Ethnographia • 79. évfolyam (1968)

Kisebb közlemények - Gunda Béla: Egy szatmári históriás ballada 113—114

ujját a hálólyukán kinyújtva: 'Huj ! de hideg van ott kun.' " A költő ezt olvashatta verse írása előtt három évvel, s beleépítette nélkülö­zése ábrázolásába. Az adoma számos későbbi szövegezése ismeretes. " Utóéletére érdekes adatot közöl DÖ­MÖTÖR Sándor (levele 1967 IX. 4-ről): ,,1945 — 46-ban a szverdlovszki hadi­fogolytáborban együtt voltam — többek közt — Dobi Géza iparfelügyelővel. Egy régi kastély tánctermében voltunk elszálló­Az Ethnographia 1966. évi (LXXVII. évf.) 2. számában (254—2­45.) ERDÉSZ Sándor hosszabban foglalkozik egy szat­mári históriás balladával (A penyigei his­tóriás ballada). Fel szeretném hívni a fi­gyelmet arra, hogy a ballada egyik varián­sát a közelmúltban már közöltem, éppen a szatmári területek néprajzával foglalkozó írásomban. A könnyen hozzáférhető mun­kában a következőket mondom: ,,A Sza­mos, a Tur árvízjárta területeit nehéz volt művelni. Gyakran megtörtént, hogy a kévéket, kereszteket elvitte a víz. Panyolán 1913-ban és 1914-ben olyan vizes volt a határ, hogy ajtót és szekéroldalt vittek ki, s ezen kötötték meg a kévéket, a búza­kereszteket pedig szánon húzták haza. Ha a vizek miatt kevés kenyérnek való termett, a századforduló táján tengelyen darabos sót hoztak Máramarosból, s vitték tovább a Nyírbe, ahol gabonát kaptak érte. A penyigei határban akkora állóvizek voltak, hogy ezek egyikébe, a Szenkóbe, nyár idején — amikor hajón akartak evezni rajta — kilenc lány belefulladt. A Szamos mentén rövid kis balladát énekelnek az esetről: Szatmár megye Penyige községbe, Kilenc leány belehalt a vizbe, Szenke vize apadt ki, száradj ki, De sok anya könnyét te csaltad ki. Kilenc kislányt viszi a víz, viszi, Szeretője a túlsó partról nézi, Gyere babám, ne hagyj belehalni, Gyenge testem a halnak megenni. „A vízbefúltak egy részét kenyérrel is keresték. A néphit szerint a vízbevetett kenyér ott kóvályog, ahol a holttest úszik." solva, amelyet egy kis kályha fűtött, a terem hőmérséklete és a kanti hőmérséklet közt talán semmi különbség sem volt. Dobi ágya az ablak mellett volt. Egy ab­lakszem ki volt törve és ronggyal bedugva, ami elég gyakran kiesett. Dobi reggelenként felült az ágyán, vacogva körülnézett és kidugta az ujját a lyukon, amelyen áram­lott a hideg befelé és így szólt: — Juj, de meleg van odaki!. . . Ezt majd minden reggel megjátszotta." 10 SCHEIBER SÁNDOR (GYUNDA Béla: Néprajzi gyűjtőúton. Deb­recen 1956. 103., Szamos menti lankák c. fejezetben). FARKAS József Az úttörőszervezetek és a néphagyomány című, figyelmet érdemlő, a néprajzi adatok gyűjtésére buzdító, szintén még ERDÉSZ Sándor dolgozata előtt meg­jelent szabolcs-szatmári írásában (Sza­bolcs-Szatmár megyei úttörő híradó, 1957. 5. sz.) elmondja, hogy a kocsordi úttörők jónéhány variánsát gyűjtötték össze ennek a balladának. Az egyik változatot le is közli: Szatmár megye Penyige községbe, Kilenc kislány lement a Szejkére, Beleültek a hajó torkába, Elmerültek a Szejke habjába. Viszi a víz het de nagyon viszi, Szeretője a partjáról nézi, Gyere babám ne hagyj belehalni, Gyönge testem a halnak megenni. Nézlek babám, de hiába nézlek, Nem való vagy te ilyen szegénynek, Mert én szegény, te meg nagy gazdag vagy, így hát babám nem hozzám való vagy. Megkondul a penyigei harang, Húzza aztat kilenc fehér galamb, Most húzzák az utolsó verseket, Kilenc anya szíve majd meg reped. Kilenc kislány gyászos koporsója, Egy udvarba sorba le van rakva. Gyertek elő híres penyigei lányok, Koporsókat könnyel locsoljátok. A ballada négy soros változatát „helyi história"-nak tartva az Ethnographiában József: Háromszéki magyar népköltészet. Marosvásárhely é. n. 183. No. 118. Ezzel megegyező ukrán variánsa: DÖMÖTÖR A.: Fabula VI. (1904) 88. Német párhuzama: KRATISS F. S.: Zigeunerhumor. Leipzig 1907. 210—211. Egy szatmári históriás ballada : DÖMÖTÖR Sándor: Cigányadomák. Ethin. XL. (1929), 93. No. 140. A forrásul megjelölt helyet nem említi, s Petőfit nem idézi. "Távolabbi változata: KO­SZA Samu—FARAGÓ 8 Ethnographia 1908/1

Next