Ethnographia • 96. évfolyam (1985)
Tanulmányok - Vidacs Bea: Komaság és kölcsönösség Szentpéterszegen. 509—529
Vidacs Bea Komaság és kölcsönösség Szentpéterszegen 1980. október elejétől 1981. január végéig terjedő időben, összesen három hónapon keresztül néprajzi terepmunkát végeztem a Hajdú-Bihar megyei Szentpéterszeg községben, amely a berettyóújfalui járásban található. Az 1980-as népszámlálás szerint állandó népessége 1485 fő (illetve 1384 „lakó népesség"). A falu népessége az 1941. évi népszámlálás szerint csaknem kizárólag református és magyar lakosságú. Célom az volt, hogy megvizsgáljam a műrokonság, illetve annak Magyarországon leggyakoribb formáját, a komaság intézményét. Ezt a témát ki kellett bővítenem, és a társadalom életének egyéb aspektusait is meg kellett vizsgáljam, hogy valamennyire is teljesnek nevezhető képet nyerjek a falu életéről, pontosabban a komaságnak a falu életében betöltött szerepéről. A műrokonság vizsgálatánál abból indultam ki, hogy a rokonsági kapcsolatnak erkölcsi ereje van, kötelezettségeket és jogokat jelent, amelyek érvényesülésének alapja éppen a rokonsági kapcsolatok erkölcsisége. Mint FOETES Kinship and the Social Order című írásában írja: „A rokonság megkülönböztető jegyei. . . abban a normatív elvben foglalhatók össze, amit a barátságosság axiómájának, illetve a kötelező önzetlenség (altruizmus) szabályának neveznek." 3 Ez a „kötelező önzetlenség" természetesen legalább annyira tartozik az ideális, mint a reális körébe. A műrokonság éppen a valódi rokonságban meglevő lehetőségeket és szabályszerűségeket használja ki, hiszen nem más, mint a rokonsággal kapcsolatos elvárások, kötelezettségek, és bizonyos mértékig a terminológia kiterjesztése olyan személyekre, akik valójában nem rokonok. Ez a dolgozat szakdolgozatom rövidített változata, melyet 1981-ben írtam az ELTE Folklore Tanszékére. Szeretnék köszönetet mondani a MTA Képrajzi Kutató Csoportjának az anyagi támogatásért, és a kérdőívek gépeléséért, amely nagymértékben megkönnyítette munkám gyakorlati kivitelezését. Ugyancsak hálámat kell kifejezzem Szentpéterszeg község lakosságának, a község tanácselnökasszonyának, Ékes Istvánnénak, Harasztosi Sándor kultúrház-igazgatónak és a kultúrház-látogató fiataloknak, akik az adatgyűjtésben is a segítségemre voltak, valamint Szegedi Gyula református lelkésznek, aki szintén minden tőle telhető segítséget megadott nekem. Végül, de nem utolsósorban házigazdáimnak, H. Kun Jánosnak és feleségének, Szepesi Irmának. 1980. évi népszámlálás 9. Hajdú-Bihar megye adatai. Budapest, 1981. 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. Budapest, 1947. A község 1960 óta történt fejlődésére jellemző, hogy 1960 és 1969 között 78 ház épült, 1970 és 1979 között 117. (az 1980. évi népszámlálás szerint.) Tudomásom van arról, hogy 1980-ban több mint 20 új ház épült. A fejlődésre szintén jellemző, hogy míg 1970-ben még csak 27 fürdőszobás ház volt, addig 1980-ban már 168 volt 472 házból. 3 FORTES, Meyer 1972.