Ethnographia • 79. évfolyam (1968)
Kisebb közlemények - Scheiber Sándor: Petőfi cigányadomájának forrása 112—113
lyek módtartáson kívül kiválóan alkalmasak voltak még a magas fára felszállt raj befogására is. Ezeknek teteje, a pintesüveg nyakához hasonlóan, kissé megnyúlt és mindkét oldalon kiálló fapálcikával van átszúrva; kerek röpnyílásuk pedig két ujjnyira helyezkedik el a kas pereme fölött. Két típusukat némelyik méhész még ma is használja. Az egyik kasformának nyaka perem nélkül beszegett, míg a másiknak vége kiszélesedik és laposan zártan bekötött (12. kép). Ha a raj befogásához nincs kéznél az ismertetett kastípus, úgy néhány perc alatt bármely más kast könnyen át tudunk alakítani erre a célra olyformán, hogy csúcsát átszúrják fapálcikával, melynek mindkét vége kiáll, s ha a röpnyílás a kas pereméből van kivágva, úgy annak alsó nyitott részét fapálcikával kötik össze (13. kép). A raj befogásához mindig kéznél van egy hosszú, könnyű fenyőfarúd, s erre kötik fel a kast, annak végére, avagy lejebb, aszerint, hogy milyen magasan szállt meg a raj (14. kép). Felerősítése a röpnyíláson átfűzött és a kas nyakán átszúrt fapálcikához erősített zsineggel történik. A méhész egyik kezével a rúdra kötött kast a megszállt raj alá tartja, míg másikkal fakampóval, kúthoroggal avagy kováccsal e célra készíttetett és póznára erősített horoggal megrázza azt az ágat, melyre a raj telepedett. 11 Tekintettel arra, hogy berázás után a kast gyorsan le kell szePETŐFI 1844 július-augusztusában írta Egy terem Debrecenben című költeményét, amelyben visszaemlékezik egykori nyomorúságára és didergésére: Aztán a télnek kellő közepében Kifogya szépen A fűtőszalmám, S hideg szobában alvám. Ha fölvevém kopott gubám, Elmondhatám, Mint a cigány, ki a hálóból néze ki: „Juj, de hideg van odakin !" 1 HORVÁTH János „kész Bolond Istók -genre"-nek nevezi e költeményt.2 Utolsó két sorának — a „humorizált cigánymizerelmi a rúdról, ezért oly kötési módot alkalmaznak, mely pillanatok alatt — a zsineg végének megrántásával — feloldható. Ha a raj a fa törzsén száll meg, akkor vékony fapálcikát laposra faragnak s azzal, felülről lefele haladva belekaparják az alájuk tartott kasba és közben felülről füstölik is a méheket. Nagyon vigyáznak arra, hogy a méheket meg ne szorítsák. Ősszel a kasok peremét agyaggal tapasztják körül, az alattuk levő deszkához ragasztva. A röpnyílást is ezzel szürkítik annyira, hogy azon az egérbe ne bújhasson. 12 József napján (március 19-én) távolítják el az agyagot és ugyanakkor átvizsgálják a méhcsaládokat: az elhullott méheket eltávolítják, a lép penészes részét kivágják és szükség esetén megkezdik az etetést hígított mézzel, vagy olvasztott cukorral. A feletetendő anyagot edénybe öntik és arra lépdarabokat szórnak, hogy a méhek a folyadékba ne fulladjanak, majd fapálcikákat állítanak fel benne, hogy azon fel-le járhassanak. Az edényt lefedik egy, közepén lyukas, nagyobb deszkával, és arra helyezik a kast. Kaptáros méhészkedés terjedőben van a felsőőrségi magyarság körében úgy, hogy a kasos méhcsaládok száma ma már elenyészően csekély. Leggyakoribb az osztrák rendszerű álló- és rakodókaptár, de feltalálható még a régi háromsoros magyar országos állókaptár is. CSABA JÓZSEF bá'-nak — nem ismerjük forrását. FERENCZI Zoltán kihagyja idézetéből mint érdektelent.4 BINDER Jenő és BERZE NAGY János, akik PETŐFI folklorisztikus elemeivel foglalkoztak, nem érintik. Nem tárgyalja FLEISCHMANN Gyula sem ezt a költeményt doktori disszertációjában, bár bevonja kutatása körébe PETŐFFÖ is. Mi megtaláltuk PETŐFI cigányadomájának forrását az 1841-es pesti kalendáriumban. Szövege így hangzik: „Dideregve ült a' félmezitelen czigány ajtó's ablak nélküli rongyos viskójában Karácson ünnepén, mellybe a hó belé hullott — végső szükségében magát egy háló darabba burkolá, örömmel kiáltván. Petőfi cigányadomájának forrása 11 Legtöbbször segítőtársa végzi a raj berázását. 13 Agyaggal szűkítik a kaptárak röpnyílását is. PETŐFI Sándor ÖM. I. Bp. 1951. 115. 'HORVÁTH János: Petőfi Sándor. Bp. 1922. 418. 'PÁNDI Pál: Petőfi. Bp. 1961. 340. * FERENCZI Zoltán - Petőfi életrajza. I. Bp. 1806. 330. •BINDER Jenő: Petőfi két költeményéhez. Beöthy-Emlékkönyv. Bp. 1908. 307-321. 6 BERZE NAGY János: Petőfi költészetének folklorepárhuzamai. Ethn. XXXVI. (1925) 21—48. FLEISCHMANN Gyula: A cigány a magyar irodalomban. Bp. 1912. 48—49. 8 TRATTNER és KÁROLYI Nemzeti Kalendarioma 1841dik esztendőre Pest. A „Különfélék" rovatában: 4.