Bee-keeping in Mezőség. The research took place in the village Fantanita lying in the middle of Mezőség (Transylvania). Bee-keeping was a great tradition here, but its significance was decreased ny the growing popularity of the sugar-beet and by the fact with the breaking up of the fields only a small part of the land was left uncultivated or for pastureland. This article deals with traditional proceedings known still today, customs of bee-keeping and beliefs connected with it. The apicultural courses held around the turning of the XX th century had an influence in changing the domestic costumes. A csongrádi baromfitartás szokásai és hiedelmei. A baromfitartással néprajzi szempontból eddig elég kevesen foglalkoztak. A nagyobb háziállatok néprajza aránylag kimerítőbben van feldolgozva. Ennek az lehet az oka, hogy a baromfi a legkevésbbé értékes háziállat. Ezzel szemben gazdasági jelentősége jóval nagyobb, mint bármely más állatfajtáé, mert ma a legelterjedtebb háziállat. A háztartások 95—96%-ában megtalálható Csongrádon a baromfi, még a legszegényebb családoknál is, így az állatok közül épp a baromfi az, amely köré a legtöbb szokás és hiedelem fonódik. Míg a nagyobb állatokkal kapcsolatos hiedelmek ma már meglehetősen kihaltak, veszítenek jelentőségükből, a baromfiaknál ez a folyamat csak a legújabban indult meg. Ez a tény többek közt annak is tulajdonítható, hogy a baromfiak gondozása kizárólag az aszszonyok dolga. Tudvalevően az asszonyok munkája szűk körben mozog, ennélfogva műveltségük eddig alacsonyabb, társadalmi tudatuk fejletlenebb volt, helyhezkötöttebben éltek, tehát általában konzervatívabbak voltak, mint a férfiak. Ez a tanulmány 1918—1948 közt gyűjtött adatokat tartalmaz. Ez idő alatt megfigyelhető volt az az általános folyamat, hogy a régibb, összetettebb eljárások lassú kiveszésnek indultak és általában az idősebb nemzedék őrzi azok legnagyobb részét. Mivel a tanyai baromfitartásnak nagyobb a jelentősége, mint a városinak, természetesen a tanyákon a régebbi tartásmód is jobban konzerválódott. 17) Györgyfalván és Széken a házipadlásra »hiába« viszik fel télire a méhkosarakat.