Ethnographia • 62. évfolyam (1951)
Adatközlések — Documentation - Barabás Jenő: A velencei nád felhasználása. — Die Verwendung des Rohres von Velence 145—155
Bizonyára nagymértékben befolyásolta az elterjedés területét az értékesítés egyéb lehetősége is. A század első évtizedében megalakult a nádfeldolgozó üzem, előbb Agárdon és Pákozdon, majd 1908-ban Dinnyésen, ahol korlátlanul átvették a nádat. Fel is szökött az ára, mert a múlt század kilencvenes éveiben 5—6 fillérért, a század legelején 10—15 fillérért, a világháború előtt már 50—70 fillérért vették meg kévéjét. Az ár a minőség szerint is változott, legdrágább volt a szegőnád. Cserénél 0,5—1 liter bort adtak kévénként. A nádtető készítésénél legelőször az állást csinálják meg. Két vendégoldalt támasztanak a ház falához, egymástól két ölnyire. A feltámasztott vendégoldalra két vízszintesen elhelyezett vendégoldalt kötnek istránggal. Az alsóra áll a nádazó mester, a felső tartja a legalsó nádsort, a tornácot. Ez tehát oda kerül, ahol az eresz kezdődik s feladata a felrakott, de még le nem kötözött nád lecsúszásának megakadályozása. Amit egy állásról 1. ábra. A velencei nád házfedésre való felhasználásának területe