Ethnographia • 67. évfolyam (1956)

Adatok a néprajz történetéhez — Contributions á l'histoire de l'ethnographie - Korompay Bertalan: Ipolyi és Csengery — Ipolyi and Csengery (Discussions one hundred years ago the primitive religion of Hungarians) 320—337

ADATOK A NÉPRAJZ TÖRTÉNETÉHEZ Ipolyi és Csengery 1 (A magyar ősvalláskutatás évfordulójára) A történelem összebékíti, egymás mellé sorolja a személyi ellentéteket. A maradék neveinket békés gondolattal nevezendi egymás mellett — mondta Kölcsey Berzsenyi felett tartott emlékbeszédében arról a költőről, akinek a lantját jórészt éppen az ő heves kritikája némította el. így kerül együvé, közös előadás tárgyául ős vallásunk kérdésének két múltszázadi kutatója is. Ipolyi Arnold — Csengery Antal. Mily különböző benyomásokat idéz fel ennek a két névnek említése! Kortársak : születésük évei (1823, 1822) csaknem azonosak s egy évtized (az 1880-as éveké) viszi sírba mind a kettőt. 2 Felléptük, első irodalmi sikerük az 1850-es évek elejére esik. Összeütközésük éveiben, éppen száz évvel ezelőtt, még fiatalok és a jövőbe nézők. Ipolyi első önálló állomáshelyén van : plébános Zohoron (Pozsonytól mintegy 20 km-re északra), Csengery Pesten újságíró és tanár. De egyéniségük vonásai nagyon eltérők. Ipolyi a Felvidék szülötte. Német, latin műveltségen nevelődött a bécsi Pazmaneumban s arisztokrata családokban, báró Mednyánszky Alajos, a folklorista mellett, akinél nevelő volt, s a Pálffy—Daun grófék környezeté­ben, akikhez Zohorról a szomszédos Stomfára naponként bejáratos volt, ala­kultak ki a nyílt polémiától irtózó jellemének alapvonásai. Csengery mint Gyulai találóan nevezte, a modern polgár típusa. Ügyvéd, francia, angol nyel­ven művelődő, sokoldalúan képzett, az irodalmi körökhöz húzó író-publicista, akit mindenekelőtt jellemez — tollát éppúgy, mint eszejárását — egy bizonyos praktikus vonás, amelynél fogva könnyen és helyesen ki tudja fejezni magát és tevékenységét a köz hasznára tudja fordítani. Ipolyi egyéniségénél fogva az elmélyült tudós mintaképe. Nem számít sikerre, mikor Magyar Mythologiáját írja, követi lelke sugallatát, hogy elő­ször a tudományt szolgálja vele s csak azután gondolja eredményei népszerű­sítésére. Alaposság dolgában hazai néprajzunk művelői között eddig utói nem ért nagyság. Egymaga lábra állítja a magyar mitológiát jóformán a sem­miből. De munkásságának távolabbi célja a magyar archeológia megalapítása. 3 Ezért tud oly gyorsan átlépni első művének megtámadtatása után a veszély­1 Felolvasás a Magyar Néprajzi Társaságban 1955. febr. 23-án. 2 Életrajzi adatok. Ipolyihoz: Pór Antal: Ipolyi Arnold. Pozsony—Bp., é. n. Tolnai Vilmos: A Magyar Mythologia és írója. Ethn. 1923, 24. Révész Kálmán: Ipolyi Magyar Mythologiá jár ól. ITK. 1892. — Csengeryhez : Gyulai Pál emlékbeszéde. Cs. A. Hátrahagyott iratai és feljegyzései. (Szerk. Csengery Lóránt és Lukinich Imre) Bp. 1928. 3 Vö. Révész Kálmán i. m. 474. — M. Myth. I, 7. (hivatkozásaimban a 3. kiad. lapszámozására utalok).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék