Ethnographia • 79. évfolyam (1968)

Néprajzi hírek - Tomka Miklós: A cigány-kutatás 1968-as kongresszusa 636—637

A cigány-kutatás 1968-as kongresszusa 1955 óta általában két évenként az egész világról összejönnek a cigány-kérdés­sel foglalkozók, hogy kutatásaik és társa­dalompolitikai munkájuk eredményeit és a jövő feladatait megbeszéljék, koordinálják. Az első ilyen konferencia Helsinkiben volt. Most, 13 évvel később ismét a finnországi ,,Cigány-gondozás" (Mustalaislahetya) ren­dezte meg 1968. október 2­­­6 között Hel­sinkiben 10 ország mintegy 80 küldötte jelenlétében. A finn sajtó már előzőleg heteken át foglalkozott a nemzetközi össze­jövetellel, a tárgyalások ideje alatt pedig napról napra tájékoztatott az előadásokról és vitákról. A megnyitót a második szoci­ális miniszter tartotta, a városi tanács adott a résztvevőknek fogadást stb. (Ez az érdek­lődés annál sajátosabb, mert Finnország­ban csak mintegy 4000 cigány él, s ráadásul pontosan ugyanabban az időben a válasz­tások izgatták fel a kedélyeket.) A konferencia nem szűkítette témáját valamelyik tudományág területére, hanem egyaránt programjára tűzte a néprajzi, nyelvészeti, szociológiai, szociálpolitikai megközelítéseket. A tudományos kutatás és a gyakorlati feladatok kettőssége miatt szinte minden ponthoz egyrészt egy infor­matív beszámoló kapcsolódott — itt fel­kérték a külföldieket a hazájukban levő helyzet ismertetésére — másrészt a felve­tett problémát elvi és tudományos szem­pontból taglalták. Az előre kitűzött előadásokat spontán beszámolók és formálisan ezekhez kapcso­lódó, de gyakran erősen függetlenedő viták követték. A kongresszus rendezősége lehe­tővé tette, hogy a megbeszélések a hely­színen fontosnak tartott kérdések felé to­lódjanak — ami aztán messzemenően meg is történt. Szemben a — többnyire tény­közlésre szorítkozó — előadásokkal, a vi­tákon, néha több előadás gondolatmenetét is érintve 3 — 4 központi probléma kristá­lyosodott ki. Az elhangzott előadások a következőek voltak (időbeli sorrendben): BALTZAR Veijo (Cigány író, Finnország): A cigány értelmiség a „cigánykérdés" -ről. PIIRAINEN Veikko (A „Cigány­ gondozás" vezetője, Finnország): A finnországi cigányok problémája — egy kisebbségi és fejlesztési probléma. HISSA Pentti I. (Esperes, Finnország): Az egyház és a finn cigányok. A kap­­csolatteremté­sre tett kísérletek. LAPPALATNEN Veijo (Főosztályvezető, Finn­ország): A finn szociális törvényhozás. TOMKA Miklós (Szociológus, Magyarország): A cigányok a magyar társadalomban. ALBERTUS Oremus (A holland „nomádok­kal" foglalkozó szerv igazgatóhelyet­tese): A vándorlás problémái és a cigá­nyok. NICOLINI Bruno (Anthropológus professzor-Olaszország): A vándorlás, mint a sajá­tos kultúra alkotórésze. HASSLER Victor T. (A korábbi „Nemzet­közi Cigány­gondozás" volt vezetője, Svájc): A cigányokkal való foglalkozás •nemzetközi összehangolása Svájc példá­ján. STOLTE Johanna (A nyugatnémet „Cigány­mű" képviselője, a Hildesheimi ci­gánygyermek-otthon vezetője): A ne­velés szerepe a cigányokkal való munká­ban az NSZK-ban folyó próbálkozások­kal szemléltetve. VISTA Armas (A „Cigány-gondozás" veze­tőségi tagja, Finnország): A finn „Cigány-gondozás" munkájának 60 éve. VALTONEN Pertti (Docens, Finnország): A finn cigány nyelv. ARNOLD H. (Pszichiáter, Nyugatnémet­ország) : Cigánygondozás. KAPATI Mirella (Ethnológus professzornő, Olaszország): Integráció és asszimiláció. A fenti előadásoknak csak egy része szerepelt az előre kiküldött programban, sőt némely szinte teljesen rögtönzött volt. Még élesebben tűnt elő az „önszabályozás" a kötetlen beszélgetéseken és az előadások után sorra kerülő diszkussziókban. A viták során a következő fő problémák kerültek újra és újra: 1. — A cigánykultúra mibenléte nép­rajzi és szociológiai értelemben. 2. — A lakás szerepe az össztársadalom életébe való bekapcsolódásban. 3. — A nyelv szerepe a sajátos cigány kultúra fenntartásában. Mintegy első lépésként a „cigány" szó tartalmát tárgyalták meg a kong­resszus külföldi résztvevői. A kiinduló pontot ARNOLD H. referátuma szolgáltatta, ami rossz emlékeket ébresztgető fajelmé­leti alapon készült. A résztvevők túlnyomó zöme, majd egy-egy vita lezárásakor a kon­ferencia összes résztvevője visszautasította ugyan a rasszizmust és annak bárminemű becsempészését, de rejtett megjelenése ellen folyamatosan küzdeni kellett. A — külön összeült — külföldi részt­vevők munkahipotézise szerint „a cigány fogalom alatt egyfelől sajátos pszichológiai alkat és sajátos kultúra, másfelől a cigány­sághoz tartozás érzésének kapcsolatát ért.

Next