Ethnographia • 102. évfolyam (1991)
Kutatók, életművek - Personalia - Rajeczky Benjámin: Emlékezés Fél Editre. (The Memory of Edit Fél.) 160-161
KUTATÓK — ÉLETMŰVEK Rajeczky Benjámin Emlékezés Fél Editre Korunkból, mikor szinte szemünk előtt, erős nyomás alatt a magyar parasztok hagyományos falusi életformái széttöredeztek, megsemmisültek — ennek az elmúló világnak a leggazdagabb, legárnyaltabb néprajzi megörökítését FÉL Edit írásai hagyják az utókorra. Munkáit bizonyára tudós generációk sora fogja méltatni, elemezni. Én a következőkben egyéniségét, alakját próbálom felidézni, munkái mellett mindenekelőtt személyes találkozásaink alapján. Mikor a háború után a Néprajzi Múzeumba kerültem, azt hittem, hogy a fonográfhengerek, hanglemezek és hangszerek népünk hangjának egyedüli őrzői. Tévedtem. FÉL Edit osztálya a földszinti folyosó végén nemcsak egyszerűen a csodálatos rend birodalma volt, mikor csillogó szemű gazdája egy-egy fiók tartalmának színskáláján egy parasztasszony ünnepnapjait pörgette le leánykorától öreg napjaiig, mikor egy ruhadarab hosszú változatsorából az egyén és környezetének jelbeszédes kapcsolatát mutatta be egy emberélet folyamán, a tárgyak és színek zenélni kezdtek, népdalhangon, gyermekdaltól siratóig — a parasztemberről. Mintha csak BARTÓK és KODÁLY világába kerültem volna, akik egy idegenül gondolkodó értelmiségnek a történelmet őrző parasztságnak dallamaiból áramló, új közösséget éltető energiáit közvetítették egy modern magyarság építésére, meg nem utolsósorban az erőforrás megbecsülésére. A legapróbb részletek élesszemű megfigyelésén alapuló rendezés BARTÓK lejegyzéseire és rendszerezésére emlékeztetett, az ismertető meleg szavak pedig olyan parasztságismeretről árulkodtak, amilyet KODÁLY követelt meg a népzenekutatótól, gondolkodás és érzelmek azonosságából eredő lelki rokonságról, amit csak a közöttük élés közvetíthet. Arról BARTÓK azt mondta: élete legboldogabb napjai voltak. FÉL Edit nagy néprajzos ideáljai: GYÖRFFY, BÁTKY, VISKI ugyancsak ezt az ismeretet közvetítették. Hartai monográfiájával kiérdemelte, hogy szegedi néprajzi és német-francia tanulmányai után az ő szárnyaik alá került, megtanulni, hogy a múzeumi tárgyak lelket képviselnek. A GYÖRFFYtől örökölt tízezer darabos textilgyűjtemény így FÉL Edit kezében negyvenezerre gyarapodva egyenesen a „beszélő tárgyak" világa lett, őrzője pedig egészen nyugalomba vonulásáig ilyen értelemben múzeumi ember, díszt szerezve ennek a hivatásnak. És annak a néprajztudománynak, melynek meghatározásában A magyarság néprajza feladatnak szabta: „... a népélet belső törvényszerűségeit feltárni...". Milyen fagyosan elvont értelmet lehetett kiolvasni a népélet és törvényszerűség szavakból egy karosszékben, és ho-