Ethnographia • 92. évfolyam (1981)

Tanulmányok - Bellon Tibor: A köles termesztése és keleti párhuzamai. 233—258

Bellon Tibor A köles termesztése és keleti párhuzamai „Bontják szolga-cseléd a sok teli vermet, Benne arany köles, buja földben termett; Boza italt, kámot bort is vele bőven, Dús lakomák lelkét, emelik tömlőbe." (ARANY János: Buda halála V. ének 35.) ARANY János a XIX. század valóságának, az alföldi népéletnek kitűnő ismerője volt. A népvándorlás idejébe visszavetített képe legalább annyira jellemezte saját korát, mint a bemutatottat. Négy sorában olyan növényről szól, amelyiknek a termesztése napjainkra szinte teljesen megszűnt. Éppen ezért számunkra a köles termesztésével való megismerkedés gazdaságnéprajzi tájékozottságunk bővítésének a hasznát ígéri. Valljuk TAKÁCS Lajos véleményét, aki az irtásgazdálkodás jelentőségéről szólva meg­állapítja, hogy olyan növények is az érdeklődés előterébe kerülnek, „amelyek­nek a kezdetleges agrokultúra viszonyai között nagy szerepe volt, és még ma is szórványos fennmaradásukban is több elemét őrizték meg a régi gazdál­kodási gyakorlatnak".­ A recens vizsgálatunk — összhangban az irodalom­mal — egyértelműen bizonyítja, hogy a köles termesztésével olyan technikák és eljárások párosultak, olyan terminológiák őrződtek meg, amelyek valóban egy archaikus­abb gazdálkodás meglétére és továbbélésére utalnak. A köles növényélettani, gazdaságföldrajzi és a táplálkozásban betöltött szerepéről nagyon gazdag irodalom szól. A kultúrföldrajzával, termesztésével és felhasználásával foglalkozó kutatók egyöntetű megállapítása az, hogy az egyik legősibb termesztett gabonafajta. Ismereteink szerint a kötesről az első összefoglaló munkát a múlt század végén DE CANDOLLE A. írta. Művelődéstörténeti, nyelvészeti és gazdaság­földrajzi megközelítésben tárgyalja a növényt. Leírja, hogy a kínai császárok ünnepélyes külsőségek között vetették el a magját másik három gabonafélé­vel együtt. Szól arról, hogy a svájci cölöpépítmények régészeti feltárásakor kölesmagvakat találtak. Felsorolja a görög, latin, német és szláv elnevezéseit. LINNÉ után először tesz kísérletet arra, hogy meghatározza a vadköles elő­fordulását, a génközpontját, vagy ahogyan fogalmazza: az önként­ termő állapotát.­ Megállapításait majd VAVILOV igazolja, meghatározván a böles őshazáját.3 WILLIE, C. P. VAVILOV nyomán mutatja be a kínai termesztési központot, amelyet legnagyobb, független központként ír le, amelyik magá­ban foglalja Közép- és Nyugat-Kína hegyvidékeit és a szomszédos alföldeket. 4 Ezt a nézetet vallja ZSUKOVSZKIJ, P. M. is, aki növény­földrajzi, botanikai és történeti adatokra hivatkozva Kína és Mongolia határvidékére teszi a köles őshazáját, ahonnan a nemesítése és termesztése kiindult. 5 1 TAKÁCS Lajos 1967. 297. 2 DE CANDOLLE, A. 1894. 398-400. 3 VAVILOV, N. I. 1934. 95. 4 WILSIE, C. P. 1969. 96. 5 ZSUKOVSZKIJ, P. M. 1950. 146 — 148.

Next