Ethnographia • 79. évfolyam (1968)

Viták, vélemények - Hoppál Mihály: Az adattárolás és adatvisszakeresés újabb módszereiről (Lyukkártya-rendszerek alkalmazása a néprajzban) 264—272

VITÁK, VÉLEMÉNYEK Az adattárolás és adat visszaker­esés újabb módszereiről (Lyukkártya rendszerek alkalmazása a néprajzban) Napjaink tudományos életének egyik legszembetűnőbb jelensége a fontos (rele­váns) adatok számának hihetetlen arányú növekedése. Ennek okai közismertek: a kutatási és publikációs lehetőségek számá­nak növekedése, valamint a századunkban szervezetten és szervezetlenül, több hul­lámban meginduló gyűjtések, amelyek a már publikált adatok felkutatását és újab­bak gyűjtését tűzték ki célul. A tudomá­nyos termelés és a ráfordított kiadások exponenciálisan növekednek, tíz-tizenöt évenként megkétszereződnek.­ Ezt a fel­lendülést, az adatok számának növekedé­sét az általános technikai haladás, a tech­nika fejlődése tette lehetővé, ezért joggal várhatjuk, hogy a gépek, a technika nyújt­son segítséget az adatok rendezésében. Dolgozatunk szeretné bemutatni az adatok tárolásának, nyilvántartásának és visszakeresésének néhány újabban kialakí­tott módszerét. Igaz, hogy e módszereket nem néprajzi anyagon kísérletezték ki,­ de a megállapított általános törvényszerűségek segítségével kell majd a mi anyagunk fel­dolgozásához is hozzálátni. Mindenféle tudományos kutatásban első lépés a vizsgálat tárgyának számba­vétele, az anyagrendezés. Az anyag rendezés nélkül használha­tatlan, különösen nehéz a helyzet az olyan helyeken, ahová szinte megszakítás nélkül érkeznek az adatok, s így nincs lehetőség a lemaradás pótlására. Pedig a beérkező információk gyors feldolgozására igen nagy szükség lenne. Ilyen munkaterület a könyv­tári és adattári szolgálat, amelynek fela­data az olvasók és kutatók gyors, pontos és egyszerre több szempontot figyelembe vevő informálása. Az adattárolásnak és visszakeresésnek napjainkban a következő módjai ismere­tesek: 1. helykártyás rendszer 2. lyukkártya-rendszerek 3. mikrofilmtechnikára alapozott rendszerek 4. lyukszalag felhasználása 5. mágneses szalagokra (mágneses me­móriákra) alapozott rendszerek. 3 Ez alkalommal részletesebben a lyuk­kártya-rendszerekkel foglalkozunk, a még modernebb (számítógépes) technikák be­mutatását egy későbbi ismertetés tárgyá­nak szánjuk. Mielőtt a lyukkártya-rend­szerek ismertetésére rátérnénk, röviden szólni kell a korábbi adattárolási rendszer­ről is. A helykártyás rendszer A könyvtárakban és más nyilvántar­tási rendszerekben (pl. Ethnológiai Adat­tár) eddig az ún. helykártyás adattárolás volt általános. Ennek lényege, hogy a beér­kezett anyagot a legtöbb esetben három (de sok esetben csak egy vagy két) szem­pont szerint tartják nyilván. Ezek a szem­pontok leggyakrabban a szerző neve sze­rinti­, szak- és földrajzi­ mutatókat ered­ményeznek. A munkatorlódás miatt leg­inkább a legfontosabb — és a legtöbb mun­kát igénylő­­ szak­mutatók elkészítése marad el, így, ha a többi mutató segítsé­gével aránylag könnyen meg is találhatjuk az anyagot, tartalmára a szűkszavú cím­leírásból alig tudunk következtetni. A hely­kártyás katalógusok meglehetősen nagy helyet igényelnek és az adatok kikeresése kézzel történik, ami sok időt vesz igénybe és sok hibalehetőséget rejt magában, ha a kártyák száma már mintegy 2000 fölé emelkedik. Még egy körülmény nehezíti a szakmutatók használatát: a szakmutatók­ ­ RÓZSA György: A társadalomtudományi kutatás és a tudományszervezés tájékoztatási problémái. Bp. 1965. 19., valamint KMETY Antal: Gépesített kohó- és gépipari információs szolgálat. In: Gép Lyukkártyákkal végzett munkák a magyarországi műszaki tájékoztatásban. Bp. 1966. 49. 2 Kézi lyukkártyatechnika. (Cikkgyűjtemény) Orszá­gos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ, Bp. 1966. 3 RÓZSA i. m. ,15.

Next