Ethnographia • 96. évfolyam (1985)

Ismertetések - Életpályák, életrajzok - Egy korosztály életútja. Az 1928 —1934-ben született férfiakról (Szent-Iványi István) 445—446

átfogó elemzésében betöltött szerepük révén járul hozzá a társadalmi valóság elemzéséhez. Érthető okoknál fogva az antropológusok más jelentőséget tulajdonítanak az életrajzok vizsgálatának: abból a feltevésből indulnak ki, hogy az életrajzok önmagukban is értel­mes kutatások bázisát alkotják, elemzésük révén képet alkothatunk az értékek rend­szeréről, a társadalom felépítéséről és működéséről, az emberi kapcsolatrendszerekről. A két eltérő álláspontnak természetszerűleg eltérő módszertani implikációi vannak, míg a folklorisztikában alkalmazott életrajzi módszerek elsősorban a filológiai, irodalom­tu­dományi, helyenként hermeneutikai megközelítésekhez állnak közel, addig az antropo­lógia a szociológiából, szociálpszichológiából vagy egyenesen a politológiából kölcsön­zött eljárásokat. A két rokon területen folyó ez irányú kutatások természetesen jócskán hatnak egymásra is, de önállóságuk már jóval szilárdabb annál, hogysem összetéveszt­hetnénk ezeket. BABCOCK-ABRAHAMS, AGAR, KÖSTLIN, BREDNICH vagy SCHENDA írásaiban meg­fogalmazott gondolatmenetek azon a vágányon haladnak, amely a korszerű hazai folk­lorisztikai kutatásoktól sem idegen, a tőlük származó tanulmányok megtermékenyítőleg hatnak a magyarországi kutatásokra. NAGY Olgának a realista törekvésekről írott dol­gozata híven reprezentálja a magyar néprajztudomány viszonyát az életrajzok tanulmá­nyozásához. Élettörténetek és élmény elbeszélések kapcsán a realitás és a nonrealitás, a valóság és a fikció viszonyát vizsgálja. A bemutatott történetek elsősorban narratívumok, a kulturális szféra elemei. A hazai kutatás idevágó eredményeit KÜLLŐS Imola foglalta össze a kötet szá­mára. Ez az írás pontos, mértéktartó képet fest az életrajzokkal kapcsolatos eddigi tudo­mányos tevékenységről. Csaknem 400 tételes bibliográfia segíti a tájékozódást az élet­rajzi módszer kiterjedt nemzetközi irodalmában. A kötet függeléke tartalmazza CSALOG Zsolt és SZENTI Tibor útmutatóit a paraszti önéletrajzíráshoz. Az életrajzi módszer c. tanulmánygyűjtemény jól szolgálja a szakmai műveltség gyarapodását, s egyúttal jócskán törlesztett e területen a korszerű tájékozottsággá szembeni adósságainkból, és mint minden sikerült vállalkozás, ez is folytatást kíván Egy korosztály életútja (Az 1928—1934-ben született férfiakról). Kutatási beszámoló: MTA Szociológiai Kutató Intézet, Budapest, 1984. 395 l. Szent-Iványi István Az Egy korosztály életútja c. kötet egy kohorsz tagjainak helyzetével foglalkozó kutatás feldolgozott eredményeit összegzi. A kutatókat természetesen nem csupán az 1928 — 1934 között született férfiak életútja, társadalmi helyzete és életesélyei iránti el­fogulatlan érdeklődés hatotta át, a társadalom kiválasztott szegmentumának tanulmá­nyozása révén fontosabb és mélyebb összefüggések feltárásának perspektívájába helyez­ték vizsgálódásaikat. Egy megengedhető leegyszerűsítéssel élve azt mondhatnánk, hogy elsősorban a társadalmi helyzet, a társadalmi pozíciók átöröklődése, az átöröklődés jel­lege és intenzitása iránti figyelem szabta meg ezen kutatás arculatát. Az elemzés kardi­nális kérdése: a kohorsz tagjai milyen mértékben tudtak kilépni (ki tudtak-e lépni?) a társadalmilag rájukörökített státusból. Tagadhatatlan, hogy ezen a ponton a vizsgálat túllép a szorosan szakmai kérdésfeltevés horizontján, ez egyúttal átható relevanciát köl­csönöz a vizsgálatnak. Köznapi megnyilvánulásokban éppúgy, mint társadalomtudományi elemzésekben gyakorta találkozhatunk azzal a meggyökeresedett nézettel, hogy az 1928 —1934 között születettek „szerencsés" kohorszot alkotnak, mivel az 1945 utáni változások sokuk mo­bilitását kedvezően befolyásolták, jelentős hányadukat röpítették már ilyan felelős pozí­ciókba, a társadalmi vezérlőpult mögé. A kutatás itt közzétett eredményei cáfolják ezt a hamis látszatot, sokkal inkább azt a summás kijelentést látszanak (természetszerűleg árnyaltan és elemzően) igazolni, hogy „ez a generáció rosszkor született, rosszkor háza­sodott, rosszkor születtek gyermekei is" (353. old.). A háromgenerációs vizsgálat lehetővé tette, hogy az érintett kohorsz helyzetét más generációk (elsősorban a szülő- és az utód­generáció) helyzetével vessék össze; az összevetésből kitetszik, hogy a gyermekgeneráció (javarészt már ők is felnőttkorúak) sorsa általában kedvezőbben alakult, mint az apák kohorszáé. Elhamarkodottnak tűnik tehát pusztán a mobilitási mutatók kedvezőnek te­kintett alakulásából egy generáció sorsát megítélni.

Next