Ethnographia • 68. évfolyam (1957)
Kisebb közlemények -— Kleinere Mitteilungen - Dömötör Sándor: Parasztviselet ábrázolások 1837-ből — Bauerntrachtbilder aus dem Jahre 1837 627—631
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Parasztviselet ábrázolások 1837-ből Az Erdődy-grófok nagyszámú uradalmainak egyik központjából, Vépről (Vas megye), az egykori fényes kastélyból 1956-ban néhány kallódó régi irat és egy díszes bőrmappa került a szombathelyi múzeumba. A mappában főként parasztviseleteket ábrázoló, színes vízfestmények vannak. Néhány magyar parasztviseletet ábrázoló képen kívül főként horvát parasztviseletet bemutató ábrázolások teszik a mappa tartalmát. 31 vízfestésű kép árulkodik arról, hogy készítőjük 1837-ben szakadatlan érdeklődéssel fordult a föld egyszerű népének élénk színekben és nemes vonalakban pompázó ruházata felé. Az ábrázolások legnagyobb része 26 X 17,5, pl. 22 x 16,5 cm nagyságú, kemény, kartonszerű rajzlapokra vízfestékkel van festve, előrajzolás nélkül. Készítőjük ügyes, gyakorlott festő volt, a részleteket is pontosan rögzítette meg. Némelyik ábrázolásán az egyéniség kifejezése is megjelenik, ami készítőjük művészi törekvéseire és tehetségére mutat. A képek hátlapján tintával felírva olvashatjuk a kép készítésének helyét, időpontját és — esetleg — annak feltüntetését, hogy kit ábrázol a kép. (Sajnos, a magyar ábrázolások egyike sincs ily módon hitelesítve, csupán a horvát ábrázolásokat jelöli meg pontosan.) Igen sok képnél tapasztalhatjuk, hogy eredetileg ceruzával volt felírva a szöveg, és más kéz írta át tintával. (Véletlen, hogy a magyar vonatkozású képeknél csupán a tintával írt, ceruzával elő nem írt betűkre valló szövegek vannak.) A ceruzával írott aláírások legtöbbje egyszerűen az Erdödy név. Az aláírást más okmány segítségével módunkban volt pontosabban is meghatározni, és megállapítottuk, hogy az ábrázolásokat Erdődy Sándor festette, kinek élete, törekvései, körülményei is igazolják a műkedvelő nagyúr romantikus érdeklődését az egyszerű paraszti nép iránt. Az ábrázolások hitelességében és szerzőjében kételkedni semmi okunk nincsen. A gyűjteményt tudományunk fontos történeti forrásanyagának tekintjük, magyar és magyar vonatkozású ábrázolásait ezért részletesen ismertetjük. Erdődy Zsigmond varasdi főispán és Festetics Mária fia, Erdődy Sándor, a parasztviseleteket festegető földesúr 1804-ben született. Monoszlói és vépi uradalmait és birtokait testvéreivel és unokatestvéreivel közösen bírta. Erdődy Sándor Vas megye örökös főispánja és Varasd város örökös kapitánya volt, örökölt címeit használta, jogaival is élt, azonban reformokért lelkesedő, becsületes gondolkodású ember volt. Érdeklődése sokfelé fekvő birtokrészein dolgozó parasztjai felé fordult, és a nemzetiségek ébredését jelző divatos képek mintájára reális aprólékossággal örökítette meg azokat. Mintái lehettek Bikessy, Jaschke és Csaplovics 1816 — 1820 között füzetekben, sorozatokban megjelent, magyar ,és horvát népviseleteket bemutató művei és eszméi, melyeket a korabeli újságok és folyóiratok állandóan és feltűnően ismertettek. Erdődy Sándor az 1840 — 1844-i magyar országgyűléseken mint kiváló ellenzéki szónok lett népszerű ember. A reformpárthoz tartozott és Batthyány Lajos miniszterelnök őt szemelte ki az 1848-i második, de meg nem alakult magyar minisztériumba külügyminiszternek. Nagy barátja volt a tudományoknak, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának. Különösképpen érdekelték a művészetek, hiszen maga is szépen festegetett. Kiemelkedő szerepe volt a Magyar Képzőművészeti Társulat megalapításában, amelynek másodelnöke lett. 4 Savaria Múzeum néprajzi anyagában : 57.25. ssz. 2 Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel. Pest, 1857. I. 101., IV. 60—61., 70—71., Kempelen Béla, Magyar nemesi családok. Budapest, 1912. III. 455—458., Sziklay—Borovszky, Vasvármegye. Budapest, 1898. 564. 3 Kresz Mária, Magyar parasztviselet (1820—1867). Budapest, 1956. 121. sk. 4 Sziklay—Borovszky i. m. 585.