Ethnographia • 79. évfolyam (1968)
Néprajzi hírek - Tomka Miklós: A cigány-kutatás 1968-as kongresszusa 636—637
A cigány-kutatás 1968-as kongresszusa 1955 óta általában két évenként az egész világról összejönnek a cigány-kérdéssel foglalkozók, hogy kutatásaik és társadalompolitikai munkájuk eredményeit és a jövő feladatait megbeszéljék, koordinálják. Az első ilyen konferencia Helsinkiben volt. Most, 13 évvel később ismét a finnországi ,,Cigány-gondozás" (Mustalaislahetya) rendezte meg 1968. október 26 között Helsinkiben 10 ország mintegy 80 küldötte jelenlétében. A finn sajtó már előzőleg heteken át foglalkozott a nemzetközi összejövetellel, a tárgyalások ideje alatt pedig napról napra tájékoztatott az előadásokról és vitákról. A megnyitót a második szociális miniszter tartotta, a városi tanács adott a résztvevőknek fogadást stb. (Ez az érdeklődés annál sajátosabb, mert Finnországban csak mintegy 4000 cigány él, s ráadásul pontosan ugyanabban az időben a választások izgatták fel a kedélyeket.) A konferencia nem szűkítette témáját valamelyik tudományág területére, hanem egyaránt programjára tűzte a néprajzi, nyelvészeti, szociológiai, szociálpolitikai megközelítéseket. A tudományos kutatás és a gyakorlati feladatok kettőssége miatt szinte minden ponthoz egyrészt egy informatív beszámoló kapcsolódott — itt felkérték a külföldieket a hazájukban levő helyzet ismertetésére — másrészt a felvetett problémát elvi és tudományos szempontból taglalták. Az előre kitűzött előadásokat spontán beszámolók és formálisan ezekhez kapcsolódó, de gyakran erősen függetlenedő viták követték. A kongresszus rendezősége lehetővé tette, hogy a megbeszélések a helyszínen fontosnak tartott kérdések felé tolódjanak — ami aztán messzemenően meg is történt. Szemben a — többnyire tényközlésre szorítkozó — előadásokkal, a vitákon, néha több előadás gondolatmenetét is érintve 3 — 4 központi probléma kristályosodott ki. Az elhangzott előadások a következőek voltak (időbeli sorrendben): BALTZAR Veijo (Cigány író, Finnország): A cigány értelmiség a „cigánykérdés" -ről. PIIRAINEN Veikko (A „Cigány gondozás" vezetője, Finnország): A finnországi cigányok problémája — egy kisebbségi és fejlesztési probléma. HISSA Pentti I. (Esperes, Finnország): Az egyház és a finn cigányok. A kapcsolatteremtésre tett kísérletek. LAPPALATNEN Veijo (Főosztályvezető, Finnország): A finn szociális törvényhozás. TOMKA Miklós (Szociológus, Magyarország): A cigányok a magyar társadalomban. ALBERTUS Oremus (A holland „nomádokkal" foglalkozó szerv igazgatóhelyettese): A vándorlás problémái és a cigányok. NICOLINI Bruno (Anthropológus professzor-Olaszország): A vándorlás, mint a sajátos kultúra alkotórésze. HASSLER Victor T. (A korábbi „Nemzetközi Cigánygondozás" volt vezetője, Svájc): A cigányokkal való foglalkozás •nemzetközi összehangolása Svájc példáján. STOLTE Johanna (A nyugatnémet „Cigánymű" képviselője, a Hildesheimi cigánygyermek-otthon vezetője): A nevelés szerepe a cigányokkal való munkában az NSZK-ban folyó próbálkozásokkal szemléltetve. VISTA Armas (A „Cigány-gondozás" vezetőségi tagja, Finnország): A finn „Cigány-gondozás" munkájának 60 éve. VALTONEN Pertti (Docens, Finnország): A finn cigány nyelv. ARNOLD H. (Pszichiáter, Nyugatnémetország) : Cigánygondozás. KAPATI Mirella (Ethnológus professzornő, Olaszország): Integráció és asszimiláció. A fenti előadásoknak csak egy része szerepelt az előre kiküldött programban, sőt némely szinte teljesen rögtönzött volt. Még élesebben tűnt elő az „önszabályozás" a kötetlen beszélgetéseken és az előadások után sorra kerülő diszkussziókban. A viták során a következő fő problémák kerültek újra és újra: 1. — A cigánykultúra mibenléte néprajzi és szociológiai értelemben. 2. — A lakás szerepe az össztársadalom életébe való bekapcsolódásban. 3. — A nyelv szerepe a sajátos cigány kultúra fenntartásában. Mintegy első lépésként a „cigány" szó tartalmát tárgyalták meg a kongresszus külföldi résztvevői. A kiinduló pontot ARNOLD H. referátuma szolgáltatta, ami rossz emlékeket ébresztgető fajelméleti alapon készült. A résztvevők túlnyomó zöme, majd egy-egy vita lezárásakor a konferencia összes résztvevője visszautasította ugyan a rasszizmust és annak bárminemű becsempészését, de rejtett megjelenése ellen folyamatosan küzdeni kellett. A — külön összeült — külföldi résztvevők munkahipotézise szerint „a cigány fogalom alatt egyfelől sajátos pszichológiai alkat és sajátos kultúra, másfelől a cigánysághoz tartozás érzésének kapcsolatát ért.