Ethnographia • 92. évfolyam (1981)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: "A szerelem kertjében". Szempontok lírai népdalszövegeink kialakulásának és alkotásmódjának vizsgálatához. III. 513—532

10.0. Ha mindezek után a XVII. század elejének magyar költészeténél megállapodunk, és nem követjük időben tovább a locus amoenus-motívum más megjelenéseit, 70 és eltekintünk attól a körülménytől is, hogy számos esetben még objektív akadályokat is le kellene küzdenie a további kutatás­nak — mindenre gátló körülmények ellenére is bizonyos tanulságokat levon­hatunk az eddigi adatokból. 71 Ezek részint a szorosabban kutatott huszon­egynéhány vers szövegére, tágabb értelemben azonban a magyar líra egészé­nek fejlődésmenetére vonatkoznak, és amennyiben helytállóak, nem monda­nak ellent az egyetemes lírafejlődés mindjobban felsejlő törvényszerűségeinek sem. 10.1. Ami a közvetlen tanulságokat illeti, ezeket elsősorban szövegössze­vetéssel állapíthattuk meg, az így nyert eredményeket azonban az itt nem részletezett formai sajátosságok vizsgálata is csak megerősítette. Máshonnan is tudjuk, hogy magyar nyelvű személyiség-líránk kialaku­lása összefügg az európai reneszánsz társadalmi és költészeti mozgalmaival. Nem tarthatjuk véletlennek tehát azt a tényt, hogy mind a locus amoenus, mind a méz helyett méreg fordulatokat, általában véve pedig a ciklusos vagy más megoldású, de mindenképpen szüzsével rendelkező szerelmi dal műfaját a magyarban innen származtathatjuk. BALASSI életművéből, az Árgirus nép­szerűségéből és művésziségéből, valamint egyéb adatokból azt látjuk, hogy az ilyesfajta szerelmi költészet a XVI. század 80-as éveiben már ismert és kedvelt volt Magyarországon. Az iránt sem lehet kétségünk, hogy ez a narratív szerelmi líra nem valaminő folklórból táplálkozott, hanem irodalmi jelenség volt, amely előpéldáiban is ismét csak egy másik irodalmat, és nem akár vala­mely idegen folklórt követett. Szöveganalitikai érvek alapján úgy látszik, hogy kéziratos költészetünkig már 1603-at megelőzően is eljut e hagyomány, sőt a XVII. század közepére már jelentékenyen megváltozik, elveszti narratív vonásainak java részét, és ez a líra egyre inkább „lirizálódik". Még ekkor sincs azonban annak nyoma a szövegekben, hogy ezt a folyamatot a népköl­tészet befolyásolta volna, vagy esetleg ez idézte volna elő. Éppen fordítva. A szöveganalízis azt bizonyítja, hogy az egyezések mind a népköltészetbe való átvételek, amelyek a történeti datálású szépirodalmi, hivatásos költői alkotá­sokból születtek meg. Természetesen, a folklórba kerülés nem járt változások nélkül. A folklórszövegek jellemzően mutatják annak a folklórkörnyezetnek a nyomait, ahová az említett dalokat is kooptálták. A legnagyobb szerkezeti és tartalmi, meg funkcióbeli változás kétségkívül a párosító­ énekekben ment végbe: itt ismét visszatért a közösségi lírából egyszer már személyiséglírává 70 Ezért nem tárgyaltuk például azt az érdekes adatot sem, amely GYULA­Y Ferenc alezredes naplójában fennmaradt említés az Észak-Olaszországban levő Ponton helység mellett levő „Árgirus kertjéről" (MÁRKI Sándor 1912). Noha mind az Árgirus név mind, a széphistóriával amúgy is kapcsolatos Olaszország, de legkivált maga a kert leírása min­den kétséget kizáróan a locus amoenus-témához kapcsolódik, mivel azonban ez az adat 1703. szeptember 23-áról kelt, és korábbra nem datálható, ezúttal le kellett mondani felhasználásáról és interpretálásáról. KARDOS Tibor egyébként egészen VÖRÖSMARTY Csongor és Tünde drámájáig viszi tovább a téma vizsgálatát. 71 Néhány későbbi témafeldolgozás: Gróf BALASSA Bálint magyar nyelvű önélet­rajz-drámájának (1643.) részletei (VARGA Imre 1979.); ZRÍNYI Miklós elgondolásai Venus triumfusá­ról (KOVÁCS Sándor Iván 1977.); FALUDI Ferenc: VI.eklógája (CSETRI Lajos, 1979.); GYÖNGYÖSI István régi poétikai mintái (ALEXA Károly 1980. 303.) sőt akár CZUCZOR Gergely és PETŐFI Sándor szövegei (SZAJBÉLY Mihály 1977. 204 — 205). További adatok is könnyen lennének összeállíthatók.

Next