Ethnographia • 96. évfolyam (1985)

Tanulmányok - Vidacs Bea: Komaság és kölcsönösség Szentpéterszegen. 509—529

Vidacs Bea Komaság és kölcsönösség Szentpéterszegen 1980. október elejétől 1981. január végéig terjedő időben, összesen három hónapon keresztül néprajzi terepmunkát végeztem a Hajdú-Bihar megyei Szentpéterszeg községben, amely a berettyóújfalui járásban található.­ Az 1980-as népszámlálás szerint állandó népessége 1485 fő (illetve 1384 „lakó népesség"). A falu népessége az 1941. évi népszámlálás szerint csaknem ki­zárólag református és magyar lakosságú.­­ Célom az volt, hogy megvizsgáljam a műrokonság, illetve annak Magyar­országon leggyakoribb formáját, a komaság intézményét. Ezt a témát ki kellett bővítenem, és a társadalom életének egyéb aspektusait is meg kellett vizsgál­jam, hogy valamennyire is teljesnek nevezhető képet nyerjek a falu életéről, pontosabban a komaságnak a falu életében betöltött szerepéről. A műrokonság vizsgálatánál abból indultam ki, hogy a rokonsági kap­csolatnak erkölcsi ereje van, kötelezettségeket és jogokat jelent, amelyek ér­vényesülésének alapja éppen a rokonsági kapcsolatok erkölcsisége. Mint FOETES Kinship and the Social Order című írásában írja: „A rokonság megkülönböztető jegyei. . . abban a normatív elvben foglalhatók össze, amit a barátságosság axiómájának, illetve a kötelező önzetlenség (altruizmus) szabályának neveznek." 3 Ez a „kötelező önzetlenség" természetesen legalább annyira tartozik az ide­ális, mint a reális körébe. A műrokonság éppen a valódi rokonságban meglevő lehetőségeket és szabályszerűségeket használja ki, hiszen nem más, mint a ro­konsággal kapcsolatos elvárások, kötelezettségek, és bizonyos mértékig a ter­minológia kiterjesztése olyan személyekre, akik valójában nem rokonok.­ ­ Ez a dolgozat szakdolgozatom rövidített változata, melyet 1981-ben írtam az ELTE Folklore Tanszékére. Szeretnék köszönetet mondani a MTA Képrajzi Kutató Csoportjának az anyagi támogatásért, és a kérdőívek gépeléséért, amely nagymértékben megkönnyítette munkám gyakorlati kivitelezését. Ugyancsak hálámat kell kifejezzem Szentpéterszeg község lakosságának, a község tanácselnökasszonyának, Ékes Istvánnénak, Harasztosi Sándor kultúrház-igazgatónak és a kultúrház-látogató fiataloknak, akik az adatgyűjtésben is a segítségemre voltak, valamint Szegedi Gyula református lelkésznek, aki szintén minden tőle telhető segítséget megadott nekem. Végül, de nem utolsósorban házigazdáimnak, H. Kun Jánosnak és feleségének, Szepesi Irmának.­­ 1980. évi népszámlálás 9. Hajdú-Bihar megye adatai. Budapest, 1981. 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. Budapest, 1947. A köz­ség 1960 óta történt fejlődésére jellemző, hogy 1960 és 1969 között 78 ház épült, 1970 és 1979 között 117. (az 1980. évi népszámlálás szerint.) Tudomásom van arról, hogy 1980-ban több mint 20 új ház épült. A fejlődésre szintén jellemző, hogy míg 1970-ben még csak 27 fürdőszobás ház volt, addig 1980-ban már 168 volt 472 házból. 3 FORTES, Meyer 1972.

Next