Ethnographia • 92. évfolyam (1981)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: "A szerelem kertjében". Szempontok lírai népdalszövegeink kialakulásának és alkotásmódjának vizsgálatához. III. 513—532
10.0. Ha mindezek után a XVII. század elejének magyar költészeténél megállapodunk, és nem követjük időben tovább a locus amoenus-motívum más megjelenéseit, 70 és eltekintünk attól a körülménytől is, hogy számos esetben még objektív akadályokat is le kellene küzdenie a további kutatásnak — mindenre gátló körülmények ellenére is bizonyos tanulságokat levonhatunk az eddigi adatokból. 71 Ezek részint a szorosabban kutatott huszonegynéhány vers szövegére, tágabb értelemben azonban a magyar líra egészének fejlődésmenetére vonatkoznak, és amennyiben helytállóak, nem mondanak ellent az egyetemes lírafejlődés mindjobban felsejlő törvényszerűségeinek sem. 10.1. Ami a közvetlen tanulságokat illeti, ezeket elsősorban szövegösszevetéssel állapíthattuk meg, az így nyert eredményeket azonban az itt nem részletezett formai sajátosságok vizsgálata is csak megerősítette. Máshonnan is tudjuk, hogy magyar nyelvű személyiség-líránk kialakulása összefügg az európai reneszánsz társadalmi és költészeti mozgalmaival. Nem tarthatjuk véletlennek tehát azt a tényt, hogy mind a locus amoenus, mind a méz helyett méreg fordulatokat, általában véve pedig a ciklusos vagy más megoldású, de mindenképpen szüzsével rendelkező szerelmi dal műfaját a magyarban innen származtathatjuk. BALASSI életművéből, az Árgirus népszerűségéből és művésziségéből, valamint egyéb adatokból azt látjuk, hogy az ilyesfajta szerelmi költészet a XVI. század 80-as éveiben már ismert és kedvelt volt Magyarországon. Az iránt sem lehet kétségünk, hogy ez a narratív szerelmi líra nem valaminő folklórból táplálkozott, hanem irodalmi jelenség volt, amely előpéldáiban is ismét csak egy másik irodalmat, és nem akár valamely idegen folklórt követett. Szöveganalitikai érvek alapján úgy látszik, hogy kéziratos költészetünkig már 1603-at megelőzően is eljut e hagyomány, sőt a XVII. század közepére már jelentékenyen megváltozik, elveszti narratív vonásainak java részét, és ez a líra egyre inkább „lirizálódik". Még ekkor sincs azonban annak nyoma a szövegekben, hogy ezt a folyamatot a népköltészet befolyásolta volna, vagy esetleg ez idézte volna elő. Éppen fordítva. A szöveganalízis azt bizonyítja, hogy az egyezések mind a népköltészetbe való átvételek, amelyek a történeti datálású szépirodalmi, hivatásos költői alkotásokból születtek meg. Természetesen, a folklórba kerülés nem járt változások nélkül. A folklórszövegek jellemzően mutatják annak a folklórkörnyezetnek a nyomait, ahová az említett dalokat is kooptálták. A legnagyobb szerkezeti és tartalmi, meg funkcióbeli változás kétségkívül a párosító énekekben ment végbe: itt ismét visszatért a közösségi lírából egyszer már személyiséglírává 70 Ezért nem tárgyaltuk például azt az érdekes adatot sem, amely GYULAY Ferenc alezredes naplójában fennmaradt említés az Észak-Olaszországban levő Ponton helység mellett levő „Árgirus kertjéről" (MÁRKI Sándor 1912). Noha mind az Árgirus név mind, a széphistóriával amúgy is kapcsolatos Olaszország, de legkivált maga a kert leírása minden kétséget kizáróan a locus amoenus-témához kapcsolódik, mivel azonban ez az adat 1703. szeptember 23-áról kelt, és korábbra nem datálható, ezúttal le kellett mondani felhasználásáról és interpretálásáról. KARDOS Tibor egyébként egészen VÖRÖSMARTY Csongor és Tünde drámájáig viszi tovább a téma vizsgálatát. 71 Néhány későbbi témafeldolgozás: Gróf BALASSA Bálint magyar nyelvű önéletrajz-drámájának (1643.) részletei (VARGA Imre 1979.); ZRÍNYI Miklós elgondolásai Venus triumfusáról (KOVÁCS Sándor Iván 1977.); FALUDI Ferenc: VI.eklógája (CSETRI Lajos, 1979.); GYÖNGYÖSI István régi poétikai mintái (ALEXA Károly 1980. 303.) sőt akár CZUCZOR Gergely és PETŐFI Sándor szövegei (SZAJBÉLY Mihály 1977. 204 — 205). További adatok is könnyen lennének összeállíthatók.