Ethnographia • 79. évfolyam (1968)
Viták, vélemények - Hoppál Mihály: Az adattárolás és adatvisszakeresés újabb módszereiről (Lyukkártya-rendszerek alkalmazása a néprajzban) 264—272
VITÁK, VÉLEMÉNYEK Az adattárolás és adat visszakeresés újabb módszereiről (Lyukkártya rendszerek alkalmazása a néprajzban) Napjaink tudományos életének egyik legszembetűnőbb jelensége a fontos (releváns) adatok számának hihetetlen arányú növekedése. Ennek okai közismertek: a kutatási és publikációs lehetőségek számának növekedése, valamint a századunkban szervezetten és szervezetlenül, több hullámban meginduló gyűjtések, amelyek a már publikált adatok felkutatását és újabbak gyűjtését tűzték ki célul. A tudományos termelés és a ráfordított kiadások exponenciálisan növekednek, tíz-tizenöt évenként megkétszereződnek. Ezt a fellendülést, az adatok számának növekedését az általános technikai haladás, a technika fejlődése tette lehetővé, ezért joggal várhatjuk, hogy a gépek, a technika nyújtson segítséget az adatok rendezésében. Dolgozatunk szeretné bemutatni az adatok tárolásának, nyilvántartásának és visszakeresésének néhány újabban kialakított módszerét. Igaz, hogy e módszereket nem néprajzi anyagon kísérletezték ki, de a megállapított általános törvényszerűségek segítségével kell majd a mi anyagunk feldolgozásához is hozzálátni. Mindenféle tudományos kutatásban első lépés a vizsgálat tárgyának számbavétele, az anyagrendezés. Az anyag rendezés nélkül használhatatlan, különösen nehéz a helyzet az olyan helyeken, ahová szinte megszakítás nélkül érkeznek az adatok, s így nincs lehetőség a lemaradás pótlására. Pedig a beérkező információk gyors feldolgozására igen nagy szükség lenne. Ilyen munkaterület a könyvtári és adattári szolgálat, amelynek feladata az olvasók és kutatók gyors, pontos és egyszerre több szempontot figyelembe vevő informálása. Az adattárolásnak és visszakeresésnek napjainkban a következő módjai ismeretesek: 1. helykártyás rendszer 2. lyukkártya-rendszerek 3. mikrofilmtechnikára alapozott rendszerek 4. lyukszalag felhasználása 5. mágneses szalagokra (mágneses memóriákra) alapozott rendszerek. 3 Ez alkalommal részletesebben a lyukkártya-rendszerekkel foglalkozunk, a még modernebb (számítógépes) technikák bemutatását egy későbbi ismertetés tárgyának szánjuk. Mielőtt a lyukkártya-rendszerek ismertetésére rátérnénk, röviden szólni kell a korábbi adattárolási rendszerről is. A helykártyás rendszer A könyvtárakban és más nyilvántartási rendszerekben (pl. Ethnológiai Adattár) eddig az ún. helykártyás adattárolás volt általános. Ennek lényege, hogy a beérkezett anyagot a legtöbb esetben három (de sok esetben csak egy vagy két) szempont szerint tartják nyilván. Ezek a szempontok leggyakrabban a szerző neve szerinti, szak- és földrajzi mutatókat eredményeznek. A munkatorlódás miatt leginkább a legfontosabb — és a legtöbb munkát igénylő szakmutatók elkészítése marad el, így, ha a többi mutató segítségével aránylag könnyen meg is találhatjuk az anyagot, tartalmára a szűkszavú címleírásból alig tudunk következtetni. A helykártyás katalógusok meglehetősen nagy helyet igényelnek és az adatok kikeresése kézzel történik, ami sok időt vesz igénybe és sok hibalehetőséget rejt magában, ha a kártyák száma már mintegy 2000 fölé emelkedik. Még egy körülmény nehezíti a szakmutatók használatát: a szakmutatók RÓZSA György: A társadalomtudományi kutatás és a tudományszervezés tájékoztatási problémái. Bp. 1965. 19., valamint KMETY Antal: Gépesített kohó- és gépipari információs szolgálat. In: Gép Lyukkártyákkal végzett munkák a magyarországi műszaki tájékoztatásban. Bp. 1966. 49. 2 Kézi lyukkártyatechnika. (Cikkgyűjtemény) Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ, Bp. 1966. 3 RÓZSA i. m. ,15.