Ethnographia • 81. évfolyam (1970)

Tanulmányok - Ortutay Gyula: Tálasi István köszöntése 161—163

A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA LXXXI. * BUDAPEST 1­970 # 2 -4 .SZÁM Tálasi István köszöntése A Magyar Néprajzi Társaság nevében is, a magam nevében is szeretettel köszöntöm Tálasi Istvánt hatvanadik születésnapján folyóiratunknak ebben az ünnepi számában. A kötet tanulmányai is mind őt köszöntik s hadd mondom­ meg mindjárt: nem is egy tanulmány szerzője büszkén vállalja, hogy az indítást, a nevelő, segítő indítást Tálasi István szemérmes-szelíd tanácsainak, útmutatásá­nak köszönheti. Ha ezt a csöndes, visszahúzódó, tiszta életet summázni akarnám, a görög mondás juthat eszembe: lathe manthanósz, lathe biószász — a latin for­mája talán ismerősebb: qui bene latuit, bene vixit. 8 ez az elrejtező, szemérmes életforma férfias, erős, határozott elveken épül — nem valami gyáva hallgatás, hanem nagyon is határozott, szinte konokul vallott elvek a tartópillérei. Tudom, jól emlékezem, hogy 1956 véres viharában milyen higgadt, következetes volt s nem hallgathatom el személyes érzéseimet sem: férfiasan állt mellettem azokban a nehéz hónapokban. Egy pillanatig sem habozott, ha a magyar nép jövője és a szocializ­mus alapjai váltak kérdésessé. Nem kell többet mondanunk erről. Éppen azért, mert magánéletét, a maga dolgát soha sem kívánta közüggyé tenni, mert visszahúzódott a gyakori közszerepléstől —­s jó ezt nekem elmondani, akinek egész élete úgy alakult, hogy jó részét a közszereplés vonta el a meditáció, a visszahúzódás szép békéjétől — minden feladat, amit vállalt, külön is súlyt kapott. A fiatal tanár Hódmezővásárhelyen megszervezi a tanyai hallgatók inter­nátusi gondozását, azt a tanári, emberi segítséget adja a két világháború közt, ami a hátrányos helyzetükből kiemelheti őket, ami a mi pedagógiai gondolkodá­sunknak, közoktatási reformunknak is egyik alapelve lett; ez a hódmezővásárhelyi gimnáziumban szervezett tanyasi internátus vált később a híres Cseresnyés Kol­légiummá — ki nem emlékeznék Németh Lászlónak drámájára. De elfeledték a háttérben maradt szervezőt, a jó gondolat áldozatos megvalósítóját, Tálasi Istvánt. Nehéz ifjúság, az anyagi gondok közt is igényes értelmiségi sorsa az övé is, mint annyiunké a két világháború között. Tanítás, a szerény tanári pálya, s közben a jeles mestereitől kapott indítások nyomán (mindenekelőtt Dombocz Zoltán, aztán Zsirai Miklós, Németh Gyula, s a még magántanárként előadó Györffy István voltak a tanárai) hozzákezd néprajzi kutatásaihoz, s kutatásaiban soha el nem felejti mestereinek filológiai-történeti szemléletét. Ezt az indítást ala­kítja a maga történeti-társadalmi koncepciója szerint, amelynek egységes értelmező elvei, új gondolatai már fiatal, első műveiből is világosan kiolvashatók — de ott rejteznek vaskos, eddig még kiadatlan kézirat-kötegeiben. Hanem erről még később kell szólanom. A fiatal tanárt, az első gondolatait, eredményeit formáló kutatót évekre elviszi a katonasor, majd a második világháború és a hadifogság. Nehéz, próbáló esztendők után 1946 őszén a Keleteurópai Tudományos Intézet munkatársa lesz.

Next